Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-19 / 3. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902, január 19. 3. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Megjelenik hetenkiut egyszer: vasárnap. SZERKESZTŐSÉG LAPTULAJDONOS ES A SZERKESZTŐSÉG. Előfizetési árak t KIADÓHIVATAL Egéíi érre . . 10 korona a volt gazd. tanintézet épületében. KK1.BLÖ8 SZERKESZTŐ » .. Ké'/.lrütohat a 8Bei~kes£ttiué£ Ciliidre, péiiKUM utalványokat, hirribiési i»Afrl>Í7.A9»hat. és BONTZ JÓZSEF. Negyei! évre .... 2 „ 50 PII Ké'/.lrütohat a 8Bei~kes£ttiué£ Ciliidre, péiiKUM utalványokat, hirribiési i»Afrl>Í7.A9»hat. és izáin Arn rnklamAniiSkat. a U ia>l ólii vaf al ltor. kArlliik KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF Hvllt'ér petlltora aiku szerint. K éz i rö to k a l nem uJuiiU viööv.ü — 1 — 1 KesztpiJ-Tapolcza-Veszprém-Budapesí. Közel egj 7 éve már, hogy a citnben jelzeit útirányú s a legközelebbi jövő­ben létesítendő vasút nagy végrehajtó­bizottsága memorandummal fordult a kereskedelmi miniszterhez. Azóta azonban — ugy látszik — pihen a dolog. A veszprémi érdekeltség és sajtó ugyan több izben felelevenítette a Veszprém és Füred között létesítendő vasút eszméjét, a közhangulatot nyomon követve sürgette ez eszme megvalósítá­sát,*) de a Tapolca és Füred, illetőleg Tapolca és Veszprém közötti vasútvonal eszméje kevésbé talált pártolásra. Pedig a mi a szomszéd megyében a kényelem és a vagyoni fellendülés, az a mi megyénk, a zalai balatonpart egzisz­tencia jáua k kérdése. *) Sőt a megvalósulás is közel van ; hiszen maga Veszprémvármegye majd 20U.000 forintot, szav.azott meg s a YRsutmenti községek is tetemes értékű törzsrész­vényt jegyzettek. íjh on»• • • • Szerk. Ne higyje senki, hogy csak dobá­lózunk a jelszavakkal, a nagy mondá­sokkal ; fájdalom, de szórói-szóra igaz fentebbi állitásunk. Az a borban, búzá­ban, jólétben duskálkodó Kánaán, mely a Balaton északi partján egykor elte­rült, ma csak a könyfacsaró nyomornak tanyája. Erdeink kivágva, szőlőhegyeink letarolva, népünk kivándorlóban. Igaz, hogy a szőlők regenerálása egyre na­gyobb méretekben folyik az egész vo­nalon, de épen a felújítás költsége, a terhes kamatú adósság nyomja agyon gazdaközönségünket, ha idejében segély nem érkezik számára. Ilyen segítség volna a mondott vasút­vonal kiépítése, mely terményeinknek piacot, népünknek uj keresetforrásokat nyitna. Nézzük csak ! A ma már örvendetesen gyarapvó szőlőtermés még fürtös állapotban, jó pénzért volna értékesíthető ; a közvetet­len összeköttetés a Vértes vidékével és a székes fővárossal százával, ezrével hozná közénk a nyaralókat, mint meg­történt ez a sivár somogyi parton is, hol pedig sem a festői zalai vidéknek, sem Zala ózondus levegőjének, hatalmas erdeinek, regényes várromainak, kitűnő borainak, messze földön híres gyümöl­csének nincsen versenyképes riválisa ; értékesíteni tudnók apró marháinkat, uj piac nyílnék baromfiainknak ; a megte­lepülést nyomon követő építkezések ke­nyeret adnának zsellérségünk munkás kezének ; élénkülne az ipar és keres­kedelem ; fellendülne egész közgazdasági életünk s nyomán újra támadna a régi jólét, életkedv és boldogulás. Ezért valljuk mi életfeltételül vidé­künkre a jelzett vasútvonal megvalósí­tását. S ne gondoljuk, hogy ez csak se­gítség, Isten nevében a vidéknek oda­vetett alamizsna volna. Mint vállalat is szépen virágoznék és jövödelmezne. Hogy a nyári személyforgalom valóban nagy -i- .iiji ji .ii . .i n i .i- -» ' -i vrirr " • " ' •'••" ._!..? •" •' _* _" A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. f(ábaközi népdal. Irta Patyi István. Elállják az ember útját, S megugatnak a rossz kutyák. Éppen olyan ez a világ, Reám kiqyót, békát kiált, Ha behajt, a korcsmába a szomorúság. Jártasd, világ ! jártasd rossz szád ; Csak rózsámat ne okoznád. Hejh! azért bánt a búbánat, Mert megszólják a babámat, Mért szereti az a lány a falu rosszát ? ! Bátyám uram ! mit nem mondok : Valamikor kend sem volt jobb . . . Osszeiité sarkantyúját, Elereszté szélnek búját, S hejh ! valaki kendlekért is könyet ontott. Néném asszony ! kend is volt tán Valamikor eladó lány ? . . . S volt egy legény . . . Jhaj, thuhajl Nem volt senki olyan duhaj ! S ki szerette, ha kendleket meg nem szólnám? ! Nem vagyok én korhely diák ! Különb rendet nálam ki vág ? Ne bántsa hát rózsám senki ! Ki igazán tud szeretni, Becsülje meg azt a lányt a cudar világ .' Majd ha mi is megvénülünk, S kis unokánk sír körülünk : A kancsót én sem forgatom, Sem ünnepnap, sem szombaton, Reggel, este csak a bölcsőt ringatgatom. Anyósok. Irta és a zentai kath. legényegylet 1902. január 6-án tartott hanfversenyén felolvasta ORBÁN K. L. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Méltóztassanak mindannyian meghinni, nincs keservesebb sors, mint a felolvasóé, különösen igy farsang táján. Mig mások előre örvendez­nek egy-egy jó mulatság előérzetében, addig szegény felolvasó izzad, drukkol és szűkül: mi­ről is kellene felolvasni ? Hiszen nem tagadom, kegyeteknek is megvoltak a maguk apró-cseprő aggodalmaik, kicsinyes gondjaik e mulatság előtt de mik is voltak ezek az enyéimbez képest ? Avagy szóba jöhet,-e az én vivódásqm mellett a mamák ama csekély gondja : vájjon minő sza­bás emeli ki jobban lányuk termetét ? Hát, édes Istenem, minden valamire való divatlap útba­igazítja őket, hogy a kelleténél kissé eszmény ibb termethez a lengeteg angol szabás s a molett­hez a porosz fűzős viselet áll legjobban. Vagy a fiatal urak fontoskodó aggsága, vájjon hogyan tüntethető el legkönnyebben frakkjukból a mult farsang nyoma? Erre is kézuél a vigasz : ott a benzines üveg. Vagy a papák zsörtölődése, kik komor arccal szokták a bálok előtt a pénzes­tárcát szorongatni. Itt is hamar oszlat felleget, hamar derít sugarat a mamák igerete, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom