Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-19 / 3. szám

2. BALATON VIDÉK J 902. január 19. és népes volna, azon senkisem kételkedik : az őszi évadban pedig a teherszállítás (gyümölcs, gabna, bor, konyhai vetemények, baromfi , későbben a nád s a kosár-fonó ipar termékei) fizetné ki dúsan magát. Télen volna a karrószállitás, szénkéneg. műtrágya, szőlővessző vitele és hozatala. Egész évben pedig a drága s ez ujenan alkotandó vasúthoz képest költség és időpazarlásaal járó délivasutnak forgalma terelődnék át az uj vonalra, meg Veszprém. Székesfehérvár és Budapest vidékével hozná a zalai partot közvetlen kapcsolatba. Más kérdés azonban, minő uton-módon véljük leghamarabb megvalósíthatónak e nemcsak fontos, de égetően szükséges vasútvonal kiépítését ? Első sorban is szűkebb hazánkhoz, Zalavármegyéhez fordulunk, melyet tisztes múltja s nemes hagyományai — már csak a felvirágzandó jövő érdekében is — arra köteleznek, hogy teljes erejével támogassa e tervet és vállalkozást s mindent kövessen el, hogy az ország egyik legkiesebb vidékét a pusztulástól, a nemzet egyik legtősgyökeresebb rétegét az elzülléstől megmentse. Jegyezzen törzsrészvényt annyit, a mennyit csak bír s erkölcsi és politikai súlyával is hasson oda, hogy ez uj honfoglalásban övé legyen az oroszlánrész. Másodszor küldöttségileg keressük meg a kereskedelmi és földművelésügyi minisztert ; amazt, hogy kérjük, részesítse a legnagyobb fokú segélyben a vasútépítést ; s emezt, hogy tisztelettel figyelmeztessük, hogy eddigi összes buzgólkodása és fáradozása vidékünk érdekében meddő mai'ad, ha — épen e vasuttest révén — fellendülő szőlőink termését értékesíteni sem tudjuk. Ám magunk se rakjuk ölbe kezeinket ! Kérve kérjük a partmenti érdekeltséget, hogy minden vagyoni ereje megfeszítésével jegyezzen törzsrészvényeket, majd a konyhapénzeu megtakarítják a kiadásokat. (Megtartják-e ? az már egészen más kérdés !) Hanem szegén}' felolvasó ! ki segii, az ö baján? ki enyhíti uz ö félelmét ? Senki, senki. Egyedül indul neki a vad rengetegnek, hol felolvasása tárgyát s hallgató közönsége tetszését kellene megtalálnia. Vájjon megtalálja e ? M. t,. b. és uraiiu ! Magam is napokon keresztül őrlődtem, tépelődtem egy jóravaló felolvasási tárgyon, mely — mint, a t. elnök urnák félelmesen bizalmas utasítása szólt — mulattató is, e tisztelt társasághoz méltó is, komoly hátterű is, szellemes is s főképen a ma kezdődő farsanghoz méltó is legyen. Busán hajtáin alá fej emet,, mint, a gyümölcsös ág ; a napidíjas, kinek házába hármas ikret hoz a gólya, nem lehet nagyobb aggságban, mint én valék. Végre is, gondoltam magamban, minden felolvasási tárgy hijján, ugy teszek, mint a római szónokok : megvesztegetem a közönséget néhány csillogó bókkal, nyakonöntőm (már mint e bókokat) egy kis izes szónoki szoszszal s azután . . kész a felolvasás. Első sorban ifjú hölgyeinkre gondoltam ; ha őnekik tetszik a felolvasás, tetszik mindenkinek. Mert hol az az édesmama, a ki nem örül, mikor lánya mosolyog ? hol az az udvarló, a ki nem esküszik - akár mind a tiz, keztyüs ujjaval, a

z ideál ízlésének csalhatatlanságára ? Szóljunk tehát hozzájuk és róluk, például a ierjhezmenés művészetéről, igen ám, de nem hangzik-e gunyképen e cim a mai agglegényes vilagban, mikor már a felelős kormány is azon gondolkozik, hogy behozza a feleségmentesek akarom rnodani a nötelenek megadóztatását. Avagy talán jobb volna e tisztes egyesület tagjainak kegyeit és jóindulatát megnyerni : hihogy így saját boldogulását jórészben saját magának köszönhesse. Jól tudjuk mi -- hiszen velük érzünk, érdekeikért mindenkor síkra szálltunk — hogy menj^nyi teher fekszi meg vállukat ; hanem erre a célra minden áldozat meghozandó. Itt tartjuk megemlitendőnek, hogy főképen sokat várunk a hazafias szt. Benedek-rendtől, mint a melynek fürdője, Balaton-Füred; rendkívül sokat fog nyerni épen az uj vasút kapcsán. Végre pedig teljesítse nemes hivatását ezúttal is a megyei sajtó, melynek első sorban tiszte e nemes vármegye s e szép. de elszegényedett vidék érdekeit szivén viselni, istápolni és diadalra juttatni. Már pedig — újra hangoztatjuk — e vasút megépítése nálunk létkérdés, tehát egyben országos érdek is. Majd a jövő őszön, mikor a Keszthely és Tapolca közötti vasutforgalom megindul, mely pedig csak a Dunántúl e</t/ — az igaz, hogy elsőrendű — gócpontjával : Kis-Cellel hoz bennünket közvetlen kapcsolatba : elválik, mit jelent, mennyi áldást hoz egy-egy vidéknek manapság a vasúti közlekedés. Még csak egyet ! Ahhoz azonban szorosan ragaszkodunk, hogy az építendő vasuttest le.hetöteg mindenütt a Balaton partján húzódjék ; mert nekünk nem gyors utazásra és kéj vonatokra, hanem Jcemiérre van, még pedig égető szükségünk. Adja is meg az Isten ! Z. Farsangi ötletek. / „Rideudo dieere verurn" azaz nevetve mondani meg az igazat: volt elve a jókedvű római poétának, Horaciusnak. Mi is így szándékozunk tenni s inost, a farsang évadjának kezdetén, mosolyogva, kíméletes formában óhajtunk egyet s mást elmondani. * Régi szokás, hogy az egy-egy évre elszánt, tervbe vett mulatságainkat mind-mind a farsang rövid tartamán összpontosítjuk. S mi következik ebből ? Az, hogy minden egylet, minden társulat, minden testület ilyenkor tartja szokásos évi mulatságát s -a mulatságból muuka, az élvezetből robot lesz. Hiszen a jóból is megárt a sok. Csak helyeselhetjük ugyan, ha a társas élet vezetői a nagyközönség vallásos érzületét is figyelembe veszik s írem táncolnak bele ádventbe, böjtbe ; ámde azért az évnek sok szabad napja akad még, melyekre gazdaságosabban lehetne szétosztani kedvünket, kiadásainkat. * Azt sem helyeselhetjük, hogy az egyes erkölcsi testiilttek — akár csak a cigáuybanda — mindig Ixt2(i mulatnak, saját céljaikra szedik a baksist. Méltányos és hozzájuk méltó volna pedig, ha legalább ők nem feledkeznének meg a humánus és altruisztikus, a nemesebb és ideálisabb célokról s ezek javára ütnék össze rendezői bokájukat. A közönség — lelkemből hiszem — igaz lelkesedéssel karolná fel törekvéseiket, mint erre a minap is (a b. e. Molnár János síremlékére rendezett hangversenyen) szép bizonyságot szolgáltatott. * Érdemes szólni a divatos fényűzési versenygésról is, mely maholnap már a farsanggal is csődöt mondat. Miért néhány órányi páváskodásérr, ujabb és ujabb redőt vonni a családapa homlokára ? miért pillanatnyi jókedvünket későbbi koplaláson vagy épen anyagi zavarokon vásárolni meg ? S aztán sok furcsaság is van abban, midőn 100—200 korona érő ruhát tapostunk agyon, hogy az egyesületi könyvtárnak, vagy az ínségeseknek néhány fillért odadobhassunk. Pedig ugy tudom, hogy a tánc gyönyöre, a kedv derűje, a mulatság értéke korántsem áll egyenes aiáu3'bau a báli ruha karton vagy selyem voltával. * Sokan azt vallják, hogy a tánc és zene, az evés és ivás teszik ki a mulatságot. Hanem akkor mi különbség vau köztünk s a vademberek között ? Ellenkezőleg ! épen e mulatós napok a legalkalmasabbak arra, hogy szellemi élvezetben is legyen részünk. Egy kis áldozat az irodalom és művészet oltárán nagyon is helyén való s a legharmonikusabban kapcsolható össze tánccal és lakozással. Valóban szeretnők, ha e téren is haladást jegyezhetnénk fel a farsang végén. * Azután ne mulassunk dráyán ! tízó sincs róla, minden mulatságnak van költségvetése, vannak kiadásai. Ám ezeket mérsékelni s azután a belépő jegyek árát kell alább szállítani. Ha szen munkás kezük szép remekeire nap-nap utáu rászorulunk : majd akkor azután minden zárt, taláu még a szivek zárát s kinyitja kulcsuuk ; majd akkor tyukszemes lábunkat, sem szorítja a csizma, nem folyat a hordónk, pompásan áll a ruhánk, jól vág a bajszunk, azaz, pardon ! a barkónk, szőrmentében jár a kefénk, nem fakul ki a kalapunk, nem dől fel a kocsink, nem sántul meg a lovunk. Avagy talán biztositsuk magunknak a jövő nemzedéket s szóljunk az iparos tanoncok sanyaruságairól, a hosszú és tövises pályáról, melyet — lábszij és ázott kötél társaságában —meg kell futniok, inig végre a száraz dajkákból segéd urak, a függő ágyak felső emeletének lakóiból elötáncosok lesznek. Avagy talán — mert mégis csak gazda a gazda, üa otthon nem is, legalább a világ előtt — beszéljünk a magyar kisiparos szomorú jelenéről, vigasztalan jövőjéről ? mint nehezedik izmos keblére a gyárak kormos füstje, mint vész ki lassan a régi céhek tisztes hagyománya, mint foglalják le maguknak avatatlanok és tanulatlanok a képzett iparos kenyerét s mint, falja fel feltartóztathatlanul a közvetítő kereskedés magát a verejtékes munkát. De hagyjuk e szomorú dolgokat ! Karnevál herceg úrfi még megharagszik, hogy uralkodásának első napján igy rontom a kedvet s vigság helyett komoly redőt varázsolok híveinek homlokára. Meg különben is . . . most jut az eszembe, hogy legeslegfőbb a világon a mamai hatalom. Már pedig — kivéve a kiveendőkct — a mamák tulajdonképen csak kétfélék : vagy tényleges, vagy leendő anyósok. Szóljunk tehát az anyátokról I Hiszen, édes Istenem, ugy is mennyi, de meunyi gonoszságot fognak rájuk ; mintha csak bölcs királyunk. Könyves Kálmán, soha meg nem hjzta volna híres Ítéletét : De strigis, quae non sünt, nulla mentio fiat., az az jó magyar fordításban : A hárpia-t.ermészeiü anyósokról, hiszen ilyeuek sehol sincsenek, szó se legyen ! Elmondják őket sárkányoknak, alkalomadtán a gellérthegyi, vagy szegedi elön ívvel tüntetik ki ; ök az ifjú férjek s a kis gyermekek rémei, ök a családi béke megbontói, a házasodási kedv megcsappantéi, az emberi élet terhe, fájdalma átka. < Mennyi hazugság, meunyi ! Pedig hat — bárki mit beszéljen — nincs rossz anyós, csak gyatra vő,nincs zsarnok anyós, csak pipogya férj! Nem szép feladat-e tehát, m. t. h. és uraim, ha én most — as igazsághoz híven — feltárom kegyetek előtt, az anyósok természetrajzát, megrajzolom igaz képüket, ? Először is meghatározzuk az anyós fogalmát, jelen leszünk fejlődésénél, igyekezni fogunk megállapítani tetteik rugóit, be fogunk hatolni érzés- és gondolatvilágukba : egyszóval igazságot szolgáltatunk nekik. Ám azért, üa valami gyengeséget tudunk róluk, azt sem hallgatjuk el ; mert hiszen azt még az én költői fantáziám sem állítja róluk, hogy angyalok. Korántsem / Ök is csak emberek, telvék tehát gyarlósággal, fogyatkozással, hibával. S óh, én már előre is megjutalmazottnak érzem magamat ama hálás mosolyok által, melyek innét is, onnét is biztatólag repülnek felém s ama biztos siker által, hogy nem egy fiatal ur fog épen a mondandók alapján szívesen házasodni • igy személyes tapasztalatokat szerezni az anj ósok jóságáról, kedvességéről- S higyjék meg kérem, az sem utolsó őröm és gyönyörűség, hogy felebarátainkat anyóshoz juttatjuk . . .