Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. szeptember I. 35 szám. Népoktatásügyünk sebei. (N. J.) Vége az arany szabadságnak, Ijrnét itt van az uj iskolai év ! A jövő hét folyamán az egész vonalon megkezdődnek a beiratások. Kisebb és nagyobb »tankötelesek* seregesen keresik fel a tanintézeteket. Közművelődési szempontból csak örülnünk lehet e nemes versenynek. A nemzet virága, a jövö reménye : az ifjúság, mely a tudományok csarnokaiban összegyűl, kell, hogy magát a tudás, a műveltség paizsával felvértezve készüljön a haza és nemzet jólétének, boldogságának munkálására. Mert nagy és müveit nemzetek versenyében csak igy szolgálhatják majdan hasznosan a haza szent ügyér. Es ennek a törekvésnek át kell hatni a nemzet minden rétesét. A közművelődésnek nemcsak egyes osztályok, hanem a nemzet egyetemességének kell közkincsévé lenni, hogy a mi nemzetünk is a művelt népek sorában számottevő tényező legj'en. A nemzet egyetemességeit polgárainak összesége képezi. Tehát nem az eg}

Tesek és egyes osztályok képzettségén, hanem a haza összes polgárainak műveltségén alapszik és épül fel a nemzet kulturális haladása és nagysága.Miért is, ha öntiuiik, hogy itjuságunk oly nagy kedvvel és számmal keresi fel felsőbb tanintézeteinket, mégis örömünk csak akkor lesz teljes, ha ugyan ezt a buzgalmat látnánk érvényesülni a kezdet kezdeténél nép és elemi tanintézeteink látogatásánál is. Mert hisz az elemi népiskola az az alap, melyen az általános műveltség tovább fejlődhetik. Nem is vonhatja kétségbe senki sem, hogy e tekintetben népünk józan érzéke minden törvényes kényszer nélkül meg ne találta volna a helj

res utat. Szivesen adja gyermekét iskolába. Áldoz és fárad, hogy gyermeke az élet nagy harcára a szükséges ismeretekkel felvértezve indulhasson. Elemi iskoláink színvonala is elegendő biztositékot tud nyújtani, hogy a szülők és a haza várakozásának megfelelhessen. Ugyancsak a közoktatás minél általánosabb és intenzivebb előmozdítását 1 célozzák és szolgálják ama törvényhozási intézkedések is, melyek az iskoláztatási kötelezettséget a haza minden polgárára egyformán kiterjesztik. Ugvanis az 1868. és 1876-ik évi ide vonatkozó törvénycikk különbeni büntetés terhe alatt mindenkit egyformán arra kötelez hogy gyermekeiket iskolába járassák. E törvények szerint iskolaköteles minden fiu és leánygyermek élete 6-ik évétől 15 éves korág. És pedig a 6 éves kortól 12 évig rendes, 1'2 évtől 15 évig pedig ismétlő iskolaköteles minden fiu és leánygyermek. Igy van ez elméletben, a törvény paragrafusaiban. A BALATONVIUEK IAHCAJA dersek a Balaton mellől. Volt részem sok küzdelemben, Kora árvaságban, A szenvedés iskoláját Véges-végig jártam. Reménységem tört virága Egész halom lenne, Ifjúkorom boldogsága Egy napot se tenne. De mióta itt vagyok a Szép Balaton melleit, Szélylyeloszlott bús egemről Minden sötét felleg. Régi bánat, keserűség Tova tűnt mint álom. A ki engem idehozott : Istenemet áldom ! II. Szerelmes lettem egiy Gyönyörű szép lányba Nem tudom szivemet Mi gyújtotta lángra ? Rabságba ejtett a Balaton tündére, Édes feleségem Ne haragudj érte ! Nagy Lajos. Tiz vármegyén keresztül. Irta : Budits József. ni. (Befejezés.) Utoljára kelünk át a kanyargó Sajón, balra marad tőlünk s belejutunk a Dobsa patak völgyébe, oda, hova igyekeztünk 8 váimegyén keresztül, bár kerülő uton s Ígérem kedves olvasóimnak, kik kitartóan eddig kisértek s el nem maradoztak e leirás göröngyös utain, hogy megmutatom nekik hazánk legnagyobb természeti csodáját s ha gyenge tollam nem remeg meg gyarló kezemben, nem bánják meg, hogy eddig annyi türelemmel követtek. De nem, nem teszek Ígéretet, mert érzem gyengeségemet ; bocsássanak vissza, vegye át más a kalauzolást, mert azt leirni, a mit láttam, képtelen vagyok, ahhoz hatalmas toll kell. A képzelet megszégyenülve csüggeszti le eddig fenthordott fejét, pedig váltig hitegetett ragyogásával eddig bennünket. A mi szépséget eddig láttunk, megaranyozva az álom gazdag szinpompájáva), szedjük mind elő s csoportosítsuk remek vidékké, hatalmas látványossággá, mégis be kell látnunk, hogy nem olyan nagyszerű, nem olyan színdús, nem olyan változatos, mint az a vidék, mely Dobsina várostól a jégbarlangig terjed s nem olyan bamulatos, mint, a természet e csodája, a jégbarlang, melyhez foghatót emberi elme nem alkothat, csak az a hatalom, mely az eget és földealkotá mérhetlen fönségével. Dobsitia végállomásról kocsival jutunk & jégbarlanghoz harmadfél órás gyönyörű ut után, fizetve a kocsiért 5-6 forintot, mit eleinte sokalunk, de később belátjuk, hogy olcsón fizet-