Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

V. éviiHyam. Keszthely, 1901. augusztus 4. 31. szám. Piaci miseriák. Nem tehetünk róla. ha ismét piacunkról szól az ének. Pedig régi nóta ez. Es mégis mindig csak ugyanaz. Mert a nóta tárgya is ugyanaz, minthogy piacunkon a inikép a múltban, azonkép a jelenben is nagy a kö'töi rendt-1 lenség. Sőt igy nyaranta fokozattabb mértékben, mint bármikor. Bár szavunk, melyet a piac célszerűbb rendezése érdekében felemeltünk, csak a pusztában kiáltónak szava volt, most mégis megismételjük abban a reményben, hogy ezúttal illetékes helyen visszhangra fog találni. Annál inkább is várhatjuk ezt, mert azok a rendezetlen piaci állapotok igy továbbra már fenn nem tarthatók. A piac rendezésének égető kérdése elöl tovább már ki nem térhetünk. Nem kell ahoz különös mérnöki talentum, hogy bárki is tisztába jöjjön azzal, mikép piacunk elrendezésében a symetria vagvis az arányosság — ismeretlen fogalom. Dacára annak, hogy Fő-utcánk a gvógytártól le egész a Szentháromság térig bőséges térül kínálkozik, piacunk mégis egv szük térre szorítkozik. Mintha halálos büntetés terhe alatt parancsolnák meg az égy csoportba való verődóst, ugy bújnak egy helyre az árusok. Ez az oka annak, hogy nálnnk igazi piac csak a Marton- ós. Schleiffev-fí • üzletek .körül található. Itt mint méhek a köpüben, vannak összezsúfolva árusitók és vevők. Itt gubbasztanak egy csoportban, majdnem egymásután a kofák, ezek a terjedelmes matrónák bicegő székeiken. Itt díszeleg az aludt tejes köcsög az avas zsíros .véndöl társaságában. A marha-pacalos teknő, a tejfel és vajas kosarak mellett éktelenkedik. Itt és csakis itt lehet venni rozsdás vas szeget és csizmapatkót,cipőt.és kalapot. Hogy azonban a tábláról a pecsenye és konfekt se hiányozzék, csak is itt szerezhetők be a szárnyasok a kippantól egész a vizi csibéig. A gyümölcsfélékből: a legérettebb szentiván-almától a legéretlenebb ugorkáig. Hogy azonban ez a bábeli zür-zavar még teljesebb legyen, termetes kofáink s az elárusító asszony népség, már nem elégszenek meg a járda melletti térrel, hanem okkupálási s illetéktelen birtokszerzési hajlamukat követve, egész a kocsimig terjeszkednek ki. Elvonva az igazi koftsHitat rendeltetésétől.,.a forgalmat gátolják s vele a közbiztonságot veszélyeztetik. A rendes kocsiutnak ez az okkupálása különösen veszélyes a nyári időszakban s a szezon alatt, mikor a kocsiforgalom kétannyi, sőt többszörös, mint egyébkor. Ug}

7 az ott árusitó s vevő közönségre, mint az utasokra egyformán veszedelmes kockáztatás ez. A nagy zsivaj hallatára s az embergomoly láttára megvadult fogat minő pusztítást vihetne ott végbe emberben — állatban ? Vájjon kit fog terhelni ily A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Boldogság dagasztja. . . Boldogság dagasztja, feszíti a keblein ; Régen volt, soh' sem volt, ily virágos kedvem, Nem sok ember van, ki ily örömet látott, Bírjon bár özönnel aranyat, gyémántot. Feszíti is bensőm' s hogy széjjel ne nyomja, Örvendező lelkem egyedüli gondja. Am könnyűek rajta s elmondom, mi történt, Midőn magam alatt láttam már az örvényt. — Ugy-e az is csak baj, ha fogytán a bankó ? Hát a kinek aztán se öreg, se apró ?/.... Ehet: jön csapásul az az észrevétel, Postás vagy s papírod kifogyott egészen. Tépelődöm., vájjon mit is kéne tenni ? Trombita-harsogás a postát jelenti: Szomorún átveszem, úritem a zsákot S im egy utalványlap, mit először látok. % Utalvány, utalvány s az én nevem rajta, Betűit sugár, fény, a mi összetartja ! Nem nézem honnan jött, ki küldte és mennyi • Forintért is lehet elég papirt venni ! Boldogság dagasztja, fesziti a keblem : Régen volt, soh' sem volt, ily virágos kedvem. Frászt Luiza. A hálátlan. Ugy hívták, hogy 'kutyás kisasszony.* Ne érts félre, kedves olvasó, nem a »kutyás kisasszonyt volt a hálátlan. Nem. ó iránta volt hálátlan mindenki és minden. Azért lett ő • kutyás kisasszony.* Gondolhatod, kedves olvasó, hogy ez az idézőjelbe tett név nem jelenthet kevesebbet negyven esztendőnél. Bizony, Eleonora már az ötvenegyediket járta. Szomorú sors, kisasszonynak hivatni ötvenegy tavaszszal ! Eleonóra sorsa kétszeresen szomorú volt. mert, ö a kisasszony cim mellé jelzőt is kapott Ugy történt, hogy Eleonóra kisasszouyt ott hag3'ta a vőlegénye a faképnél. Ez volt az első csalódása. Megfogadta, hogj* hü marad a hűtlenhez. Nem ment többé férjhez. A fiatal emberekítez bizalmatlanná vált, nem hitt se vallomásban, se esküdözésekben. Anyja — hirtelen meghalt ; ez volt második csalódása, mert szentül hítt.e, hogy anyja túléli öt. Nagy vagyon maradt, rá ; rokonai pedig ezt a nagy vagyont hűtlenül kezelték. Uj csalódás. Nagykorúvá lett, átvette a vagyont s többé nem bizott a rokonokban sem. Eleinte segítette őket ; de midőn azok a nyújtott kis ujj után az, egész kart kérték, követelték ; egy szép napon azt a hirt közölte velük Eleonóra, hogy többé' nem segíti őket. A rokonok ez ellen nem találhattak orvosságot — hát mérgükben — elfelejtették Eleonórátő pedig megvonult egy kis • árosban és élt magának, meg a szegénj^eknek. Már ekkor a harmadik X-et hordá vállán. Nem tudott, mit csinálni a pénzével. Szegény gyermekeket segélyezett, — s öt óv múlva a kis városkában szegényalapot létesített. A pénz kezelője Amerikába vitorlázott, két segó-