Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

V. éviiHyam. Keszthely, 1901. augusztus 4. 31. szám. Piaci miseriák. Nem tehetünk róla. ha ismét piacunk­ról szól az ének. Pedig régi nóta ez. Es mégis mindig csak ugyanaz. Mert a nóta tárgya is ugyanaz, minthogy piacunkon a inikép a múltban, azonkép a jelenben is nagy a kö'töi rendt-1 lenség. Sőt igy nyaranta fokozattabb mértékben, mint bármikor. Bár szavunk, melyet a piac célsze­rűbb rendezése érdekében felemeltünk, csak a pusztában kiáltónak szava volt, most mégis megismételjük abban a re­ményben, hogy ezúttal illetékes helyen visszhangra fog találni. Annál inkább is várhatjuk ezt, mert azok a rendezetlen piaci állapotok igy továbbra már fenn nem tarthatók. A piac rendezésének égető kérdése elöl tovább már ki nem térhetünk. Nem kell ahoz különös mérnöki talentum, hogy bárki is tisztába jöjjön azzal, mi­kép piacunk elrendezésében a symetria vagvis az arányosság — ismeretlen fo­galom. Dacára annak, hogy Fő-utcánk a gvógytártól le egész a Szentháromság té­rig bőséges térül kínálkozik, piacunk mégis egv szük térre szorítkozik. Mintha halálos büntetés terhe alatt parancsolnák meg az égy csoportba való verődóst, ugy bújnak egy helyre az árusok. Ez az oka annak, hogy nálnnk igazi piac csak a Marton- ós. Schleiffev-fí • üzletek .körül ta­lálható. Itt mint méhek a köpüben, van­nak összezsúfolva árusitók és vevők. Itt gubbasztanak egy csoportban, majdnem egymásután a kofák, ezek a terjedelmes matrónák bicegő szé­keiken. Itt díszeleg az aludt tejes kö­csög az avas zsíros .véndöl társaságában. A marha-pacalos teknő, a tejfel és vajas kosarak mellett éktelenkedik. Itt és csakis itt lehet venni rozsdás vas szeget és csizma­patkót,cipőt.és kalapot. Hogy azonban a táb­láról a pecsenye és konfekt se hiányozzék, csak is itt szerezhetők be a szárnyasok a kippantól egész a vizi csibéig. A gyü­mölcsfélékből: a legérettebb szentiván-al­mától a legéretlenebb ugorkáig. Hogy azonban ez a bábeli zür-zavar még tel­jesebb legyen, termetes kofáink s az el­árusító asszony népség, már nem elég­szenek meg a járda melletti térrel, ha­nem okkupálási s illetéktelen birtokszer­zési hajlamukat követve, egész a kocsi­mig terjeszkednek ki. Elvonva az igazi koftsHitat rendeltetésétől.,.a forgalmat gá­tolják s vele a közbiztonságot veszélyez­tetik. A rendes kocsiutnak ez az okkupá­lása különösen veszélyes a nyári időszak­ban s a szezon alatt, mikor a kocsifor­galom kétannyi, sőt többszörös, mint egyébkor. Ug} 7 az ott árusitó s vevő közön­ségre, mint az utasokra egyformán ve­szedelmes kockáztatás ez. A nagy zsivaj hallatára s az ember­gomoly láttára megvadult fogat minő pusztítást vihetne ott végbe emberben — állatban ? Vájjon kit fog terhelni ily A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Boldogság dagasztja. . . Boldogság dagasztja, feszíti a keblein ; Régen volt, soh' sem volt, ily virágos kedvem, Nem sok ember van, ki ily örömet látott, Bírjon bár özönnel aranyat, gyémántot. Feszíti is bensőm' s hogy széjjel ne nyomja, Örvendező lelkem egyedüli gondja. Am könnyűek rajta s elmondom, mi történt, Midőn magam alatt láttam már az örvényt. — Ugy-e az is csak baj, ha fogytán a bankó ? Hát a kinek aztán se öreg, se apró ?/.... Ehet: jön csapásul az az észrevétel, Postás vagy s papírod kifogyott egészen. Tépelődöm., vájjon mit is kéne tenni ? Trombita-harsogás a postát jelenti: Szomorún átveszem, úritem a zsákot S im egy utalványlap, mit először látok. % Utalvány, utalvány s az én nevem rajta, Betűit sugár, fény, a mi összetartja ! Nem nézem honnan jött, ki küldte és mennyi • Forintért is lehet elég papirt venni ! Boldogság dagasztja, fesziti a keblem : Régen volt, soh' sem volt, ily virágos kedvem. Frászt Luiza. A hálátlan. Ugy hívták, hogy 'kutyás kisasszony.* Ne érts félre, kedves olvasó, nem a »ku­tyás kisasszonyt volt a hálátlan. Nem. ó iránta volt hálátlan mindenki és minden. Azért lett ő • kutyás kisasszony.* Gondolhatod, kedves olvasó, hogy ez az idézőjelbe tett név nem jelenthet kevesebbet negyven esztendőnél. Bizony, Eleonora már az ötvenegyediket járta. Szomorú sors, kisasszony­nak hivatni ötvenegy tavaszszal ! Eleonóra sorsa kétszeresen szomorú volt. mert, ö a kisasszony cim mellé jelzőt is kapott Ugy történt, hogy Eleonóra kisasszouyt ott hag3'ta a vőlegénye a faképnél. Ez volt az első csalódása. Megfogadta, hogj* hü marad a hűtlenhez. Nem ment többé férjhez. A fiatal emberekítez bizalmatlanná vált, nem hitt se vallomásban, se esküdözésekben. Anyja — hirtelen meghalt ; ez volt máso­dik csalódása, mert szentül hítt.e, hogy anyja túléli öt. Nagy vagyon maradt, rá ; rokonai pe­dig ezt a nagy vagyont hűtlenül kezelték. Uj csalódás. Nagykorúvá lett, átvette a vagyont s többé nem bizott a rokonokban sem. Eleinte segítette őket ; de midőn azok a nyújtott kis ujj után az, egész kart kérték, követelték ; egy szép napon azt a hirt közölte velük Eleonóra, hogy többé' nem segíti őket. A rokonok ez ellen nem találhattak orvos­ságot — hát mérgükben — elfelejtették Eleonórát­ő pedig megvonult egy kis • árosban és élt magának, meg a szegénj^eknek. Már ekkor a harmadik X-et hordá vállán. Nem tudott, mit csinálni a pénzével. Sze­gény gyermekeket segélyezett, — s öt óv múlva a kis városkában szegényalapot létesített. A pénz kezelője Amerikába vitorlázott, két segó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom