Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. december 29. 52. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. MeiíJ^l^uik heteukint euysaor: va.Mi1i-iiii.|t. SZERKESZTŐSÉG I, A PTUJj A.l 1>OF/OS ES A SZERKESZTŐSÉG. ElOlizetés Arak : KIADÓHIVATAL. fc^daz óvro lll horj/in a volt gazd. tanintézet épületében. KICI.1CLŐS SZKIIK KSZTO fii/ évre i K é/,irfct ukat a szerkesztőség ciinéie, pénzesBONTZ JÓZSEF • 2 „ ">o pn 20 utalvány olt al. hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Nyllttér neUtsnrn alku sierint. Kéziratokat nem adunk vleaze —— í^eszámoló. (18Q7—1902.) A tisztes iránj-u és rnultu hírlapok szokása, de meg a saját hagyományaink szerint is most — a hatodik évfolyam küszöbén — essék néhány szerény bár, de önérzetes szó magunkról is. Hiszen az egész év folyamán úgyis csak mindig másról másnak : a közügyekről a közönségnek irunk nap-nap után ; méltányos dolog tehát, hogy legalább évenkint egyszer magunkról : törekvéseinkről, küzdelmeinkről s — ha vannak — sikereinkről tegyünk említést, tartsunk rövid beszámolót. Vegyék ezt ugy kedve3 olvasóink, mint tiszteletünk, hálás köszönetünk köteles adóját ama nagy bizalomért, vidéki lap élettörténetében szinte párját ritkító, odaadó szeretetért, melylyel lapunkat keletkezése óta egyre fokozottabb mórtékben elhalmozni kegyeskednek. Három fő-nézőpont van minden bírálatban, meiy valamely lapról mond ítéletet s ezek : az irány, tartalom és modor nézőpontjai. ' Lapunknak iránya kezdettől óta valláserkölcsi és hazafias volt. Az előbbi sugallta szivünkben "a megbecsülést és tiszteletet, melylyel mindenkinek vallását körülöveztük s adta kezünkbe az ostort, melylyel a vallástalanságra, anarkiára, istentelenségre — mint az állam és társadalmi rend felforgatójára — lesújtottunk. Hazafiasságunk pedig nem elégedett meg az üres, nagyhangú szólamok emlegetésével, sem a keg}

Teletes megemlékezéssel minden nemzeti avag}

T hazafias ünnep és mozgalom alkalmával, hanem első sorbon a társadalmi és nemzeti összeforradásnak, a hazafias érzésnek és munkának, a magyar szellemnek és irodalomnak, a magyar, haza, a magyar föld szeretetének ig}-ekeztiink lenni tettre hivó harsonája. S épen ez irányzatból kifolyólag nem is tartalmazott a Balatonvidék öt hoszszu éven keresztül semmi olyast, a mi ne ezt a két irányt szolgálta volna. Ellenkezőleg ; felkaroltuk a még mindig hamupipőke magyar irodalom ügyét, hiszen — mint t. olvasóink nagyon jól tudják — magunk neveltünk magunknak egy derék írói gárdát s szépirodalmi közleményeink bármely nagyobb vidéki lapéival kudarc nélkül megállják a versenyt ; ott álltunk oktató és buzdító szavunkkal a magyar fölbirtokososztály mellett, érdekeiket csakúgy, valamint a magyar kereskedő és iparos osztálj'éit. mindenha önzetlenül és szakavatott tollal védelmeztük ; kulturális intézményeink, közművelődési mozgalmaink elsőrendű közkatonája, nem egyszer vezére valánk. Az országos érdekek mellett azonban korántsem hanyagoltuk el a mi kedves városunknak, kies vidékünknek, sőt magának az egész megyének igényeit, nemes törekvéseit, szellemi és anyagi érdekeit sem. Sok nemes eszme A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Himnusz. . • . Es megjelentél, mint egy álom, Mint napsugár a löd mögött — Csengő szarod csilingeléséti A vér erembe felszökött ; És meghasadt az éj homálya, S elszáll! a kába félelem, — Azóta — jaj, most. vallanom kell ! Egy édes érzés vau velem. Remegve áldom azt az órát. Melyben bohó tekinteted Virágra, ágra, földre, égre Pajkos, mosolygó fényt vetett, Es áldom, áldom azt a percet, Melyből ezer remény fakadt, Irigyük minden kis füszállat Mely érinthette lábadat.. Tarlóit mezőkön jártam eddig, Úsvénytelen, sivár utón — — Nem volt sugára életemnek, — lfogy eztán lesz-e, nem tudom ; Marad-e. rám majd édes emlék, Egy ingó-ringó rózsaszál, Mely rólad szent regét regéljen, Ha rám a hiínak. árnya száll ? Viszek-e majd magammal álmot Sok álmatokból, szép napok ? Nem lesz-e hűtlen ez az óra, Mely szerelembe ringatott ? . . . Oh mennyi kérdés, mennyi kérdés, / Es bennük mennyi vallomás — — Ki téged úgy szeretne, mint én, Nincs senki más, nincs senki más. . . Berlwvich Miklós. Vénleányok és özvegyek.*) — Lélekt.ani csevegés. — Mélyen t. h. és m aim ! Előre is sietek megjegyezni, hogy felolvasásom épen nem óIihjr, más lenni, mint egy kis hézagpótló, kisegítő pauza a kifáradt, művészi kéz és torok mai versenyéu ; néhány percnyi szellemi torna, ide s tova csapongó lélektaui csevegés minden igénye nélkül akár a t.udákosságnak, akár a szellemességnek. Ámde azt, se méltóztassanak liinni, m. t. b. és uraim, liogy talán a kiéhezett epésségek, kopott anekdoták, tisztes korú élcek tárházába vezetem kegyeteket ; mindez csak épen oly' kevéssé ötlött agyamba, mint ama gondolat, hogy talán az egyéni kesernyés élmények avagy az életből ellesef.t, kicsinyes és szétszórt adatok zagyva és rendezetlen pillanatnyi kép felvételeiből állítsak össze egyoldalú bírálatot társadalmunknak címűi idézett, alakjairól, t. i. a vénleányokról és özvegyekről. Pusztán csak az a célom, hogy nóhánv — már ugy-ahogy találó — vouással rajzoljam meg igaz kéoöket, tegyek közöttük igazságos é.s méltányos különbséget, mi nélkül bármely bírálat *) Irta és a zentai mükedvelö-tár.saság legutóbbi hangversenyén felolvasta ORBÁN K. L.