Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
V. évfolyam. Keszthely, I9Q! ; julius 21. 29 szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstiiap. Megjelenik li«t«ukiiit e»J : VII.HI1I-IIII.|I. SZERKESZTŐSÉG I.A I'TIU.A.I DONOS ÉS A SZERKESZTŐSÉG eiötu«iésl arak tg,13/ etm '() Korona FgyHs máin áru 20 SUJÁNSZKY JÓZSEF. ">'< ltsn r» alku 8 Világitásunk. Noui vagyunk sem benszülöttei, sem őslakói Keszthelynek, fejlődősét mindazonáltal, a legmelegebben óhajtjuk. Ezért karoltunk \fel eddig is minden oly mozgalmat,,, mely városunk haladását előmozdita-ni képes. Ennek — a sok között — kétségtelen feltétele a világítás ügyének rendezése. És éppen ez okból egy alkalommal már megemlékeztünk arról a mozgalomról, mely a mostaninál célszerűbb és gazdaságosabb világitás megvalósítását tűzte ki céljául. Értjük a villanyvilágításnak városunkba való bevezetését. Sajnos, azonban a jó ügy akkoriban több ok miatt megfeneklett. Egyrészt, mivel a kérdés akkor még nem érett meg eléggé, másrészt, pedig más fontosabb ügyek várták elintézésüket. így az óhaj csak óhaj maradt. Az idő pedig a folyam sebességével haladt. Nyugtalan árja magával ragadta azokat a hangokat is melyek e hasábokon ez ügyben felhangzottak. Am a szó, elrepül, a példa pedig vonz. Tapolca a mi féltékeny. szomszédunk — ugy látszik — ebben a kérdésben is megelőzni, sőt ha lehej, lefőzni i akar bennünket. Arról van u. i. szó, hogy szomszédunk villanyvilágításra akar berendezkedni. De hát lefőzheti-e* Nagy-Körös Kecskemétet ? Nem mondhatnók el mi is a kecskeméti cívissel, vagyok olyan legén}mint te ? Ha neked, édes kis szomszéd, jobb, hasznosabb a villanyfény a pislogó petróleum lámpásnál, nekünk miért ne volna az ? Törekvő szomszédunk példája s városunk fejlődési folyamata, tehát ismét felszínre hozta a világítás ügyének kérdését. Foglalkoznunk kell e kérdéssel annál inkább is, mert legutóbb két jó hírnevű cég : Siemens és Halske budapesti képviselete, továbbá Ganz és Társa tettek e tekintetben komoly ajánlatot. Kettőről van szó. A város és fürdőtelep. nemkülönben a hivatalok, középületek és magánházak világításáról. Itt azonban önkéntelenül előtérbe lép az a sokat okvetetlenkedő »de« . . . . . szükséges-e, célszerűbb-e gazdaságosabb-e a villanyfény a petróleumnál ? A villany korszakában, minek vesztegessünk sok szót a kérdés szükségességéről. Városunkat általában ugy emlegetik mint törekvő és haladó várost.. És e megtisztelő cimre elegendő érdemeket is szerzett. Hogy azonban szépen haladó fejlődésében mi se akadályozza — a világitás ügyének rendezése elől sem térhet ki. Nem. pedig azért, mert a petróleum-világítás fogj'atékosságainál fogva nem felel meg a haladó kor igényeinek. Utcai lámpáink vannak ugyan, de még mindig nem elegendő számban. Az egyes lámpák közti távolságot bízvást A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Lapozgatok. . . Lapozgatok egg régi könyvben, Melynek sárguló levele Pár édes perc, több borús óra Hű emlékével van tele. E régi könyv az én világom, Benne van egész életem ; Virágfakasztó tavasz árját Belőle most is érezem. Az a nap, melyen egy rózsával Enyém lettél te, hű barát, Hogy légyen mégis kire bízni A szív örömét, bánatát. Annak a napnak emlékéből Te maradtál meg — semmi más ! Rég elszáradt a rózsa szirma ; Tudjuk, a sorsa hervadás. Pedig sok év elszállt felettem, E könyv, hogy birtokomba jött ! Megváltozott az élet képe, Fakó ruhába öltözött. A kikelet hiába' tíjtíl, Nem hoz többé oly szép napot, Mint az volt .... melynek fénysugára Egy hosszú élten átragyog. Te vagy velem még a tavaszból, Mely oly gyors szárnnyal elrepült, Hogy a midőn reáismertem, Már mint a villám tovatűnt. Te maradtál csak a tavaszból, S én ágy szeretlek tégedet, Mint a haldokló őszi rózsa A sárgás fényű meleget. Frászt Luiza. H 17 percnyi légutazásom. Grünbaum hagyatékát széjj elszedték a rokonok. Eu nem vagyok közeli érintkezésben a családdal ! az öreg a feleségem anyja mostoha nővérének a férje volt, reám az »ócska vas« maradt. No de hisz az ócska vas sem megvetendő, ha holmi históriai nevezetességű tárgy. Ilyen volt ez a vas. A jó öregnek, Egerszegen mindenki ismerte a 48 as kurucot, ki sohasem jái t. máskép, mint feszes magyar ruhában, a szűcs mesterség volt életforrása ; mellékes sport gyanánt az örök mozgó gép föltalálásában adta az ördögnek, amit Istentől kapott. A »perpetuum mobile« a hogy ugy elzakatolt egy-két napig, később két hétig is lármázott ; de hát az örökkévalóság a két hétnél is fölötte hosszabb. Mikor már annyira volt vele, hogy 3 hónapig is izgett-mozgott, akadt vevője rá. Természetes, hogy angol volt az Istenadta ; természetesebb, hogy sok ezer font sterlinget igért érte ; legtermészetesebb pedig, hogy Grünbaum bá nem űlt fel az angolnak. Ez volt szerenoséje — már t. i. Albion fiának, de legnagyobb baklövése aa én elég távoli rokonomnak. Hogy, hogy nem a perpetuum mobile & padlásra került ; a műhely elhanyagolódott, üzlet kisebb lett. (Ez meg az öreg segédnek,
