Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-21 / 29. szám

% 1901. jnlíus 21. nevezhetnök egy kis liliputi mértföldnek. Legkevésbé megfelelő azonban a világítás lent a fürdőtelepen. Holdvilágos estéken is alig szűrődik át valamicske bizonytalan fény a fák süni lombozatain, egyébkor pedig egyptomi sötétség uralkodik ott, melyet az a néhány szintén tisztes távolban álló lámpafény vajmi kevéssé bir eloszlatni. Tán éppen ez az egyik ok, hogy nálunk estéli élet nincs. Alig vettek bucsut tőlünk a leáldozó nap sugarai, mindenki otthonába siet. ha csak valaki sötétben magánosan nem akar bandukolni. Vendégek é3 városiak egyformán a szoba zárt levegőjére vagyunk utalva, mikor egy forró nyári nap bágyasztó hőségét átszenvedve, mindannyionkra csak áldásos volna az esti üditő levegő élvezhetése. Pedig fürdővendégeink sem azért jönnek ide, hogy napnyugta után a csirkékkel meg a tyúkokkal nyugovóra térjenek. Mindazonáltal csendes, derült időben csak megjárja igy is. De nem ugy, mikor nekivadult zivatar járja szeszélyes táncát városunk felett. Azok a füstölgő, vagy kialvó lámpák dúcai a megmondhatói annak, hány szesztől gőzös fejjel jöttek már komoly összeütközésbe. De még ha csak a lumpacius vagabundusok koponyái sinylenék meg azt a hiányosságot ? Erezzük azt mindnyájan, épen a fenti ós sok más okból. Azonban van a dolognak igen komoly oldala is. Siófok és Balaton-Földvár gyors fellendülése csak kedvező vasúti fekvésének köszönhető ? Ennek is ! De más valaminek is ! A legkényesebb igényeknek is megfelelő, modern berendezés mellett ez a két virágzó fürdőtelep, a világítás nem kevésbé fontos kérdését is már megoldotta — villanyvilágítással! Egygyel több ok, hogy e kérdést minél előbb dűlőre juttassuk-. De célszerűségi és gazdasági szempontból is fontos kérdés ez. A villanyfény kezelése egyszerűbb és veszélytelenebb mint a petróleumé. Egyszersmind gazdaságosabb is. A látszat tán ellene szól ennek az állitásnak, de a valóság igazat ád annak. Igaz ugyan, hogy városunk világítása eddig 1800 frtot emésztett fel ; villanyfényre berendezkedve pedig a világítási büdzsé tetemesebb emelkedést jelent. A társulat ajánlata szerint 3500 frtot kellene évenkint e célra fordítani. Utóvégre is nemcsak az a két cég van a világon. Tehát nem okvetlenül következik ebből, hogy a költségtöbblet kisebb nem lehet. Másrészt, a mit a város egészében elvesztene a vámon, szépen megkerül a réven. Mert, kiknek a pénzéből világoskodunk mi füstös petróleum lámpásaink mellett. Nem-e az adófizetőkéből ? Már pedig a mennyivel tán többe kerül a villanyfény, a városra nézve annyival olcsóbb lenne az egyesek évi világítási költsége. Egy terem bevilágítsa átlag 16— 18 írtra rug évenkint. Ezzel szemben egy izzó lámpa 8-szoros fénynj'ei évenkint egy teremre frt költséget igényel. Ha tekintetbe vesszük, hogy itt sem a világítási anyag elkallódása, sem a lámpák, stb. vele járó dolgok elromlása nem okoz annyi gondqt, mint az a petróleum világitásnál megtörténni szokott, akkor ismét egygyel több ok. hogy petróleum lámpásainknak végleg bucsut mondjunk. Szépészeti szempontból is csak nyer ezáltal a város. Utcáink, kereskedelmi kirakataink mindenesetre más színben tűnnének fel, mint mostani homályos világosi tásunknál. Egyesek tettek is már e tekintetben lépéseket. Elég utalnunk az »Ainazon« villanyvilágítására. Mások ellenben az ujabban felkapott acetylen gázzal kísérleteznek, több, kevesebb szerencsével. Ezt az anyagot azonban könnyen rolbanó volta miatt kevesen tartják e célra alkalmasnak. Még emlékezetünkben van a szegszárdi acetylen okozta szerencsétlenség. Ez egy maga is elég nekünk arra, hogy e robbanó anyagért sehogyan se lelkesedjünk. Hisz lehet találkozni fognak, kik a gázvilágítás mellett kardoskodnak. Erre nézve feleletünk ez : a jó és jobb közöl ki nem választaná a jobbat ? Az emberi haladás immár delelő pontján áll ! A villany az ur a gáz és gőz felett is. Ezzel van tele a levegő és a föld. Ha már csinálunk ne csináljunk visszafelé. De minek folytassuk tovább ! Amit a tapasztalat megérlelt s a köztudatba mint pozitív igazságot lciirthatatlanul bevésett, a felett kár volna sok szót vesztegetni továbbra is. Fentiek elmondására, alkalmat adott nekünk ebben az ügvben városunkban tartott értekezlet. Mely, ha positiv eredménynyel nem végződött is, mi mégis hisszük, hogy ez a fontos kérdés nem kerül le a napirendről mindaddig, míg sikeres megoldást nem nyer. Városunk s fürdőnk jövője s felvirágzása kívánja, hog}' e kérdésben se hallogassunk, hanem tegyünk. Ez az üdvös reform a mi szép balatoni partunkatesténkint kis paradicsommá fogja átváltoztatni s a már-már lankadó fürdőéletet élénk, pezsgő élet váltja fel. És ezzel mi hisszük, hogy a vonzerő, mit a mi szépséges Balatonunk fürdővendégeinkre gyakorol, még intenzivebb lesz s nem csak ők keresik fel városunkat egyébkor ís, hanem számos uj látogatót is vonzanak körünkbe. Ez az ügy mindenesetre megérdemli a legszélesebb körű érdeklődést és a legrokonszenvesebb pártolást. Tiller Mórnak volt a szerencséje, mert Pestre került, s most nagy iparos.) Az öreg szegény maradt. Jó régen el is költözött az árnyék világból, hol annyi keserűség érte, mivel emberfölötti után vágyott. A nagy szünidőben el-ellátogatott a rokonokhoz szép Zalába ; egy izbeu valahogy szóba került a perpetuum mobile. Mégis mondták, kinél van egyik resze. Első dolgom volt, fölkeresni ezt a bitorlót ; mert, hogy bitorló, az bizonyos. Szemem szám elállt, a mint, a sok kernküuek vélt ördöngös gép helyett eg}' tömör kereket, láttam. Tömör vas, három küllő, az agy helyéu egy négyszögű bevágás : ennek szögletében ha talmas villauydelejes patkó. A kerék melső széle tele volt egymást követő csapokkal, melyek egészen könnyen mozogtak. E csapok teljesen beleillettek a kerékbe, belül üregesek voltak és mindegyikben egy-egy ólomgyöugy gurult. A mint a kerék megmozdult, a sok csap önmagától kiuyilt és forgás közben ismét, szépen visszaesett vágányába. A tehetetlenség törvényénél fogva a mozgásba hozott kerék sokáig forgott, a ki-behulló csapok sürü ütései ugy hatottak rá, mintha folytonosan külső behatás élesztené, illetve ujitaná meg mozgását. Ezen kivül egy másik gép is volt mellette, mely mozgó csigán függött. Ennek a rendeltetését nem ismertem. Történetesen az .Ikarust léggömb tulajdonosa is ott tartózkodott. Naponkint fölereszkedett a felhők felé és esöernyőn ereszkedett alá. A sokat járt ós >magas« tapasztalatokkal biró léghajósnak megmutattam az >ócska vasat.« Sokat jelentő pillantásokat váltott velem. Végre egy őrizetlen pillanatban megsúgta : .Accumulator ! Mindenáron szerezze meg.« Könnyű szerrd jutottam hozzá. Eladni nem akarta. Beperlém ingatlan ós elkallódott örökségem jo^talau bitorlásáért,. Az Üg3'véd, á ki a pert elvállalta, oly rettentő számlát csinált,, hogy alperes ijedtében tárgyalás e'ötfc átengedte az egész rakás ócska vasat a hozzátartozó tervrajzokkal együtt ingyen. Boldog valók. Nem a perpetuum mobile nem az előttem még mindig ismeretlen accumulat.or okozta örömem, hanem az, hogy annyi sok száz per közt, %akadt egy, amelyet megnyertem. Sietve értesít,étn az »Ikarus tulajdonosát a nem várt eredményről A léghajós pedig csak ugy áradozott a gyönyörtől, tapsolt, fütyült, végre megölelt örömében. Ijedten kaptam a mellényzsebemhez, bent van-e még a zsebórám ? Azt hittem, tetteti az örömet, hogy holmi, nem épen szokatlau bravúrral egyetlen ékszeremtől megfosszon. Most rajtam volt a tettetés sora, megnéztem hány óra. A lóghajós tovább ujjongott. Ugyan mi lelte ? Gondoltam magamban és szokásom szerint, hangosan gondolkodtam. Erre a léghajós szinte méltatlankodva kérdó . »Hát, ön nem tudja mi az, ami birtokában van ?c — Dehogy nem, ócska vas ! — »Dehogy ! nem ócska vas !« E pithiai párbeszédet hosszú csend követte. Ez alatt a lóghajós szétteregette az asztalon a terveket ; sokat bökdőzste az ujjával majd felül, majd alul. Aztán ismét ujjongani kezdett. En csak néztem, nem tudtam mire vélni örömét. Végre megszólalt : — »Holnap lölszállunk !« — Hát ez az ön kenyérkeresete, mindennap föl kell szállania, különben nincs bevétele. >Felszállunk« —s ezzel mutatóujjával előbb a saját,, aztán az ón mellemre bökött. — En is? Mi közöm Lekeni >Ikarus«-hoz ? E kettős kerdósre egészán dühbe jött. >0n buta — bocsánat, uagyon el vagyok ragadtatva e találmány által. Ön ezt nem érti. E^ egy teljes felszállásra alkalmas repülő gép. Ezzel bekapcsolta a félmázsás kereket a kocsiszín mestergerendájába. A négyszögű levágásba beleillesztette a csiga láncait ós működésbe hozta az accumulat.ort. (Ha ezt Barnum látja, megveszi, De akkor még az amerikai cirkusztrupp az Óperencián tul volt és csak szőtte álmait Európa megfejóséről, amit most sikkesen véghez is vitt.) A nagj' vastömeg fölemelkedett s pillanat alatt a magasba tolta a nagy kereket. — Nos ? Eu ni^g most is buta vagyok — mondáin. »Nem érti. Nézze, az accumulator fölhajtó erővel bir, mely óriás terhet fölemel. Ha az •Ikarushozt csónakot teszünk, a csónakhoz az accumulatort, akkor kész a repülő léggömb. Most sem érti. Jó, felszállok magam, ha ezt a dicsőséget egészen nekem engedi át.« Szóról szóra, többről többre a dolog oda lyukadt ki, hogy az Ikarusban ketten fogjuk a kormányozható hajót irányítani a perpetuum mobilehez csatolt tervrajzok világos utasításai szerint. A perpetuum mobile fejleszti a dörzsvillanyosságot, melyet az accumulator átvesz ; a három küllőre vékony acéllemezek jönnek vitorlák gyanánt s ezek ide-oda mozgatása a szélben való kormányzásra való, mint a halnak az uszony a vízben. Egyszerű, világos, kézzelfogható stb. • (Vége köv.)