Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

2 BALATON VIDÉK 1901. áp rilis 7. ülnök volt. 1) Három nejét ismerjük : egyik Báthori Orsolya (Báthory János és Szántói Pethő Katalin leánya) ; továbbá Rozgonyi Dorottya (Rozgonyi Osváld le­ánya, Palóczy Imre özvegye) és Fáncsy Katalin, kinek szülei ismeretlenek. Egy 1531-ben kelt okirat szerint G-ersei Pethő Ferenc, akit másként Hara­gosnak is hívtak (néhai Pethő Miklós fia) Rezit hasznaival együtt zálogba adta Gyulafy Istvánnak ós fiainak : László és Jánosnak. 1548-ban Gyulafy István és fiai : íános, László és Zsigmond, felső­tomaji Tomaj Jánostól két jobbágytelket és úgynevezett kerti szőlőket vettek. E szerint 1548-ig Gyulafy Istvánnak okirati­lagkimutatható fiai voltak : János, László és Zsigmond. Nagy Istvánnak a >Ma­gyarország családai<-ban közlött nemze­dékrendi táblázatán hiányzik Zsigmond ; másrészt Gyulafy István gyermekeiül Zsigmond helyett emliti Mihályt (de hí básan, mint alább látni fogjuk) és két leányt : Sárát és Potencziánát Gyulafy István fiai közöl leginkább László emelkedett ki. Atyja befolyásánál fogva többször megfordult az udvarnál, hol a deli, bátor ifjút megkedvelték é3 a leginkább neki való katonai pályán gyorsan előléptették. Unokaöcscse Gyu­lafy Leszár (Eustechius), ki értékes tör­téneti följegyzéseket hagyott maga után > magyar Achilles«-nek nevezi, »kinek vitézségét mind e világ tudja.« Már 155J-ben kitüntette magát Lipvánál és Temesvárnál. Forgách Ferenc Kommen­tárjaiban e csatákat leírván, együtt nevezi őt Forgách Simonnal és Magyar Bálinttal, kik a katonai pályán nagy hirrel birtak (fama ír ilitari celebratissimi). Mint kiváló hőssel találkozunk vele a Zalamegyei Hegyesd váránál, hová a hon­fiú jutott. Eck gróf győri parancsnok 1560-ban a törökök elüzetésére a Gyu­lafy László, Török Ferenc, Csoroz Já­nos és Magyar Bálint vezérlete alatt álló dunántuli véderőt hivta. A törököt sikerült kiverni. Hegyesdre vonatkozólag irja Gyulafy Lestár. hogy > Hegy esd nevü vár alatt, mely a Balaton mellett nem messzeCsobánczhoz.ami patrimoniumunk­hoz vagyon s Gyulafy László a hegyesdi török vajdát, kivel valami rab miatt összeveszett s e miatt Lászlónkat pár­bajra hivta ki, ugy találta volt ökleni, hogy a kopja általmenvén a fegyver de­rekán, lobogóstól a török hátán jött ki s azonnal meghalt.* 2) | Gyulafy lestár igy folytatja: »A 1 kópia, törésén jelen volt Török Ferenc, és Pethő János császári tanácsos. Török Ferenctől hallotta fia: István, hogy ször­nyebb öklelést ennél senki sem látott. Közmondás az a magyaroknál, hngv úrban vakmerőbb vitézt Gyulafy László­nál senki sem látott,* 1561-ben mint várkapitányt találjuk őt Tihanyban, hol utódja volt a laza erkölcsű Majláth Gábornak, kinek atyja : ' } £ kJ# lyi ité10 táblá t "álunk a XV. században szervezték. Ülésein gyal.ran maga a király elnökölt, iisztoknel fogva rendes tagjai vo'tak az ország rendes bírái (a királyi kúria birái), 8z ok helyettesei és itélő­SüKfuJ' t 07^ bbá a főpapok, főurak a köznemesek ren­déből kirendelt ülnökök. A számra nézve 14-16 nemesi ülnöknek a jogban jártosnak kellett lenni. A tábla ösz­sies ülnökeit az országgyűlés választotta. ,, ) ,f zf c ®gy 1639-ikí tann hallomás ueán igy adta elő : „Mikor Veszprémben a tőrök lakott, egv eljött Cso­báncz a a bajt vivni ; Gyulafi László vivott meg vele s fx l .® f törö k?t, hogy meghajt. Gyulafi János (László testvére) az ablakból nézte s ugy rántotta tejét az ablakban, hogy az beszakadott." Majláth István Erdély egyik főkapitánya, Nádasdy Tamás nádor sógora török fogságban végezte életét. Tihanyi kapitánysága alatt találjuk följegyezve, hogy'LipócziKetzer Andrása maga és testvérei : János és Ferenc ne­vében a török rabságból való kiszaba­dítás költségeire Gyulafy Lászlótól négy­száz és harminc magyar forintot vett kölcsön, kötelezvén magát és testvéreit, hogy ha a kitűzött határidőre nem fi­zetnének, birtokaikból Gyulafy a meg­felelő összegig kárpótolhatja magát. Gyulafy László családi életéről vajmi kevés följegyzésre valót találtunk. Hogy két neje volt, emiitett Lestár irataiból tudjuk, melyek szerint gyermekei közöl a másodszülött Lászlónak >forgách-nemzet volt az anyja ; István nevü fia pedig Gyulafy Lászlónak első feleségétől való volt.* Hogy ki volt első neje, kitől Ist­ván született, nem tudjuk. Második neje az emiitett >Forgách-nemzetbeli« volt Margit, kinek szülői Forgách Zsigmond kincstartó és Albisi Zólyomi Katalin. Margit testvérei voltak többi közt For­gách Simon a nagyhirü hadvezér és for­gách Ferenc nagyváradi püspök, ki kom­mentárjaival mint történetíró is tiszte­letreméltó nevet vivott ki magának. A Forgách-család nöi ágon rokonságban állott a Báthoryakkal, kikkel ekként ro­koni viszonyba jutott Gyulafy László is. Igen valószínű, hogy e rokoni kapocs döntő befolyással bír későbbi életviszo­nyainak alakulásába. Gyulafy László rokonságához szá­mitható Mezőlaky Ferenc zalavári apát is, ki világi életében az 1552-ben elhunyt Sárkány Margitot bírta nőül s ezzel többi közt Csobánczczal szomszédos He­gyesd várát is átvette Mezőlaky Gyu­lafy Lászlót állandóan fogadott testvérének (fráter adoptivus) címezte, a tizenhato­dik század hatvanas éveiben vele együt­tesen bírta Stájerországban »Purgh« (va­lószínűleg a magyar határon levő Burgau) várát bírták. Mezőlaky végrendeletében is érzékenyen búcsúzott el fogadott test­vérétől s jelentékeny hagyományokkal emlékezett meg róla. Gyulafy László 1.66. első feh'ben még tihanyi kapitány volt. Ezen év ta­vaszán tihanyi őrségével a törökök ál­tal szorongatott Vár Palota segítségére ment. E vár fölszabadítása után Török Ferenccel és Nádasdy Kristóffal a törö­köktől visszafoglalta Veszprém várát. Gyulafy László volt az első, ki bedön­tötte a veszprémi várkaput és fölgyúj­totta. a tetőket. Mikor pedig S/.igetvár eleste után (1566. szeptember 8.) a tö­rökök Zala-, Veszprém- és Varmegyéket pusztítóiták, G ulafy László kétszáz lo­vassal (persze azon reményben, hogy ezeket Bécsből zsolddal ellátják, ami meg nem történvén, maga élelmezte ka­tonáit) Török Ferenc és Thurv György társaságában keményen rátámadván a pusztító törökökre, közölök legalabb ez­ret lekaszaboltak. E hős tetteiért, noha gyakori hatal­maskodásai őt mind Zala-, mind Vesz­prémmegyében rettegett emberré tették s erőszakoskodásairól Bécsben is birtak tudomással, Miksa király mégis győri táborából 1566. szeptember 19-ikén kine­vezte veszprémi várkapitánynak. Ekkor érlelődött mindinkább a ki­tűnő katona elégedetlensége. Hogyan vé­delmezze meg az ostromok által erősen megviselt veszprémi várat, midőn azt a fő hadvezénylet védelem-képes állapotba helyezni vonakodott ? Az is bántotta, hogy a föntebb emiitett kétszáz lovas tartására fordított nagy költségeit a ka­tonai kincstár megtéríteni nem akarta. Elkeseredését valószínűleg más okok is növelték, vagy hogy a rokon Báthoryak őt Erdélybe csalogatták. Tény, hogy miután 1568-ban a szintén elkeseredett sógora : Forgách Ferenc püspök az er­délyi fejedelem szolgálatába ment, Miksa király beleegyezésével Gyulafy László nemsokára követte őt. Többször idézett Lestár szerint 1568-ban ment le Erdélybe, hol a fejedelem igen nagy becsületben tartotta minden szolgái fölött, neki ado­mányozta Szilágy-Csehet igen nagy uro­d"alomma) és grófi cimmel (cum amplis­sima ditione et nomine comitis.) Hasonló becsületben volt Báthory István király­nál is, kinek, midőn a lengyel királysá­got elfoglalta, hadának generális kapitánya volt. »Ott Erdélyben tökéletesen elkóli­kásodott vala.« Elhunyt Báthory Kristóf idejében a Szilágy-Csehhez tartozó Ud­varhelyen 1579. május lö-ikán délután 3 órakor és eltemettetett ugyanazon hó 23-ikán Csehben. Gyulafy László hasonnevű fiából is kitűnő katona vált. Ez utóbbi 1105. ju­lius 28-ikán délelőtt 10 órakor meghalt Köpeczen és szintén Csehben temette­tett el. A zalai Gyulafyak közöl még kiváló emlitést érdemel Gyulafy Mihály (az Ud­varhelyen elhunyt Gyulafy László test­vérének Jánosnak és devecseri Csoron Dorottya fia) pápai várkapitány. 1) »Ez, mint Lestár irja, jött vala Zalába Szent­györgy várába anyját látogatni. Ezalatt éjjel a vár alá jövének a végbeli törö­kök 600 lóval. A falukat szerte-széjjel felgyujták. Gyulafy Mihály kimene elé­iök s mikor ott kergetőztek az ellenség­gel, a ló elesett vele. Igy fogták el. Mindazonáltal négyet levágott közölök gyalog, midőn a ló alól fölverekedett. Esés közben a sisak leesett a fejéről és halálos sebet kapván, elesett. A törökök azon éjjel Kálmán-Csehibe vitték. Más nap Szigetvárba hurcolták s ott a vár hídján halt meg. A törökök nagy becsü­lettel eltemették Görösgálon, Szigetvár szomszédságában. Anvja Csoron Dorottya Szentgyörgy várából az ablakból nézte nagy keserűséggel. Hováteszi a krónikás: »Ha Magyarországban ki híres és vá­lasztott ember is a veszélyek megvetője volt, ő (Gyulafy Mihály) volt a másik.* Gyula fy Lest ár, a föntebbi Mihály édes testvére Erdélyben, mint a fejede­lem titkara szolgált. F. rem. Jk A kórház küszöbére zordul Lép most a szörnyű rém. > Kerültelek, de mert hivátok, Hát megjelentem én /« ') Ez Gyulafy Lestár följegyzése. Nagy István tehát Gyulafy Mihály neuizedékrendi elhelyezésében tévedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom