Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

1901. április 7. BALATON V1DEK > Ki vagy ?< — > A pestis !* — > Távozz, e helyt A gyógyulás lakik / >I)e itt készültök ellenem, csak Hadd látok valakit ! Hisz a harc nem lel készületlen, íel, híres orvosok ! , Ki mire képes ? Még ma ezrek Sirjára taposok !< 8 egy orvos — tiszta, hű, keresztény — Büszkén elébe lép. Elhull, sóhajtván a nagy órán Ur Jézusunk nevét. Hah, kába látvány ! Előle kicsi, nagy • . . Oh, ember, ki tudásra hires, De hitre kicsi vagy ! S mikor már nincs, ki irgalommal Betegnek nyujtna irt, Mikor már országgá-világgá Vivék a szörnyű hírt. S a rém kacagva dul a gyöngék, A szenvedők között, A kapukon megint kopognak, Uj vendég érkezett. >Ki vagy ?<• — Szelíden hangzik a szó'. »Apáca *. — > Balga te, Ez már a házam, itt a lég is Dögelift, fekete ! < > Eressz be !« — > A gyilok kezemben !* > Keresztet hozok én /* Az ajtó nyílik s iszonyodva Hátrál a szörnyű rém. Szelíd, fehér leány vonul be A vészek küszöbén, leszületet emel kezében, Fény lehajtott fején. Amerre lép, azt hiszik, eljött Istennek angyala ! Vigasz száll a tekintetéből, Enyhít a mosolya. S mikor a zord ellen dühödve Ragadná már a nőt, Elébe áll Jézus, szigorral Szólván : >Én védem öt !* S ha majd pihen Jézus nevében, Érdemlett neve — hős, Mert ki Jézus nevébe' harcol, Az bátor és erős ! Gáspár Imre. A Janus-templom. (Németből.) Vau nekem egy igen kedves jó barátom, kinek legkedveltebb jeligéje : >A ki korán bölcs, későn szerelmes.« Minap I meglátogattam őt. Fejét balkezére támasztotta, jobbjában pedig tollat tartott s az előtte fekvő füzetbe jegyezgetett. >Hogy vagy Frigyes ? — kérdém tőle, hiszen olyan borús az arcod, mint a novemberi időjárás.* — »A ki korán bölcs, későn szerelmes«, válaszolá ő és egy elfojtott sóhajjal kisérte szavait. »Hol van kedves feleséged ?* — >Kedves feleségem ?« s hirtelen felugrott székéről — igen kedvesek mindannyian, mig az ember szereti őket.* Hangosan felkacagtam — »Ah ! a lázas élet örömei. Ez pompás ! Megállj Frigyes ! ehhez kényelembe kell helyezkednem . . . Leültem egy puha székre, lábaimat keresztbe vetettem és mondám: »Most beszélj kedves barátom, szavaid egészen fel fognak üditeni. Mily szép a biztos kikötőből szemlélni a hajó törötteketw — »Hat hetes boldog házasságom ideje alatt már nyolcszor kaptam össze a feleségemmel ; már nyolc borús napom volt. Ha az Isten még 29 évet enged élnem, akkor 6 hetenkint 8 borús napot véve : évenként 2 hónap, 4 nap, 21 óra és 20 perc; ez 29 évben kitesz 5 évet, 1 hónapot, 7 napot, 11 órát, 2 percet és 30 másodpercet. — »De az oknak csakugyan nagyon fontosnak kell lennie, a min összekaptatok ? Hátha csak nyári vihar, mely gyorsan múlik.* — »Az ám, mindjárt meglátod, milyen gyorsan múlik ; — barátom ujjával a kályhára mutatott — látod ezt a nyitott kályhaajtót ? — »Csak nem akarsz befűteni, hiszen ott künn az égen vihar tombol.* — »Vihar csak az én egemen tombol. Már két napja nyitva van az ajtócska. * — >Frigyes, mióta megházasodtál, rejtélyekben szólasz, beszólj világosabban.* — Én mythologiai oktatásokat adok a feleségemnek. Első napon, midőn először szólalkoztunk össze, éppen a Janus templománál tartottunk, melyet a rómaiak ha borús időben kinyitottak, békében pedig bezártak. Tréfából azt mondtam feleségemnek : Zsófikám ! legyen ez a kályha a mi Janustemplomunk. Valahányszor összeszólalkozunk, kinyitom az ajtaját, ha pedig békét akarsz, minden percben becsukhatod. A tréfa bevált ! Zsófikám nem nézheti nyitva a kis ajtót. Ha egy pár óráig duzzogott, becsukja a Janus-templomát, majd könyes szemekkel a nyakamba borul és szent a béke.* — »Hát mi miatt duzzog most oly

7 makacsul ?* — »Mindjárt megtudod Károly ! — majd felolvasom neked.* »Mit — te naplót vezetsz szenvedéseidről ?« — >Igen s elhatároztam. hogy ezt a füzetet, ha megtelik, kinyomat->m, de ugy látom, nem birom ki és valószínűleg unokáim fogják az irói honoráriumot zsebre vágni.* Tehát halld : Junins 25, szerda, menyegzőm után való nap. >Oh Istenek ! mily boldoggá tettetek engem. Milyen nagy hálával tartozom kegyességteknek. Micsoda angyali lélek, milyen aranyos sziv ! Csak mióta Zsófikát ismerem, vagyok tisztában magammal is ; ő felkeltette szunnyadó lelkemet. Nemcsak kielégíti összes vágyaimat, hanem ujakat' is tud bennem ébreszteni, hogy azokat is kielégíthesse. Mindig egy félórával előbb megérzi, ha fejfájásom jő. Drága Zsófikám ! hogyan fizessem vissza végtelen szerelmedet ? Egyetlen örömöd az, hogy engem boldognak láss és ezt az örömet magad megszerzed magadnak.* Ugyanaznap, este 10 óra. » Ugyanazon a napon ?< — >Sajnos ! igen, ugyanazon napon .... Oh Istenem ! milyen szomorú vagyok. Zsófikával a lugasban ültünk, Romeo és Júlia történetét olvastuk. Mennyivel jobban szeretem Zsófikát, mióta megtudtam, hogy Schackspeare a kedvelt irója. Ekkor hozták ruhás ládáimat, melyet agglegény tanyámról hozattam el. Zsófika könyes szemekkel távozott, hogy átvegye őket. Én az alatt tovább olvastam. Égy egész óráig vártam reá, de Zsófikám nem jött vissza. Érte küldtem. A szobaleány azon hirrel tért vissza, hogy a nagysága most el van foglalva s nem jöhet. Még egy óráig vártam. Végre felmentem a lakásunkba és Zsófikát egészen neki izzadva, egy nagy szekrény előtt találtam. Elrakta fehérneműmet és ruhámat szin és szabás szerint, a hibásat egy nagy batyuba kötötte s mindenről táblázatos kimutatást készített s a cédulát a szekrény ajtajának belső felére szegezte fel. »Frigyes — mondá ő nehéz lélekzettel, finom nyakkendőidet ott hátul félre tettem, a közönségesek elől vannak a hétköznapi használatra.* Én egész nyájasan azt kérdeztem tőle : »De Zsófikám ! hogyan tudtad ilyen ostobaság miatt több, mint 2 órára elhagyni Schackspearet ?* Ez a kérdés boszantotta őt, szomorú arckifejezést öltött s azt mondta, hogy a feje fáj. Duzzogott s aztán lefeküdt. Junius 28. Szombat. Zzófikámmal látogatást tettünk barátnőinél. Az idő ott roppant unalmasan telt. Száz jelet adtam feleségemnek a távozásra, de egyet sem akart észrevenni. Végre három kinos óra után felállt. Egészen megkönnyebbültem s az utolsó percekben még kellemes társalgónak is mutattam magamat. Zsófi nyitotta az ajtót, barátnője a gyertyát tartotta. Oh Károly ! még csak most kezdődött az én kínszenvedésem igazában. Egy negyed óráig beszéltek az ajtón belül, egy negyedóráig az ajtón kivül s egy negyedóráig a lépcsőn. Igy tesz minden asszony Frigyes ! Egy asszony sem tud levelet írni utóirat nélkül s egy asszony sem tud látogatást tenni utóbeszélgetés nélkül. Ha a látogatók igaz barátnők, akkor a dolog még csak tűrhető ; a megszól ások csak egy félóráig tartanak. Ha azonban ellenségek, akkor nem lehet kibírni ; akkor hatványozzák az ellenségeskedést : a vendég meg akarja mutatni, hogy nem szívesen távozik, a házi asszony pedig, hogy nem szívesen bocsátja el vendégét. Vacsora közben kértem Zsófit, hogy jövőben ne beszéljen olyan sokáig a lépcsőn, mert meghűlhet. Erre ő azt jegyezte meg, hogy neki elve minden emberhez alkalmazkodni. Képzeld csak Károly, még elvei is vannak. Elkezdett duzzogni s egy szót sem szólt többé. De másnap már korán reggel becsukta Janus-templomát — estére bálba volt hivatalos. Julius 3. Csütörtök. Midőn haza jöttem, Zsófi csókkal fogadott. Dolgozó-szobámba vezetett és mondá : »Nézd csak Frigyes ! milyen szépen rendbe hoztam a könyvtáradat.* Megrémültem. Könyv-