Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-05 / 18. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. május 5. 18. szám. Brnw f^MMfcg Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstiiap. SZERKESZTŐSÉG ÉS I.AeTUÍ.iJKONÜS A SZERKESZTŐSÉG Előfizetési Arak : KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. -V, l' ICl.lfil.ÖS S/.ICH lí rjsZ'l'Ö tgeai évrtt Fél éne 'U korona • 0 „ Kéziratokat a szerkesztőség uiniAie. pénzesutalványokat. hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kértlt.h. BONTZ JÓZSEF KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Negyei! évre .... filyes aiém áru Hylltlér vadítom 2 „60 fillér • ... 20 ,. a'ku szerint. Kéziratokat nem aílunli tMneza Munka nélkül. Valami iszonyú állapot lehet az, inikor valaki dolgozni szeretne és akarna, de nem tud, mert a betegség ágyhoz szegzi. Az pedig épenséggel elképzelhetetlen fájdalom lehet, ha valaki tudna is, meg akarna is dolgozni, de . . . nincs munka. Tanult . . . hiába. Családja várja a kenyeret . . . hiába. Szórakozás, mulatság volna a munka . . . de nincs munka. A nagy bűnösök amúgy is szigorú büntetését azzal szigorítják, hogy nem engedik dolgozni. S ez a tétlenség rettenetes, ez öl, megőrjíti a tkényszer-henyélöt. Hát még ha ott van az a tudat is, hogy ha volna munka, a szegénység, a nyomorúság is kisebb lenne. S a betegségben még némi vigasztalás az, hogy ez a szenvedés Isten rendelése. De ha az erős, egészséges, munkához értő embernek nincs munkája, annak az emberek az okai. A saját ember társai : a társadalom. A socializmusban, mint nemzetgazdasági bölcseletben van egy nagy igazság, melyet semmiféle nagyképüsködéssel agyonütni nem lehet. T. i., hogy egyetlen érték a munka. Minden dolog annyit ér, amennyi munka szükséges az előállítására, a használatba vételére. A levegőre mindepkinek szüksége van, de mivel megszerzéséhez jiem kell másnak a munkája, a levegőnek nincs is ára, vagy pénz-értéke. Az arany addig, a mig a földben van, vagyis a mig emberi munka elő nem hozza, fel nem dolgozza, semmit sem ér. Mintha nem is volna. Az amerikai mahagóni egy fityinget sem ér, amíg ki nem vágják, ide nem hozzák s fel nem dolgozzák. S minél több munkát kell ráfordítani, annál értékesebb. Ez olyan igazság, mint .akár a kétszerkettő. Ebből pedig természetesen az követkézik, hogy minél több valamely országban a munka, annál gazdagabb az az ország, annál több érték van abban az országban. És megfordítva. Minél több ember van egy országban, aki nem végez munkát, annál annál szegényebb az az ország. Ennélfogva aki meg akarja érteni, hogy tulajdonképen mennyire szegény nép vagyunk mi, az csak arra gondoljon, hogy Magyarország a nyugateurópai oi-szágok között a legritkábban lakott terület s mégis itt van aránylag a legtöbb munka nélküli ember. Vagyis itt végeznek legkevesebb munkát, tehát itt van a legkevesebb érték. Aki ezt tudja, annak aztán természetesen ökölbe szorul a keze, ha az ország nagy gazdasági haladásról beszélnek előtte. Az ok pedig, a mely miatt ennyire jutottunk, sokkal egyszerűbb, mint sokan gondolnák. Amennyiben az nem más, mint a fentebb vázolt igazságnak ügyetlen, lelketlen, kapzsi, előre nem látó alkalmazása. Mert a nepelc ebből az elvből kiindulva könnyen és hamar belátták azt, hogy ha a gazdagság alapja a munka s egy nap alatt elvégzi husz vagy ötven, avagy száz ember munkáját, a A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Egymagamba járok, kelek.... Egymagamba járok kelelc holdvilágos este, Víg nótázás, muzsikaszó száll a néma csendbe. Szomszédomnál lakodalom ott a falu népe S mulat, mintha ez éjjelnek sohse' lenne vége. Legény, leány csipkés kendőt lobogtat kezében, Kirakja a táncot cifrán szilaj jókedvében; Arvalány-haj a kalapon hajlong gyors ütembe, Rózsaszínű szoknya-felhő kavargása közbe. A kik meg már táncot járni nem tudnak vagy (röstefc, Az öregek karcos mellett politikát űznek. Megbeszélik komoly szóval, hogy a választáson Mindannyi a néppártközé sorakozzék, álljon. S ha az egyik véletlenül olyat is mond épen, Mi tótágast áll szomszédja elvi nézetével Elhallgatja—pohár borral nyomja le a mérgét: Hogy zavarná meg e szép napon a békét ?! Mert nagy nap ez, biró lánya lakodalmi napja! •»Mely neki is, szerencsés nap< mind azt hajtogatja. » Szép szál legény a vőlegény s mi tagadás benne: Gazdag 1 menyecskénknek lesz mit apritui a (tejbe. < Szántó földje jó helyen van, jószága van bőven; Munkálhatja négy ökrével a kellő időben. Betakarúl cserép alá — s a mikor eladja, Kerül ám a szép asszonynak cifra rékli, szoknya. Mig odabenn foly a beszéd, muzsika tánc járja, Megtévedt c kandi holdnak egy fényes sugára; Bevetődik a szomszédnak, birónak kertjébe, Fényes sávja megnyugszik az ákác közelébe. Önkéntelen arra nézek s ugy fáj, a mit látok, Bár mélyebbre hajolnának az akácfa ágok! A menyasszony hófehérbe sir, zokog alatta ; Sir, mint a ki legkedvesebb halottját siratja. Egymagamba járok, kelek holdvilágos este; Vig nótázás, muzsikaszó száll a néma csendbe. Eltűnődöm, bús érzés közt temetek egy álmot: Elföldelem mélyen, mélyen, hogy föl sohse'támad. Frászt Luiza. Népvándorláskori arany ékszerek és egyéb sírleletek. Irta: Darnay Kálmán. Felolvastatott Budapesten, április 30-án a tud. akadémia heti üléstermében tartott archeológiai társulati ülésen. Amilyen gazdag Sümeg vidéke őskori leletekben, épen olyan szegény népvándorláskori emlékben. Két évtizedes kutatásom alatt a szorosan vett Sümeg vidékén alig találkoztam hun, Lapunk mai azáma 12 oldalra terjed.