Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-05 / 18. szám

2 BALATON VIDÉK 1901. május 5. legokosabb dolog a munkát gépekkel végeztetni. És igy tevének. De nem gondoskodtak arról, hogy az igy munkájuktól megfosztott »kistajgerolt« ember-kezek mit esináljanak ? ! Azaz, hogy sok helyen gondoskodtak, amennjdben uj, eladdig ismeretlen munka-kört, iparágakat teremtettek, de nálunk ugyanezt tenni elfelejtették. Magyarországon azelőtt a legtöbb kéz a földmiveléshez kellett. A népesség munkájának nyolcvan százalékát a föld nyelte el. Akkor aztán jöttek a szántó-, vető-, arató-, cséplő gépek s abból a nyolcvan százalékból ötven százalék . . . i feleslegessé vált. Uj iparágakról. gyárakról nem gondoskodott senki. Amire szükség volt, azt bőven termelte a külföld s mi szépen megvásároltuk tőle jó pénzen és vásároljuk most is. A rengeteg munkanélküli ember pedig hiába kér munkát: nincs. Nincs szükségünk a munkára, mert mi szövetet az angoltól, kalapot az olasztól, csipkét, parfünt, csecsebecsét a franciától, üveget a csehektől, vasat a némettől s mindent Bécstől veszünk. Csak a példa kedvéért helyén való itt megemlíteni, hogy a magyar ember által feltalált s már itthon is kitűnően gyártott yyujtó fejében Ausztria évenkint vagy öt millió koronát vág zsebre a . . . munkanélküli magyaroktól. Ám ez a mi szégyenletes maradiságunk, hogy mily óriási veszteség a nemzet számláján, azt igazán csak akkor látjuk, ha meggondoljuk, hogy az a sok ember, akinek nincs munkája- nemcsak a nemzet munka-vagyonát apasztja, de maga sem költ, mert nincs miből. S ha a kocsiban az egyik kerék nem forog, mert nincs megkenve, azt nagyon is megérzi a többi kerék is. Ezt érzi is mindenki, de mintha valami átok nehezednék erre a szegény magyar népre, nem akar rajt segíteni. Nem tudjuk-e, hogy igen sok magyar kesztyűs Csehországba szállítja munkáját, mert tőle nem veszik meg csak azt, amit aztán cseh-bélyegzővel ellátva hozat vissza? A bécsi bútorgyáros Vásárhelyen meg Szegeden rendeli meg á.iuit, a magyar ember aztán elmegy érte Bécsbe. A mult évben 14 millió korona vándorolt Münchenbe, Parisba és Bécsbe mygyar >anzixkártyákért.< A magyar gazdasági gépeket Angliában is kitűnőknek tartják, de Magyarország területén az ilyen masinák negyven százaléka mégis külföldi .... bár semmivel sem olcsóbb. De mit ? Hiszen mi büszkék vagyunk arra is. hogy fehérneműinket Bécsben mosatjuk és ruháinkat, ott tisztitatjuk. S azt hisszük, hogy olcsón vásárlunk, ha karlsbadi cipőt veszünk, amelyik a legelső esős napon bucsut mönd a gráci harisnyának. De — ugy mondják — a külföldi szebb, jobb és olcsóbb mint a hazai. Hát ez sem mindenben igaz, de ha igaz volna is, mi annak az oka ? ! Az, hogy ott az ipar fejlődhetett és léjlődik folytonosan, mert mi megvásároljuk a termelését. De a mit ők meg tudnak csinálni, azt a magyar ember is meg fogja tudni csinálni, ha látja, hogy munkája nem marad a nyakában. Ha minden magyar ember minden üzletben magj'ar portékát keres, akkor a munkanélküliek csakhamar munhoz jutnak, iparcikkeink olcsóbbak lesznek s ami esetleg még nincs, meg lesz nemsokára. Ezt előmozdítani minden magyar embernek becsületbeli kötelessége. Az az egy-két fillér, amit igy eleinte ráfizet, áldozat a hazafiság oltárán és humánus cselekedet, mert azzal igen sok kivándorlót visszatart és mert azzal kenyeret ad a munkanélkülieknek. Aki ezt meg nem teszi, az az elvadult socializmus mérges kígyóját táplálja és melengeti. A munkához mindenkinek van joga élni. Már pedig az élet munka. Ne legyünk kozmopoliták, ne csuszszunk-mászszunk mindenért a külföldre. Legyünk magyarok, segítsünk egymáson, erősítsük egymást . . . hiszen más ugy sem törődik velünk. Minden megrendelés, melylyel az idegenhez fordulnak, arculcsapása, kigunyolása a nemzetnek, melylyel jogot adunk arra a feltevésre, hogy a magyar gyámoltalan és ügyetlen. Szövetkezés az iskolában. A kolozsvári hitelszövetkezet közgyűlésének részére összeáll itotta Gidtífalvy István dr. kolozsvári kir. közjegyző. (Vége.) III. Az igy előkészített növendékek már az altruizmussal kerülnek a tanárok, tanitók kezelése és nevelése alá. Mindeu tanodának meg van a segítő-egyesülete. Eu ezen eg3'esületeket a mai szellemében nem tartom heteseknek. Akárhánynak nagy tőkéje van és még sem tud eredményt elérni. Azt sem tartom helyesnek, hogy ezen egyesületek nagy része minden viszontszolgáltatás kikötése nélkül, mintegy kegyelem keiyeret ad. Igen sok, arra ráutalt, önérzetes fiatal ember e .segítséget épen e minőségeért nem veszi igénybe. E segítő-egyesületek átalakitandók lennének iskolai filléres szövetkezetekké. Ugy képzelem, hogy megfelelő alapszabály mellett minden tanuló, gazdag és szegény egyaránt, hetenkint 1 legalább egy fillért tartozna befizetni, a mig egy minimális üzletrészt, mondjuk öt év alatt 250 fillért befizetne. Ha folytatni akarná és ugy esne, hogy egy ötéves ciklus tanulmányai végeztével befejezést nem nyerne, ugy legyen joga ezt hasonló föltételek mellett még akkor is, mikor már az intézetnek nem növendéke — folytatni. A szövetkezet igazgató-tanácsát képeznék mindig a leggót, avar sirleletekkel. Nem mond he tó ez el a népvándorlás kor végső szakáról, a honfoglalás koráról, melynek emlékei nem mennek ritkaság számba, hogy ne említsek többet a gyüjteniénjemben levő zalaszántói, hegymagasi, csitónjí érdekes mellékletekkel ellátott lovas sírokon kívül, még e kort határozottan jellemző tizenegy darab kengyel ós zabla került elő szórványosan Sümegen és Csabrendeken. E visszaesés már a római kor emlékein mutatkozik, amelyek sokkal gyérebbek, mint az őskori sírleletek, csak a szentgrót polgárvárosi, csabrendeki, somlyói őstelepeken hagyott nevezetesebb nyomot néhány feliratos sírkő ós egyéb leletekkel a római katonai civilizáció. Nem rakott sírt sir fölé, nem romanízálódott sem a tapolcai, sem a szigligeti, sem a vidékünkön ismert több kelta telep, mely némi magyarázatát leli azon körülményben, hogy vidékünkhöz nagyon közel feküdt egy nagyobb római kolonia, Mogentiana (Fenék), mely Savariával való összek '•etósót a csehi-keszthelykuti dűlőben fekvő ós a sümegi határban, a várostól nyugotra levő berkimalmi kisebb táborhelyekkel tartotta fenn, mig Cimbriana felé a? katonai ut irányát az általam néhány évvel ezelőtt felkutatott puszta-dörögdi táborhely — hol egy Mars*jak szentelt oltárkövet is találtam — jelöli meg. Igy Sümeg vidékét ós annak kelta telepeit, miután e két romai katonai útvonal közé esik, nem érintette közvetlenül. Hasonló indokok okadatolják meg azt a körülményt, hogy vidékünkön majdnem teljesen megszakadt a folytatólagosság a rómaiak uralmát követő népvándorlás korban. Mi természetes is, mert a beözönlött népáradat, mely megtörte a rómaiak hatalmát, bizonnyal az általuk elpusztított, leigázott római kolon'iák közelében vert tanyát, mely állítás mellett legfényesebben tanúskodnak Mogentiana közelében a Lipp Vilmos dr. által kiásatott Keszthely és dobogói nép vándorláskori temetkezöhelyek ezernyi sirjai. Vidékünk népvándorláskori első emlékeit ezelőtt, egy évtizeddel Csabrendeken, szőlőforgatás alkalmával néhány szórványosan lelt vastárgy szolgáltatta. Ezek között első helj'en áll az az avar kengyelpár, melyet Hampel régibb Kork. Emi. Magyarhonban cimü müvében bemutatott. E kengyelek becsét az a körülmény is emeli, hogy tisztán rozsdamentesek, kitűnő edzésének fényes kék színét máig is inegt.artva. Nem mondható ez el egy harmadik hasonló kengyelről, mely az elmúlt évben ugyancsak Csabrendeken került felszínre, de sokkal rongáltabb állapotban. A népvándorláskor egy más alakú kengyelét szintén Csabrendeken leltem, melyhez közel hasonló kengyeleket R. Zsihille és R. Torrer Karoling korabelinek vall, de hazánkban már a régibb századokban is használatban lehetett, mely feltevést megerősíti az a körülmény, hogy teljesen hasonló kengyelt Lipp dr. is ásott ki a Keszthely városi sirmezőben. Határozottan Karoling korából való egy kúpos tüskéjü, 6 cméter hosszú nyakkal ellátott sarkantyú, melyet szintén Csabrendeken, e területen leltem E sorozatot még egy harci csákány, kétszakálas sodrott szárú nyílhegy, vas sarló ós kapa és két hullámvonalas diszitósü, piros szinü nagyobb cserép bögre egészíti ki. Mig a mult években a csabrendeki ó-hegyen lelt első népvándorláskori csontváz sir két filigrán müvü arany függőt adott. E leleteken kivül Leseuce-Tomaj ós Szigliget néhány sírjának melléklete szolgáltatott népvándorláskori emlékeket, melyeket alább bátor leszek bemutatni. Hogy vidékünk gyűjteményemben levő szerény népvándorláskori emlékeit összefoglalhattam, arra a kutatási körömtől ugyan távolabb esö, de érdekes ós gazdag dombovári népváudorláskori sirlelet adott alkalmat, melyet ottani összeköttetésemnél fogva sikerült az elkallódástól megmentenem. Az elmúlt óv őszén a dombovári téglagyárban a földmunkások homok bányászás közben egy nő csontváz sirra találtak, mely két arany függőt, nagy aranyozott ezüst fibulát, diszes ezüst övcsatot, csont fésűt, három nagy borostyán, piros és egy rovátkolt sárga agyag gyöngyöt, és egy kisebb méretű szürke orsógombot szolgáltatott.Állítás szerint, arany gyürü is volt a leletben, de az a munkások kezei közt, eltűnt. A lelet két arany függője egymáshoz teljesen hasonló. A szétnyitható 30 mm. átmérőjű tömör aranykarika díszítésére tompitott hegyű arany kockakeret szolgál, melynek háromszög alakú oldalkereti, ékkő, talán gránát betétet tartalmazhattak egykor. A függők egyikénél a ruganyos tömör aranykarika, a kocka oldallapjain levő rovatkás gyürü által képzett kis mélyedésben forog és a kocka külön négyszögre lapított tengellyel bír. Mig a másik függő aranykarikája egyúttal a kockakeret tengelyéül szolgál, amely körülforgatható. A függöpár súlya 22 gramm. Teljesen hasonló függőpárt ismerünk hazai leleteink közöl a IH-ik pusztabokodi sirból, azon csekély eltéréssel, hogy mig a puszta-bokodi függök kockalapjai egyszerű négyzetet mutató kerettel bírnak, addig a dombóvárinál a felületül szolgáló négyzet keretek mindegyike két egymást keresztező rudacskával apró háromszögekre vau osztva. Közel hasonló, de sokkal díszesebb a perjámosi sirlelet arany függöpárja, melynek karikája sodrott díszítésű ós a tompitott hegyű kockakeretek összeszögelésónél három egymásra helyezett gömböcskével van ellátva ós a keretekben máig is benn láthatók a gránát lapocskák. A nemzeti muzeum m®g egy hasonló aranyfüggőt bír, de leihelye ismeretlen. A lelet második becses darabja az aranyozott ezüst fibula, melynek háromszög alakú fejlemezét a hosszúkás ötszöges láblemezét, ivhajlásu sima nyakrósz köti össze. A háromszögű fejlemez gömböcskókben végződik ós felületén a díszítést az ivben hajló oldalszárak mellett elhe-