Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-24 / 8. szám

V. óv folyam. Keszthely, 1901. február 24. 8. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS A KIADÓHIVATAL a volt f;azd. tanintézet épületében. K ézii'Kt.iMkh I. h s/1-1 kus/. 1'iin^pénzes tilitlv&iiyok Ki.. limtr»l.ési mé|fliÍKM^pjMil és r&UI&oiáf-.ioHiLt.. a kiadóin \ atalhop l.iühiilt íeziraloko t nem ad«|nlt \innn/,a I.A L'TIIIjA.I l)0> OS SZERKESZTŐSÉG KM,líl,ŐS S/.ICItK ICSZTÖ BONTZ JÓZSEF. KIAD ó SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak : tgiu évre . . I(J korona Fiil ét re á Vedrei! évi-a .... 2 „ 5U fillér ff!\n* Hiiim áru 20 „ Nyilttrir pntltsora alku szerint. .saSaáL, Mementó mori. * Emlékezzél ! Gondold meg, hogy porból lettél ós porrá fogsz válni. Tehát semmi vagy. Porszem, ni< \ et egy pillanat hozott ide s a másik pillanat el fog seperni. Ezt mondja az egyház az ő híveinek a kijózanodás, a ma .:ab;»szá.riás.'az elmélkedés idejének : a böjtnek kezdetén. A boltozatos templomok hideg.csendjében olj'an különös hallani ezt a figyelmeztetést és látni a mulandóság simbolumával : a hamuval meghintett embereket. Mint mikor a lakodalmas, mulatozó emberekkel szemben egyszerre csak feltűnik egy temetési menet s felhangzik a szomorú gyászének olyan a farsang es a liamvazó szerda találkozása. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy az emberiségnek nem illik, nem volna szabad farsangot tartani. Mások ismét azt kívánnák, hogy a vidámság óráit soha se váltsa fel a komolyság ideje. Azonban az emberi lélek nem nélkülözheti amazt, az utóbbira pedig szüksége j van. Főleg napjaink baja. ^ Ellentmondásnak?'" látszik s mégis igaz; hogy az ember talán sohasem volt annyira komoly és annyira felületes egyszerre, mint most. Valami szörnyű kavarodás van a levegőben, az érthetetlen ' hazugságok Összekeleredtek' ViTSgöö igazsággal, a gőgö* szivtelenség az irgalom virágait termeli, az embere^ keresik a napot és a csillagok után kap, kodnak, az ember tolvton épiteni akar s egyre rombol, megveti a tekintélyt s j lelkendezve futkos a tekintély után,' ' tudni akar s nem veszi észre a legször' nyübb tragédiák tanulságait. Talan Augusztus korához lehetne hasonlítani a mi időnket. A bűn és tudatlanság akkor is karöltve járt az erénnyel és a bölcsességgel, sokan keresték, szomjúhozták és bizva remélték az igazságot, de nem talalták meg. vagy nem ott. ahol keresték. Mert ne mondjuk azt, hogy a mai emberek rosszabbak, mint az elődeik. Ezt csak azoknak az öregeknek van joguk mondani és hinni, akik az emberi természetnek megfelelően csak kedves emlékeiket tették el öreg napjaikra. Az elődöket az élők rovására dicsérni nagyon régi szokás. Igy tett már HerodotöfvLivius és á Névtelen is. És lehetetlen is. hogy az ember — a természet összes törvényeinek ellent mondva —visszafelé fejlődjék. Nem- A maikor nem rosszabb, mint az ez előtti, csak . . . szerencsétlenebb. Mert vájjon ki merné azt mondani, hogy mi többet mulatunk, mint apáink ? Ki hiszi el, hogy elődeinknek többet kellett dolgozniok a mindennapi kenyérért, mint nekünk ? ! Ki nem tudja, hogy terheink. kötelességeink évről-évre szaporodnak? Nincsenek-e önzetlen.honért, lelkesedő férfiaink ? Nem tünik-e fel úgyszólván hónaponkint egy-egy oly férfiú neve. ki ezreket, milliókat áldoz fel a közjó érdekében ? Nem szaporodnak-e a A BALATON Vili ÉK TÁRCÁJA. Ballomdsok könyoe. i. Szereiig ! Szeretlek úgy, mint nőt még nem szerettek, Szeretlek köuyön, véren át, Mint tiszta férfiszív csak megszerethet Egy földre szállott ideált. Az alvilágnak átlcos lángja éget, Ha csak nevedre gondolok; 8 ha látom kék. szemed', mosolygó képed', Szivembe szállnak angyalok. Agyamba' minden gondolat sziporka, Szivembe' minden érzemény Terólad álmod, érted ég lobogva S tehozzád egy-egy költemény. Oh adj reményt c csüggedi5 kebelnek ! Oh gyújts előttem csillagot! Oh légy királynőm, napja életemnek! Oh szánj mey egy szegény rabot! De nem könyörgök! adj halált vagy éltet: Teérted, halni sem nehéz; Megérdemelni nem elég egy élet S gyönyörre vál' a szenvedés .... Csányi Géza. Csalfa verőfény. A korcsolyákat, elteszik a jövő t£lre ós sajnálják az elolvadt, jeget t. panaszkodnak a hűtlen tél ellen, mely már februárban itt hagyja őket. A gyermekek siránkoznak a piszkos vizzé enyészett hó után ; sárban nem lehet szánkózni, sárral nem lehet bur báborut játszani. A költöiebb lelkületüeket mindig vigasztalja a kora tavasz jelentkezése; ábrándozva nézegetik a hó helyén kizöldült földet, tavaszi ruhákban élvezik a meleg napsugarat s boldogan mondogatják »üdvözlégy, szép tavasz !« A madárkák vigau csicseregnek, naiv ibolyácskák kidugják bohó hiszékeny fejecskéiket s örvendezve tárják kelyhüket az édes napsugár elé »üdvözlégy, szép tavasz !« A légen átrezdül az a verőfény, mely a tavasz alapszíne, s mindent vig hangulatra, örvendezésre kelt: >üdvözlégy szép tavasz !« Azoubau prózai emberek szidják a nyakig érő locs-pocsot,, a csorgó ereszt, a íehérbenfeketében, zöldben tarkáló főidet : >Oh az az utálatos olvadás !« De "annak még prózaiabb emberek, a kiknek esztendei a föld kegyelmétől függnek. Ezek ki nem állhatják ezt az idejekorán jött tavas/t, sőt félnek, rettegnek tőle. Ok a medvétől valami igen okosat tanultak. A medvét nem csalja meg az a csalfa verőfény. Az okos talpas Gyertyaszentelőkor kikukkant barlangjából, váljon folytassa-e álmát vagy újra az erdőt vegye barangoló kedvére ? S ime, látván a szép verőfényt, érezvén a meleg napsugarat, az ibolya illatát, hallván a madarak bohó örömdalát, látván az általános virulást: — szépen visszabújik barlangjába s álmodik tovább: »még ráérünk !< A medve tudja, s a gazdaemberek tőle megta-