Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-10 / 6. szám

V. évfolyam. Keszthely, 190). február 10. 6. szám ^ri. •)'•''' .2 ' Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Mtit^JelmiiU hotmikiut ei;;,is/,«r ; Mi^ni-nap. SZERKESZTŐSÉG ES ' A K 1 A D Ö H f'J A T A L. a volt ií

az

d- tanintézet épületeben. Kéziratokat h -1 . ^. - tí ' ilméi n. pénzűn utalványokat, ltii-iImii'*M*ríim^'Ih/.iisokat. és rn k Inmh .1 •>K nI a k lad'Mii*«'»llluz' kérünk K éz i rí to K a t. nem UU yiHtv/.et I.A rriu.A.inoNos SZERKESZTŐSÉG 1'lÜUCI.Ös S7, ICIIK ICsZTÖ BONTZ JÓZSEF. lílADÓ SIJJÁNSZKY JÓZSEF. ElrtfUetasI arak : tf-Hai érrn . . i() Korona Ffil é u n 5 Negferi évre ... • 2 „ 50 flllér frffff* xlírni tini 2P Vyilttji iiHtitsora a'ku szerint. Ismét a vasutiifjyröl (N.J.) Atapolca-keszthelyi vasút ügynek nem szabad lekerülni a napirendről. Nem engedjük e kérdést pihenni, mig csak megoldást nem n\er! Xem pedig városunk é.s-v;di ivünk irdeke szempontjából ! Azért e kérdés mindig aktualis ! Most inkább az, mint barmikor ! Miért ép most? A magyarázat vicinálisunk igazgatóságának meghívójában található meg. E szerint a »Kesztlie

;y-Balaton-Szt.Györgvi vasút Részvény-Társasama "vasárnap délután a helybeli vicinális átadása tárgyában rendkívüli közg\ ülést tart. Tehát a részvényesek tanácskozni fognak az atadás feltételei felett ! Hála Isten, hogy eddig is eljutottunk .' Jól teszik a részvényesek, tanácskozzanak az értékesítés, az átadás teltételei felett ! Ez egészen természetes dolog ! Hisz nekik is szép kis summában van ez a kis jószág ! Ha az érdemes csizmadia mester kétszc*is meggondol ja mennyiért adjon el egy pár csizmát, i'ökép ha tudja, liogy a kereslet nagy. annál mkább rendén való dolog, liogy egy ily nagj

r befektetés igényiö járóinü értékesítése felett gondolkodjunk"! Noha vasutügyünkben is nagy most s kereslet. mégis kérjük az igen tisztelt Részvény-Társaságot, — tekintettel" a nagyfontosságú közérdekre — ne állapítson meg ez esetben »szabott árt.< Védje meg az igazgatóság s a közgyűlés a részvem esek érdekeit. Erre nézve minden egyes részvényessel szemben obiigóban van ! De mikor egy nagyobb s általánosabb érdekről van szó. mindenesetre megszívlelendő s figyelembe veendő a méltányosság s az áldozatkészség is ! E nagy fontosságú szempont, tehát mintegy sürgetőleg követeli, hogy az atadás feltétele ne legyen sszabott ár.« Ne tartsák a részvényesek árán tul e jívönge léleo-oo o zetü jószágot ! Annyi használatban akár meg is kehesedhetett ! De hisz szép kis összeg pénzébe került ez maguknak a részvényeseknek is ! Ez igaz ! Tudja s el is ismeri mindenki! De a Mór meg is tette kötelességét ! Személy forgalom s teheráru szállítmányai révén hi ven beszolgáltatta a részvények biztos s nem kicsinylendő százalékát s emellett egyéb előnyökkel is kedveskedett ! Ha pedig még is akadnának, kiknek az átadás folytán esetleg felmerülhető látszólagos kár, vag}

T megszűnő haszon (százalék) miatt skrupulusaik támadnának, gondolják meg jól, hogy ez a kis vasút sem egészen mai gyerek, nem is tegnap füttyentett először ; sokat, igen sokat lótott-tutott. ázott-fázott télen nyáron Keszthely és Balaton-Szent-György között ! Sok jó s hasznos szolgálatot tett részvénves gazdáinak ! xJ O A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Panasz. Szegény vagyok ; árva vagyok; Bujdosom a világon ; Hűn szerető, igaz szivre — Jajj I — de nehéz találnom Messze jártam, idegenbeli Csak bű tépte kebelem • Két szememnek drága Jcönye Mosta arcám szüntelen. A madárral künn az erdőn Egyiittsirtam egyedül, Midőn párját búsan hivta, Csalogatta niesszirül. Elsirattam, ha találtam, Hervadozó virágra, Vándor szellő fütyörészett Gyászdalokat hozzája. Sorsom űzött, vetett engem ; De megmaradt bánatom. Sokszor hittem '• megrepeszti Szivemet a fájdalom. Elsirattam, elzokogtam Boldogságom örökre, Siratom, mig el nem apad Szemeimnek hő könye. Mért hullott 11, mért aludt ki Boldogságom csillaga ? Tiszta égből mért nem ragyog Útjaimra suyara ?! Nincs már élet bús szivemben Néma, kihalt, szomorú, A mióta a temetőn Az a kis sír domborul! Egyre vágyom '. visszamenni, Átölelni tej fáj át. Egykor titkolt könyüimet Nem takarnám, hadd! látnák. Ráborulnék hóval fedett, Kicsiny sírja halmára, Könytiimmel fakasztan ék Virágokai reája. Atölelném karjaimmai Koszorutlan fejfáját, Csókkal, könynyel halmoznám el Sírja minden fűszálát. Hideg sírján altatnám el Égő szivem örökre; ömelléje temessetek Egy néma sírgöaörbe I Jlziga. Lapunk mai. •zárna 12 oldalra t«rj ed.