Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

1901. április 7. BALATONVÉDEK SEjendes sétájára induft egy szép reggef, £)e, a mit nem sejteti, végig üres zsebbel ; DUás{or apró pénzzel szokott tele fenni, <£>emost épp, Hogy, Hogy nem ? nem voft benne semmi. §tjanútfamil fépdeft etméf{edve tova, Jsábai csa{ vitte{ — ő se tudta, Hova, Sgy moráfis {ázást vitatott magában, 3£ar.em azt sem tudta, Hogy mefyí{ utcán van. jffirteíeu nyöszörgő Hang rezzenti fef öt, £Föfte{int s egy {ofdusnoí fát maga efött, egy utcasarkon összegörnyedve üf végső nyomorna{ rettentő {épeííf. '(Beste összeaszott, {ét szeme beesve, Ddlintíia e vifágban már mit sem {eresne, Ulyögve csa{ egy falat {enyérHéjért {iáft, 3fogy {i{erülHesse a rémes éHHafáft. jó fráter tffórus összeborzadt szinte, sl mint megkínzott afa{ra te{iníe, jl^Z a fájó nyögés, mely szivén nyilaft át, Sffojtá egy percre az irgalom Hangját. meghatottságtól csa{ nézte szótlanuf ; a másí{ percben már {ét zsbébe nyuf, ogy, mit többe{ne{ szánt, ez egyne{adja mind, (J[z irgalom néha előre nem te {int !) £E)e jaj, mind{ét {ezét üresen Huzz

a {', — > Ejnye - -dörmög — de rossz tréfát szőtt vafa{il.. <5z is üres . ,. itt sincs .. szegény Iffórus atya Roppant zavarban volt, {ezdett főni agya. » tárjon, szegény asszony, pénzem ott fion Hagy ám. . . Difi indjárt elhozom.. ,« > J2em, tisztefendő jftijám, J^ddig én megHalo{ ! 3)e Hiszen zsbében én tudom biztosan, Hagy most is van pénze !« >Jfó asszony, segitném, százörömest, mondom, piszén a szegénye{ az én fegfőbb gondom ! S)e most jut eszembe : a tegnapi estén Pénzem mind {iadtam, Hiába is {eresném /« > dehogy is Hiába — esd az asszony esdve — %afáfna biztosan, Ha jobban {eresnek tflorus fejét rázz

a, bizonyságul aztán ^Kiforgatja minden zsebét, ott az utcán. <5s m, egyi{ zsebbőt — ÓH csodá{ csodája ! — J£ét tallér gurut {i az utca porába. 9-lorus ugy álft, mintHa meg vofna bűvölve, Ddlig a {ofdusnőne{ {ítört öröm{önnye. t>Csoda ! — {iáit a nő — ÓH tudtam én azt jófl Csoda /« ömfeng tovább; de SFlorus csa{ nem szóf, Wgy meg van zavarva az a szegény barát. . . Csa{ lép öntudatlan, semmit se Half, se fát. Egyre füfébe cseng a szó : ->>csoda, csoda /« Végre föfocsudván, gyorsan siet oda, Hof az 'Úr ta{i{, a csodá{ adója, — 3fogy Háfáját ne{i most buzgón lerója. > 2iram ! — imád{ozé{ — bár méltó nem vagyo{, 3£ony érettem s velem műveftél ify nagyot, S)e féggen dicsőség J2e{ed e müvedért, DKit nem erdemeftem s gyarfó eszem nem ért.« egy {is Hiúság is fefébredt benne, Elgondolta, Hogy mifij Hire-neve menne, ff a azt ottHon tudná{ és efHiresztefné{, J2evével a város csa{Hamar betelné{. 1. 3jtogy' özön fen én e{ Hozzá a szegénye{, Vofna drága dofga a pénzes zsebéne{ ! J^jtaja nem volna a{{or sofise zárva, 'Üresen nem Hagyná el szegény és árva. . . Egyszerre csa{ észreveszi, Hogij itthon van maga se tudta, merre jött és Honnan. Jsátta, Hogy' sietne{ társai elébe : »Itt van ! — {iabáfna{ — hazajött már végre /« jf jó frátert ez meg jobban megzavarta, (j'tjors válta{ozásban sápadt, pirult arca ; {ofdusasszony már nyifván itt voft — vélte — S efmondta a csodát, mit az 7£r tett érte.« Ott áfft szegény Jforus s ofyas félét rebeg, ffogy biz ő ezt sehogy sem érdemefte meg ; {onfrátere{ meg összemosolyogna{, DdiintHa mind jóf ludná{ nyitját u dofogna{. ffanem még nagijobbat nézte{ a frátere{, Máivá, Hogy 3

:lorusna{ a {önye is pereg. I %avaru{ e{{or mind magasabbra Hágott, Sehogy sem érteüé{ e meghatottságot. '(9áfán még most is csa{ ne'znéne{ egymásra, 3£a meg nem jefeni{ íffórus sétatársa, JQne{ ismeretes volt örö{ jó {edve, S azt {érdi 3-fórustóf, most is {öte{edvi ve : •»£Ff<irus, mért vitted et a felső{abátom ? Difiért a mi rajtad van, az enyém, azt látom. Dfllért nem jöttéf értem ? Vagy te megelégszel JintaL testvéredbőf ezzet a {is részszel ? JfCét tallérom voft benn . vigyáztál-e ráju{ ? J2o — 9-lorus — mi bajod?! Tptencm — efájuf— J2em. nem, csa{ elszédült, — ej Jforns, fiát mi ez ? Ifyen {icsiségtől te halálra ijedsz l ? iszen nem öffe{ meg. Ha fef is Hasznáfiad, Sőt tudom, Hogy igen jó Helyen volt náfad, fffsZ én is szegémjne{ a{artam adni azt, S szegényne{ nyújtottál — tudom, te is vigaszt.« J2agyneHezen végre J-forus is megszófaft. íBocsátván efőször egy fiosszu s mély sóhajt : }> Elmondom. testvérim az egészet ne{te{, Jfa megigérite{, Hogy {i nem nevelie{.« í"Persze megigérté{. S ő fejét fehajtva, Ddlindazt, a mi történt Hiven efőadta : {ét taffért Hogyan nézte ő csodána{, S Hogf {eftette föf ez benne a dícsvágyat. ^ Hetedi{ mennyből Hogyan pottyant ő te, DKidön a {abátját {érte J[ntaf tőfe, Ddlefyet magáéna{ gondofván, ma reggef Sajnos tévedésből ő magára vett fef. tanúság ebbőf — igy végzé — jó í&ársa{ — ff'ogy ne vegyün{ bármit égi befofyásna{, Ddlerl az etbizottság magát megboszáfja : ~J~m az én esetem fegyen Testen ujja /« <S{{or Jfntat fflorust {ebfére öfefte, S igy szóft. mindnyáju{Hoz, Hamisan nevetve : »_// mási{ tanúság ebbőf, a mini látjá{: He vigyü{ ef másna{ a fefső{abátját /« SicCfazifi Sláfmáu. A különc leánya. Mintegy 7* órányira a várostól csinos uri lakás ablakai csillogtak a völgybe. Az öreg Tabos Gergely nyugalmazott tanárnak a háza. Különc volt az öreg ur, mint a legtöbb tudós tanár ember. Egykori tanitványai sokat mesélnek bogarairól s a többek közt azt is, hogy óraláncában volt minden magyarázó tudománya. Egyszer valami rendkivüli dolog miatt (állitólag szüreten mulatott.volna) otthon maradt az óralánc az órával együtt s addig, míg az elfuttatott szolga vissza nem tért a csodás kis jószággal, a tanár ur ideges zavarában még a Toricelli-féle csövet is beforrasztotta. Különben pedig ugy értette a mesterségét, mint a szakács a főzést. Egész nap tudományos dolgokkal foglalkozott s egyetlen leányát, a gyönyörűséges Zelmát valóságos tudósnak nevelte. Késő házasságából egyetlen gyermeke volt Zelma s mikor nejét két évi boldog házasság után elvesztette, szemefénye, lelke üdvössége lett a kis lány. Az apai szeretet aztán teletömte a kis barnafürtös fejecskét öt nyelv szótálával s a természettudományok egész halmazával ; jólehet, sok könyhullásába került azoknak a ragyogó éjszemeknek a sok szabály, törvény, meg sarkigazság. Barátnője nem volt, gyermekekkel soha sem játszott, ismerőse is csak egy volt az öreg Nina, ki házukban a gazdaaszszonyi gondokat viselte. Apja féltette öt még az idegenek szemétől is, mert remegett attól a gondolattól, hogy majd egy szép reggelen őzikéje nélkül fog felébredni. A takarékpénztárban szép öszszeget rakott félre számára s véleménye szerint mindenről gondoskodott leánya jövő boldogságának a megállapítására. Arra nem gondolt önzésében, hogy »nem jó az embernek egyedül lenni* s ha ö meghal, Zelma egyedül áll a nagyvilágban. Hiába csak régi dolog, hogy tudós emberek nem elég jártasak az élet prózájában. Tabos is kifelejtette az egyenletből a második ismeretlent, a vőt. Sőt Zelma férjhezmenetelére gondolni sem akart s dühbe jött ha mégis arra az eshetőségre gondolt, hogy az ő kis őzikéjét más is átölelje, más is megcsókolja, más is szeresse. »Kidobom azt az embert, ki Zelma miatt házamba lép« mormogta ilyenkor a fogai között. Zelma pedig nőtt a. tavasz virágival s maga is olyan volt mint rokonai, a domb oldalán viruló vadrózsa bokrok, szép és álmodozó. Mióta hosszú ruhában járkált, megváltozott egykori vig kedélye s unalmasnak, kiállhatatlannak találta atyjának tudós magyarázatait. Mikor az öreg valami érdekes dologról magyarázva a fellegekben járt, Zelma arról gondolkozott a legtöbbször, milyen jó dolguk lehet azoknak a leányoknak, kiknek barátnőik, ismerőseik s anyjuk van ! Miért nem mehe> ki ő is a vá-