Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

MALATONV1DEK 1901. áprilia 7. ságunk tisztavizü, saent forrása. Várunk most is, jövel, jövel. Hozd vissza a régmúlt önzetlen korszakát, támaszd fel e kislelkü kor romjain az igazságot, a hitet, a szeretetet, becsületet s igaz szabadságot. Az emberek ime újra Barabás nevét kiáltják s az igazságot keresztre teszitik. Az emberek megint sápadtan, a gyűlölet, a harag, irigység torzvonásaival arcukon fetrengenek a sárlábakon álló, üres szobrok előtt. A hit nevetség tárgya lett, az álarcok kacagásra állanak mikor a szivek a gyűlölettől dobognak ; a szegénység keserű gyalázat, ;t bűnös gazdagság dicsőség és erény. Undorító torzsalkodás, kapzsi kufárság,, gonosz cselszövés, önző tülekedes izgatják a világot. A humanizmus örve alatt milliókat gyilkolnak halomra határtalan kapzsiságból, a szabadság zászlajával fojtogatják a békés, a szabad népeket. A költészet egykor kristálytiszta üde forrásai elposványosodva mérges gőzöket lehelnek, a szent misteriumok aljas szinmüvekké váltak, a tudomány az Eget akarja megostromolni. Az embernek megint nem az elemek, nem a vadállat, nem a természet az ellensége, hanem az ember. A tőr, a méreg, a fegyver és dorong mindig gyilkolásra készen, az uralkodók élete folyton ezer veszélyben. Az ősi, nemzeti erények elfeledve, kigúnyolva, a megnem értett humanizmus, az elrutitott egyenlőség, az ál szabadság rombol, pusztit, gyaláz mindent, mindenütt, ami szent és tiszteletreméltó. Hozsanna Néked, óh szent Feltámadás. Kelj fel Názárethi ; suhogtasd meg korbácsodat, verd ki a szentéiből a ragadozókat, lehelj a világra uj levegőt, mely megfrissitse a modern világot. Adj lelket a lelketlen társadalomba, önts velőt a csontokba és vért a szivekbe, támaszd fel az igazságot, a szeretetet. Áraszd szét isteni lelked fényét, mely lángelméket teremt, zendüljön meg háromszor ajkadon az ige: »Boldogok, akiknek szivük tiszta.» Húsvéti koporsója az eltemetett magyar nemzeti szellemnek, szakadj fel. Keljen ki a halott í a hit, remény és szeretet. Legyen világosság, uralkodjék az igazság. Hozsanna Néked óh szent Feltámadás. jövel, jövel. A lótenyésztés Zalában. Egy zalamegyei lapból arról értesültem, hogy a zalamegyei lótenyésztési bizottságot kellemetlenül érintette a földmivelésügyi miniszternek az az intézkedése, liogy Bánok-Szt.György és Szépetnek községekben most felállított uj fedeztetósi állomásokat állítólag meghallgatása nélkül, hidegvérű, vagyis Nóri-faju ménekkel látta el, ámbár ezen községek kívül esnek azon határvonalon, melyet a földmivolésügyi miniszter évekkel ezelőtt a hidegvérű lovak tenyésztésére szigorúan megállapított. Távol áll tőlem a szándék, hogy ebben az ügyben most bálkivel hírlapi polémiába bocsátkozzam ; mégis, mivel egy nagy vidék szorgalmas, de teljesen elhanyagolt s részben szegény foldmivelő népnek életfeltételéről, tehát közérdekről van szó, s ezért a jelzett két ménállomás iránt magam is érdeklődtem, — a fentiekkel szemben szükségesnek tartom magam ós az érdekeltek részéről az ügyet megvilágítani és saját nézetemnek kifejezést adni. A kellőleg tájékozottaknak el kell isnierniök. hogy Zalamegyébeu az okszerű lótenyésztéssel általában kevesen foglalkoznak, különösen a köznép nem, tehát ott tenyésziráuyról általánosságban tán nem is lehet beszélni. Kivételt képez a Muraköz- és a lendvai járásnak egy része, mely vidékeken már régi idő óta folytatnak határozott tenyésztési irányt Nori fajú lóval, s van is ott o tekintetben örvendetes haladás. Azonban ezen tenyésztési iránynak is a valóságos alapját a földmivelésügyi kormány vetette meg tán 22 évvel ezelőtt, mikor is az ottani teuvószanyag alaposan megvizsgáltatott, s e vidéken az azelőtt vegyesen alkalmazott félvér mének használatát teljesen kiküszöbölte s azóta ott kizárólag hidegvérű mértek- fedeznek. Az itt tenyésztett úgynevezett muraközi ló ós csikó mindig jól fizetett kereseti cikk volt s a lakosságnak szép hasznot hajtott. Ezen jövedelmi forrást a közeli muráuinneni magyar községek lótenyésztői is lassankint felismerték, s midőn belátták azt is, hogy a csak három négy éves korában értékesíthető katona vagy más drágább félvér lovat részben szegénységük miatt, részben alkalmas legelő hiányában tenyészteni nem képesek, ily csikókat választás korukban eladni pedig egyáltalán nem tudják, mig a hidegvérű csikókat már választás korukban 300—400 koronáig is mindig eladhatják, a Leteuye környékbeli lótenyésztők is kancáikat Muraközben kezdték fedeztetni s több tenyésztő hidegvérű anyagot szerzett be, sőt később, hogy ezt a tenyésztést könnyebben folytathassák, ily hidegvérű ménekkel ellátott fedeztetési állomásoknak felállítását is kérelmezték. A letenyei járásbeli foldmivelő gazdáknak ezen észszerű józan törekvését a földmivelésügyi kormány, ugy látszik, nem gátolta meg, sőt határozottan elősegítette azáltal, hogy e járásban a becsehelyi ós egyedutai fedeztetési állomásokat hidegvérű ménekkel látta el, mit a zalamegyei lótenyésztési bizottság nemhogy csak nem ellenezett, sőt ennek a tenyésztési iránynak terjedését támogatta azon tényével, hogy a letenyei járásban évenkint több hidegvérű magánméunek használatát engedélyezte, s ezen jóindulatu támogatásában annyira ment, hogy a bánokszentgyörgyi jegyzőségben Bucsután és Borofán, sőt még jobban északra s a letenyei járásnak legtávolabbi puszta magyaródi jegyzőségben SzentLászlón és nálam Puszta-Magyaródon is engedélyezett néhány év óta hidegvérű magánméneket fedeztetésre. A földmivelésügyi kormánynak, s a megyei lótenyésztési bizottságnak ezen egyöntetű s igazán üdvös eljárása aztán lehetővé tette azt, hogy a b.-szt.-györgyi, szepetueki, sormási és puszta-magyarodi jegyzósógekben fekvő, mintegy 16 község kancatulajdonosai kancáikat már évek óta mind ezen állami és magán hidegvórü ménekhez hajtják fedeztetésre, sőt még Muraközbe is eljárnak velük. Mely eljárásuk aztán ;izon eredményt szülte, hogy ezen községekben jelenleg a tenyészanyag, ha nem is tiszta hidegvérű, de nagyrészben Nóri jellegű kancákból és ménekből áll. Hogy most már ezen községnek ama határvonalon belül vagy kívül esnek-e, mely a hidegvérű lovak tenyésztésére megállapittatott, mikor, kik- által, mimódon s merre állapíttatott meg ezen határvonal, van-e ezen megállapodásról hivatalos irat s hol van ez, s vájjon a leteoly csodálatos és csodatevő élettel, oly megrendítő biztosságai kövelelte magáuak az Istent megillető tiszteletet és szeretetet, hogy az a Krisztus tévedett vagy csalt volna?! Igaza van Nesotonnak : »Ahhoz, hogy valaki a galilei Krisztust hamisítsa, egy igazi Krisztus minden erejére lett volna szükség.* Jézus azt mondta, hogy fel fog támadni. Tehát, fel kellett támadnia. Ha ez meg nem történt volna, érthetetlen volna egész egyénisége, egész élete, működésének egész hatása. Resurrexit, sicut dixit. Alleluja. — Feltámadott, miként mondta. Alleluja. Tizenkilenc századdal ezelőtt Júdea körülbelül oly helyzetbe volt a hatalmas római birodalommal szemben, mint aminő viszony van ma Bosznia-Hercegovinia és a magy ar-osztrák birodalom között. A lakosság vallási tekintetben független volt, sőt a főpapi tanácsnak joga volt a vallási kihágásokért bárkit a zsidók közül megvesszőztetni. Csak halálos Ítéletet nem hozhatott. Krisztust, azonban mégis halálra Ítélte, mert a főpapok gyűlölték őt. Erősen élt köztük az a hagyomány, hogy a Messiás valamelyik főpapi családból fog születni, Krisztust pedig, habár király eredetű, de szegény családból született Ezért gyűlölték öt s irigyelték hallatlan népszerűségét. De éppen e népszerűsége miatt nem merték bántani, a ki végeztetés minden ódiumát a római kormányra szerették volna hárittani. De a kormányzó, Poutius Pilátus nagyon óvatos politikus volt, a hozzá uem tartozó vallási ügyben nem akart avatkozni. Közte ós a főpapok közt ugvis a legrosszabb viszony volt s mint. ambiciózus ember nem akarta, hogy a rettenetes Tiberius császár kegyeit valami feljelentés miatt elveszítse. De r vádat, meg kellett hallgatnia. A március 18-iki (Nisan 14) pénteken tartott gyűlésben azonban meggy őződött arról, hegy Krisztus ártatlan. Elit,éltetéséhez nem akart, segédkezet nyújtani, hanem azt mondta: ha 0 bűnös, vau jogotok hozzá, vesszőztessótek meg. Csakhogy ők többet kívántak. A proconsul Jézust mindenáron megakarta menteni, megvesszőzte tehát Öt s véresre veretvén megmutatta a népnek, hogy szánalmat keltsen. Hiába. Ekkor az az ötlete támadt, hogy a nép válasszon, hogy kinek akar kegyelmet adatni, a rablógyilkos Barabásnak, vagy Krisztusnak. A nép Barabás nevét kiáltotta, Pilátus tehát csalódott. De mégsem akarta az ártatlan halálát, A ravasz főpapok ekkor ezzel a mondással szorították öt sarokba : »Ha ezt elbocsájtod, nem vagy a császár barátja, mert ez királylyá teszi magát.« A kormányzó kezeit mossa. »Ti lássátok.* De a keresztre azért is csak az >1. N. R I.-t* íratta : "Názárethi Jézus, a zsidók királya.* A főpapok erre féktelen dühbe jöttek, de Pilátus nem engedett, S a sir őrzésére sem adott római katonákat,, maguknak a főpapoknak szolgái vigyáztak a holttestre, hogy senki hozzá ne férhessen.. Azok a főpapok, akik határtalan gyűlöletükbe mindenre készek voltak, csakhogy Jézust megölhessék, bizonyára gondoskodtak hü örökről, hogy senki kívülről, a halaodó emberek közül ne segitse Öt a feltámadásban. Hiszen ez életkérdés volt, reájuk nézve s bizony nem szerették volna, ha nem nekik, hanem a gyűlölt l korinányzonak .lett volna igaza. S mégis feltámadott. Alleluja ÖrvendezzünkMi nehezebb munka, megirni egy könyvet, vagy lemásolni ? Mi nagyobb dicsőség : teremteni, Vagy a meglevő készekből egészet alkotni ? A világ teremtése-e a csodásabb, vagy a roinbadőlt, világnak újjáalakítása ? ! Nem istenibb muuka-e az emberi nem születése, mint halottaiból való feltámasztása. Az aki a világegyetemet, rajta az emberi semmiből egyetlen szavával létrehozta, Az bizonyára uj életre tudja kelteni az elporladt csontokat is. Aki önmagát feltudta támasztani, Az másokkal is megtudja ugyanezt tenni. Vagy ki mérte meg már véges eszével a végtelen Isten végtelen erejét és hatalmát. Feltámadott, mikóut mondta. Örvendezzünk. Feltámadunk, miként mondta. Örvendezzünk. * * t - _ Lágy tavaszi szellő lebben át, a sirok felett. Az alvó természet ébredez, a levegő madárdaltól vlszhangos, a melegedő földből picinyke virág dugja elö illatos fejét, az élettelen buzaszemből zöld kalász fakad. Ez a természetnek folyton meg meg ujuló feltámadása. A temető egyik friss sirhalomja mellett magányos asszony zokog. Egyetlen fiát siratja, akit, az anyai sziv titokzatos, szent, határtalan szeretetével szeretett. Akiért éveken át éjjelezett, aki miatt szivét annyira szorította össze az aggodalom, midőn betegágya fölé hajolt, akiben élete minden örömének és reményének gyökere