Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-07 / 14. szám
ivfoiyam. Keszthely, 1901. április 7. 14. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M"i;,|«l«BiÍk heteubint ei;y8z«r; miniIi iiii|>. SZERKESZTŐSÉG I.Al'TUl.A.ltlONOíi ES A SZERKESZTŐSÉG. Előfizetési Arak : KIADÓHIVATAL fcgit«í évre . . <U korona a volt t;azd. tanintézet épületében. l' lfil.lil.ÖS SZKItK IfiSZTÖ KésirKtukHt h nzm-UesKtiiséK ciinAio. pénzesBONTZ JÓZSEF KésirKtukHt h nzm-UesKtiiséK ciinAio. pénzesutalvAnyoliHt, liirrtet.ési meifliizAsolcitt és ralt iHimi c-.iáUat, n It iwlólii val rIIhiz tcériluU KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Nyllttér pelltsoiH alku szerint. Kezl rí tok a t nem adunk viasza — _ Feltámadás. Örökké sóvárgott eszmény : Végte 1 enség. hallhatatlanság, hozsanna a te szent hírvivődnek, hozsanna Néked oh Feltámadás, oh feltámadott örök Igazság. A sír ime üres s a szivek megteltek örömmel, hittel, reménynyel, bizalommal. Krisztus, feltámadott. Tehát a halál aem a borzasztó envészet többé, hanem «/ átmenet az örök végtelenség-be. Akit a O O nép keresztre feszitett. az az igazság volt. Igy kellett ennek történnie, mert az emberi szem csak akkor ismeri fel, csak akkor magasztalja az igazságot, ha előbb sárba tiporta, ha előbb keresztre feszitette annak képviselőjét. A tömeg Barabást szabadon bocsájtatá, de Barabás meghalt, elporladott. Az igazságot keresztre feszitette, de az Igazság feltámadott, él, hódít, tanít, vigasztal, bátorit. Megfogunk halni, de nem örökre. A mí bennünk jó, nemes és igaz, az csak eltávozik a nyomorúságos, kicsi, i hitván} T sártekéről" méltóbb helyre s ott élni fog örökké. A szülő az ő gyermekeivel, a jóbarát az ő jóbarátjaival, a hitves az ö hitvesével .... örök boldogságban. Hozsanna néked óh szent Feltámadás. Lágy szellők szeli den ringatják az újraszülető természet virágos bölcsőfáját, nj'ilnak a sózsák, előbújik az ibolya, ébred a föld, madárdal k-öszönti a hosszú éj után a fenséges hajnalt, a tavaszt. Mert itt van a feltámadás ünnepe s az ébredező, uj életre kelő természet pompázó allegóriája, ékesenszóló tanuja az emberi lélek, a keresztény világ legnagyobb ünnepének. A természet nagy templomában, melynek gyertyái a nap és a csillagok, oltárképe a nagy menybolt, szőnyege a zöld pázsit, chórusa a csobogó csermely s az ezernyi madársereg, ájtatos népe íü, fa, virág, völgyek és sziklabércek, felhangzik a nagy ige: Feltámadunk. S a kicsi, fehér, egyszerű templomokba a falu közepén s a boltozatos, nagy, ragyogó bazilikában milliók ajkán csendül a szent ének : alleluja, alleluja, feltámadott, feltámadunk. Feltámadunk. Mily dicső szó. mennyi erő, mily csodálatos vigasztalás van ebben az egyetlen szóban. Dicsőséges magyar história, a te lapjaid mindegyikén is ott ragyog a vér, a por, a katasztrófák sötét foltjai között. Ez a sz<\ viszhangzott a dob.>gó szivekben a mohi pusztán, Mohács mezején, a majtényi sikon s a világosi rónán. Ez a szó volt refrainje annak a húsvéti cikknek, melylyel a nemzet bölcse megvigasztalta, felbátoritá az ő nemzetét. Hozsanna Neked oh szent feltámadás. Hogy igazság vagy, tanitsd az enyészet sötét gondolatától elborzadó sziv, az ébredő természet, a balsors által tépett nemzetek reménye, s a láncait tördelő szabadság. Hozsanna Néked óh szent Feltámadás ; Te vagy a mi bizodalmunk erős vára, reménységünk acél horgonya, bátorA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Husoéf ünnepére. Orüljete^ , . . itt a szép fyfeíet, Cíü-zte a zordon, fagyos teiet, 3£ozott magával napsugárt, virágot S egy ünnepet, a mely örökre áldott, Sz ünnep oszlat gyászt és 6ánatot, . . . j£z wr sírjából im feltámadott 1 3tát 6izzato{, (fizdtö^ szent ügyért, jbár az önz& világnap gúnyja sért, íBár az erényt a gazság megtiporja, igazság nem RulRat végkép por6a ; Melles 6ajnof[ol{ 6izva bizzato^, . . J^Z sírjából immár feftámadott 1 emétjeteHa gyász sújt bennete% S a sir6a száll, ffit agy szerettete^, ^önyete^ Rull a keresztre, sirva, %Vigasztaljon a vallás égi irja : Xfiszontlátjáto^ a fedvest amott , . , J^Z Wr sirjá6ól im feltámadott 1 J2e féljete6ár a rideg Rátát J^ pálya végén mindnyájunkra vár, J^Z enyészetns^ nincs rajtnn% Ratalma, J^ foporsóna^ megtört diadalma ; jffaíljáto^ a Rásvéti szózatot. . . . J^Z Wr sirjáSól im feltámadott I Orütjete... itt a szép {i felet, Elűzte a z o rdon, fagyOs tetet, józott magával napsugárt, virágot, S egy ünnepet, a mely örökre áldott, <Sz ünnep oszlat gyászt és bánatot, . . £z tár sirjá6ól im feltámadott ! Nagy Lajos. Resurrexit. Soha vallásalapító nem merte magáról azt mondani, hogy ő Isten, legfeljebb csak azt, hogy ö isten követe, vagy prófétája. Egyedül Krisztus vallotta magát Istenfiának, az Istennel egylényegü Istennek. A mire vonatkozólag a nagy Napoleon igy nyilatkozott: »Higyjótek el, én ismerem az embereket, de Krisztus nem ember volt. Soha vallásalapító nem merte azt mondani, hogy Ö bün nélkül vagyon. Egyedül Krisztus beszólt igy : >Ki fedd meg engem közőletek bűnről ?« Már Rouson is észrevette, mily erő van e szavakban, azért mondja : >Sokrates élete, beszédmódja és halála egy bölcsé, Jézus élete, beszédmódja ós halála egy Istené,« Soha vallásalapító nem merte azt jövendölni, hogy ő fel fog támadni halottaiból. Egyedül Krisztus erősítette ezt, előre megmondván még azt is, hogy három nap múlva fog feltámadni. Szépen ide illenek a nagy gondolkodó Pascal szavai : »Az ember legkevésbé önmagát ismeri. Akármelyik jóbarát.om sorsát meg tudnám, legalább megmerném jósolni, csak a magamét nem.» Ki tudná elhinni, hogy az a Krisztus, aki ilyen hasonlíthatatlanul fenséges nyugalommal, Lapunk mai száma a >Huaviti< melléklettel 22 oldalra terjed.