Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

2 HA LA'í'OM V1DEK 1901. január 6. és mélyebb szivek ez irányú munkásságunkat jutalmazták. S ha már lapunk szépirodalmi sikereiről is kell szólanunk, ugy nem ez irányú cikkeink, tárcáink, kritikáink, verseink felsorolása, hanem az a kérdés lesz feleletünk : ismernek t. olvasóink — a legnagyobb vidéki városok kivételével — olyan vidéki sajtóorgánumot, mely e tekintetben a Balatonvidék négy évfolyamánál többet, érdemesebbet adott olvasóközönségének P Ámde nemcsak az adott közlemények, hanem kritikai fejtegetések és a szerkesztői üzenetek kapcsán is igyekeztünk egy táborba hozni vidékünk íróit, nemesiteni Ízlésüket s eként terjeszteni a művelődés vágyát és magát a műveltséget. A felsorolt munkásság azonban magában még csak a tartalmat jelzi ; pedig mindannyian tudjuk, hogy az újságírásban fő az iráni/ s bizonyára nem a legcsekélyebb jelentőségű a modor. Irányúul• — büszkén valljuk — mindenkor és első sorban hazafias volt s vele karöltve vallásos és erkölcsös is. Tőlünk telhetőleg igyekeztünk minden sorunkra rányomni hazafiság, a hazaszeretet pecsétjét ; tőlünk telhetőleg igyekeztünk az erkölcsi tisztességnek nemcsak látszatát megőrzeni, nemcsak aikkal vallani azt, hanem szivvei és tettel is. S ebből kifolyólag azután írásunk modora is olyan volt, minőt a tisztes sajtó mindenkor örömmel vallhat a magáénak, A mily könyörtelenek voltunk a vétek és hiba, ép' olyan engedékenyek és el nézők a személyek iránt. Sohasem rágódtunk mások becsületén, sohasem terveztünk merényletet a személv becsülete ellen ; tiszteltük a családi élet szent küszöbét, ildomos önérzettel hallgattuk el a magán ügyeket. Őszinteség és bátorság nálunk sem volt fogytán, de lázas hírlapírói munkásságunknak mindenkor meg volt a maga kerékkötője : a lovagias felfogás és az egyéni tisztesség. S az volna legnagyobb örömünk, ha ezt a vidéki sajtó minden egyes organuma elmondhatná magáról , mert akkor a vidéki sajtó is eljutna arra a piedesztálra, melyre — munkásai java részének tudása és tisztessége fol}

Ttán — méltán hivatva van. Előbb azonban ki a kufárokkal, az orvtámadókkal, a gálád becsmérlőkkel, kik előtt sem a férfi becsülete, sem a nő tisztessége, sem a család szentélye nem szent. Kereskedni elvégre újság nélkül is lehet, de vele sohasem szabad. íme a mult, melyre visszatekinteni nekünk édes öröm az újév hajnalán. Csalódnék azonban bárki is, azt vélvén, hogy mindezért dicséretet várunk s érdemét magunknak vindikáljuk. Korántsem. Érdem és elismerés egyképen csak munkatársainké lehet, kiknek gárdájánál fényesebbel vidéki lap aligha dicsékedhetik. Fogadják ezúttal is legbensőbb hálánkat, melyet értékessé nem a szokásos irói honorárium, hanem a diadal ! felett érzett őszinte örömünk kicsorduló könyüje tesz. Elismerés és érdem illeti lapunk olvasóközönsi'ffét, mely már ötöd éve áll — és pedig egyre nőve víi számban — rendületlenül a jó ügy mellett s kitartásával, vidéki lapnál igazán csodaszámba menő szívósságával sebeink elkötözője. erőink megacélozója s győzelmeinknek egyben tanuja. egyben osztályosa. S az a körülmény, hogy számuk az utóbbi időben tetemesen megszaporodott azt engedi remélnünk, hogy helyesli küzdelmünket, tisztességesnek tartja irányunkat, áldásosnak munkásságunkat. S most, a huszadik század első újévének küszöbén, ezekből a jelenségekből merítünk uj lelkesedést s emelt homlokkal tekintve vissza a múltra, bátran teszünk esküvést, hogy régi zászlónkat el nem hagyjuk, e nemes város és kies vidék szellemi és anyagi érdekeiért hardás kapcsán és ennek értelmében kívánunk kedves munkatársainknak, tisztelt olvasóinknak s összes jóbarátainknak szíves újévi üdvözletet. colni meg nem szününk. E szent fogaA keszthely-vidéki „Gazdakör" közgyűlése. A keszthely-vidéki „Gazdakör" 1900. dec. hó 29-én Keszthelyen, a városház nagytermében Bogyay Máté orsz. képv. elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyűlését. A városház tanácsterme egészen megtelt az érdeklődőkkel. Tiz órakor Bogyay Máté orsz. képviselő gazdaköri elnök megnyitotta a gyűlést. A gyűlés tárgysorozatát s egész lefolyását felölelő jegyzőkönyvet itt közöljük egész terjedelmében : Jegyzőkönyv. Felvétetett a keszthely-vidéki Gazdakör 1900. évi december hó 29-én Keszthelyen tartott rendes közgyűlésén. Jelen voltak : Bogyay Máté orsz. képviselő s a Gazdakör elnökének elnöklete alatt : Malatinszky Ferenc, Vida .Józzsef, Fekete Gergely, Hajba Mihály, Csorba Gusztáv, Sparszam Pál, Csanády Gusztáv dr., Nagy István, Stieder Kálmán, Gaál József, Csirke Iván, ^.ngyán János, Czakó Béla stb. és még mintegy 400 érdeklődő kisgazda. Bogyay Máté elnök üdvözölvén a megjelent tagokat, a gyűlést megnyitja, a jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy István és Stieder Kálmán tagokat kéri fel. Elnök felhivására Czakó Béla titkár előterjeszti a Gazdakör 1900. évi számadását és a 1 jövő 1901. évi költségelőirányzatot. A gazdakör bevétele volt az 1900. évben 1806 kor. 76 fillér, kiadása pedig 1696 kor. 76 fillér, igy a készpénz maradvány az év végén I 110 kor., mely összeg állatdijazásokra jutalmul szánt idegen pénz s a jövő 1901. évben fog e eimen kiosztatni. A közgyűlés a számadásokat ez évben is Zala-Egerszegre az anyaegyesülethez küldi és kéri pénztáruoka Spavszam Pál részére a szokásos felmentvény megadását. A jövő 1901. évi költségelőirányzatot pedig az ez évi költségvetés alapján a következőleg állapítja meg : intője! az utónemzedék előtt a hazaszeretetre is, hogy a hősök nyomáu tanuljon küzdeni, vérzeni, ha kr-11, meghami a hazáért. Mig áll a kis szeur-ilonai kápolna, a családi sírbolt is, mely az ő földi maradványait rejti magában. Sem büszke márvány, sem fényes mauzóleum nejji jelzi az ő porait, de azért Zrinyi magasztos emieke és dicsőült szelleme nemcsak Maraközben, hanem szóles e hazában maiglan is él s élni fog, mig az utónem.-edók tiszteletben és becsületben tartja azon dicső ősök emlékét, kik megszerezték és fenntartották nekünk ezt a szép hazát, melynek neve: Magyarország. Áldozzunk tehát az ö emlékének. Reá is elmodhatjuk azt, amit egy előkelő római polgár mondott a Scipio Africanus temetése alkalmával fiaihoz, midőn arra inté őket, hogy emelnék vállaikra a nagy halott tetemeit, mert ennél nagyobb férfiúnak e szolgálatot egész életökben nem fogják megtehetni, ügy mi is t. olvasóim! Adjuk meg részünkről is Zrinyi Miklós grófnak, a költőnek a tiszteletet és elismerés koszorúját, mert nálánál nagyobb és dicsőbb, a haza hálájára inkább érdemes férfiút egész életünkben nem fogunk ünnepelhetni. * Zerinvári gróf Zrínyi Miklós, a költő, horvát-bán, szül. Csákvárt (Csákvár tornyán, Csáktornyán) 1620. fia VII. Györgynek és Széchy Magdolnának. A Zrinyi család a leghíresebb horvát-magyar család Subic' nemzetség, — melyet a hízelgés minden alap nékül a római Sulpitius-családból származtat, — azon ágából származott, mely a birtokában levő Brebir várától és megyétől »Brebiri grófoknak« (Knéz) nevezte magát. E nevezetes család több tagja e néven a XIII. században Bosznia, Dalmácia és Szlavónia bánja volt, inignem Nagy Lajos magyar király 1347-ben Subic Gergely grófnak (V. Gergely) ós unokaöcscséuek Subic Györgynek, (Brebiri György IV. György) Osztrovica vára és egyébb dalmáciai birtokaiért Zerin várát (in terra Schlavonide) és az ennek közelébeu levő Stupnicát, ós Pedolj várát adományozta. Ezen időktől fogva IV. György ós utódai a Subic név mellőzésével Zerin várától eleinte Zrini, később Zrínyieknek irták magukat és a család történetének színhelye már nem Dalmáczia hanem Horvátország és Magyarország lett. VII. Zrinyi György halála után (1626 dec. 18.) két fia Miklós (a költő) és Péter teljesen árvák maradtak volna, mert anyjuk rövid özvegység ut.áu Malakóczy Miklóshoz ment férjhez, ha boldogult atyjuk fejedelmi barátja II. Ferdinánd király nem gondoskodott volna róluk, ki öt gyámot rendelt melléjök (Senyei Ist.váu váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Petacsics Péter, MikuticsTamás, Battyáui Ferenc), de az árva vagj

Ton már akkor is Csáky szalmája volt, mert Batt.yáni gyámi fáradozásait a Zrínyiek vagyonából Rakovec kast.élylyal és uradalommal .önmaga jutalmazta meg, Domitrovics, a zágrábi püspök pedig megirigyelvén egy magyar főúr árva gyermekeinek nagy vagyonát, a gyámsága alatt álló birtokból Svetice falut a pálosoknak ajándékozta. E gaz tettek tudomására jutottak II. Ferdinándnak s ezért a király egy óv múlva az ötös gyámságot megszüntette ós az árvák nevelését ós gondozását a Zrinyi család lelkes barátjára Pázmány Péterre, a bíboros löpapra i bizta, ki őket előbb a gráoi, utóbb pedig az általa alapított nagy-szombati jezsu.it a-kollegiumban neveltette. A kollégium iskolai nevelését ődvösen kiegészítette az ott székelő nagy gyámnak személyes befogása, kinek házához Miklós ós Péter naponkint bejártak ; itt a nagy szónok, iró és államférfi körében gyúlt fel Miklós nemes lelkében a magyar nyelv, tudomány, irodalom utáni lelkesedés tüze, mely neki hadi tetteinél ragyogóbb emléket szerzett, noha ő az utóbbiakat nagyobbra tartotta. Az iskolai nevelés bevégeztóvel 1635. év végével Szenkviczy esztergomi kanonok kíséretében Olaszországba utaztak, hol majdnem 2 álló évig időztek s hosszabb időt töltöttek a bolognai horvái kollégiumban. Az ifjak boldogok voltak, hogy láthatták a művészet ez örök hazáját. Megcsodálták Velence gazdag műkincseit, elandalogtak Róma régi emlékein s tanulmányozták őseik hazájának irodalmát, művészetét, államtudományai és társadalmi állapotát. 1637-ben visszatértek Olaszországból Csáktornyára s mindketten a hadi pályára léptek. Csáktornyára érve a fiuk megosztozkodtak az ősi birtokon. Miklós Muraközt és a magyarországi birtokrészt, Zala, Somogy ós Baranyavármegyét, Péter pedig a horvátországi részeket. tartotta meg. Miklós mihelyt átvette a családi birtokot és rendbehozta, nyomban számos kisebbszerü harcot vivott a törökkel, a törököt kikergette Muraközből s elűzte ínég a horvát határokról is; ezen harcokban képezte ki magát hires hadvezérré. 1645-ben a'király hívására ment először harcolni hazája határain tul Morvaországba a svédek ellen. Ö saját pénzén szervezte seregét, ós viselte annak költségeit. >