Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

4 BALATONVIDEK lítOO. november 25 A kisorsolás folyamán a védelem részéről viss?/autasittattak : Szily Dezső és Gyömörey Vince dr. Miután a kisorsolt esküdtek helyüket elfoglalták és a törvény által előirt esküt egyenkint letették, elnök a főtárgyalást megnyitotta s bejelentette, hogy Gtaner Adolf dr. és Háry István dr. egerszegi orvosokat vádlott elmebeli megvizsgálására felkérte és Thassy Kristóf dr. vármegyei tiszti főügyésznek, mint tanú kihallgatását elrendelte. Vádlott egyszerű, törődött, bizonytalan járású, 56 éve dacára 65—70 évesnek látszó, inkább szánalmat keltő szegényes ruházatu paraszt ember. A vádirat meghallgatása után, balkezével az elnöki emelvényre támaszkodva érthetően, szinte megdöbbentő nyugodtsággal mondta el tettét. Mint a tárgyalás során a tanuk vallomásából kitűnt, vádlottnak ma több mint 25 ezer forint érő vagyonnal kellene birni, de könnyelmű életet élt, miközben neje elhalt, ő pedig a kis gyermekeket az utcára szórta, kik jó emberek szivességéből és szolgálatukból tartották fenn magukat. István fia, mikor látta, hogy az apja koldusbotra juttatja önmagát is, gyermekeit is, az időközben kibékült öreggel megegyezett, hogy gondnokság alá helyezzék. Ebbe vádlott bele is nyugodt, mikor már vagyonából alig 6000 forint érő volt meg. Azonban mégis megbánta tettét, mivel igy vagyonát nem adogathatta el. E feletti boszujában szeptember 23-ra virradóra éjjel fiánál csépelt és csépeletlen gabonáját, mivel az őt gondnokság alá helyeztette, felgyújtotta. De ezzel sem érte be, hanem a gondnokság alá hel}

Tezést támogató irat alá írót, Mattérsdorfer Zsigmond és Tuboly Zsigmond terméseit is felgyújtotta s igy több mint 5000 forintot érő anyag lett a három gazdánál füst és hamu. A bűnjelek szintén ott voltak a vén bűnös előtt, melyek készitését is elmondta. Ugyanis vett egy félmarok szalmát s azt mintegy 30 cm. hosszúságban a két végén összekötötte, a közepén lévő lazább részbe egy jó hosszú taplót tett, ennek a végéhez pedig egy csomó szélgyufát. Ilyen gyújtó készüléket 2—3-at is bele tett egy kazalba. Természetes, hogy ennek okvetlen lángot kellett vetni, sőt mint vádlott mondta, hogyha egyik valami véletlen utján nem is gj'ujtott, sikerült volna a másik. Egyúttal a mig a tapló végig égett, addig neki volt ideje gonosz tette sziuhelyéről eltávozni. Vádlott vallomása után Thassy Kristóf dr. tanú hallgattatott ki a gondnokság alá helyezésről, aki azt mondja, hogy az hivatalból történt. A második tanú Mattersdorfer Zsigmond csonkahegyháti izr. korcsmáros, ki, a mint mondja, 1878 óta van Csonkahegyháton s az időtől fogva vádlott majdnem minden nap megfordult nála s hihetetlen bár, de naponkint megivott 10—15 liter bort. Ezen tanú kára, mint biztositási kötvényekkel is igazolja, közel 1000 forint. A következő tanú Tuboly Zsigmond csonkahegyháti református ember, kinek állitása szerint 350 hold termő birtokának minden termése leégett s a kárt mintegy 3000 forintra becsüli. Majd nagy bőbeszédüséggel adja elő vádlott viharos múltját. Ezután Simon Istvánra, vádlott fiára került a sor, ki a fent elmondottak megerősitésén kivül elmondja, hogy velük apja mily szigorúan bánt s hogy édes anyját is apja durva bánása vitte kora fiatalon a sirba. Mikor a gyermek édes apjával szembe, ki előtte a vádlottak padján ült, ezen vádakat a maga valóságában kezdte ismertetni, a hallgatóságon az általános megdöbbenés moraja vonult végig, mig végre elnök figyelmeztette a tanút, hogy a gyermeknek szüleiről csak tisztelettel szabad nyilatkozni. Az igazi korona tanú egy gyarmati születésü, csinos megjelenésű, 12 éves leányka, Körösi Jolán volt, a ki látta, a mint vádlott fia szalmakazalába tette a fent emiitett gyújtó készüléket. Azonnal figyelmeztette rá Simon Istvánt, a ki a csóvákból kettőt meg is talált. Ezzel a bizonyító eljárás befejeztetvén, az orvosi vélemények meghallgatására került a sor. A diagnózis megállapításában, ha részben egyező is, de a következtetésekben a két orvos szakértő részéről két ellentétes vélemény kerülvén szembe, a tett elkövetésekor az öntudat és a cselekvés szabadsága nem volt egybevágó vélemény alapján constatálható. Erre a vádhatóság a tárgyalás elhalasztását, vádlott elmebeli állapotának a központi gyűjtőfogház mellett rendszeresített elme gyógyintézetbe való szállítását és felülvizsgálását kérte, mit a védelem ellenzett. A törvényszék határozathozatalra viszszavonúlván, a vádhatóság indítványának helyet adott és a tárgyalást elhalasztotta. Székely Tövis. Erzsébet gyászünnepélyek. Magyarország Szt. Erzsébet napja három év óta a uemzet gyászünnepévé lett; a közoktatásügyi miniszter rendelete értelmében az iskolák gyászünnepeket rendeznek boldogult Erzsébet királynénk emlékére, hogy az ifjú nemzedék megértse, átérezze, kit veszített el a magyar nemzet, mikor Erzsébetünk lehunyta szemét ott a regényes Genfi tó partján, hogy megtanulja tisztelni a nemzet nagyjait, liogy szivébe vésse azok szent emlékét, kik szerettek bennünket, jót tettek velünk. A kath. főgimnázium gyászünnepe a fél nyolc órai szent misével kezdődött, azután a tanári kar ós az ifjúság az intézet tornatermébe vonult, hol az ünnepet Eckhardt Antid gyönyörü gyászdala nyitotta meg, melyet az ifjúság adott elő, a szerző vezetése alatt. Ezután Erdődy László VII. o. t. elszavalta Sajó Sándor Erzsébet c. alkalmi költeményét, majd Berkes Ottó főgimu. tanár hosszabb beszédben emlékezett meg boldogult királynénk életéről, anyai fájdalmáról, gyászos haláláról, utána Ferenczy György Vili. o. tanuló Pósa Lajos Gödöllői erdő c. elegiájában siratta az idegenben nyugvó dicső királynét. Az ünnepség Huber K. Király hymnusának eléneklésével véget ért. A gazdasági tanintézet hallgatósága Erzsébet királyné a magyar nemzet meggyilkolt édesanyjának névnapját kegyelettel ülte meg. Sparszam tanár megható emlékbeszédben méltatta a felejthetetlen királyué magasztos erényeit s fejtegette, kit vesztett benne a magyar nemzet. Ezután az ifjúsági daloskör Seyler „Gyászkar"át énekelte el; majd Málik Béla II. é. gazdász Sajó Sándor Erzsébet c. költeményét szavalta diszmagyarban. Csengő hangja, szép előadása igen jó hatást gyakorolt a hallgatóságra. Az ünnepélyt Hoffer Király hymnusa zárta be, melyet az ifjúság énekkara adott elő. Az ünnepély fényét a premontrei tanári kar megjelent tagjai s a szép számú közönség nagyban emelte. Az áll. polg. leányiskolában reggel 8 órakor az iskola összes tanulói részt vettek a rom. kath. templomban tartott szentmisén. Az ünnepély délelőtt 10 órakor az első emeleten levő munkateremben folyt le Csanády Gusztáv dr. gondnoksági elnök, a tanítótestület s szép számú érdeklődő vendég jelenlétében. Az ünnepélyt Eckhardt Antalnak ez alkalomra irt „Gyászkar"-a nyitotta meg, melyet az összes tanulók szép precizitással énekeltek el. A II. szám Büttuer Lina Imája volt, melyet Annók Margit III. o. tanuló mondott el érzéssel és hatással. Utána Stegmüller Irma szavalta el P. Zs. Magyarok gyásza c. ez alkalomra irt igazán gyönyörű költeményét. Ezután az ünnepély fénypontja Biró József igazgató tartalmilag s alakilag egyAudrás c-óuakja körül, s egyik darabon sem volt senki. De a másik pillanatban már mindkét oldalról belekapaszkodtak az Audás csónakjába. Amint András pedig a férfi fejet felemelkedni látta a villáin fényénél, abban a pillanatban lesújtott fokosával. Ugy odatalált, hogy több útravaló nem kellett. De látta az ütést a másik oldalon felemelkedő nő is. — Gyilkos ! — sikoltott az, megölted, a kit szerettem, megölted testvéredet. András kezéből kihullott a fokos. A csónakja mellett libegő holttestet megragadva, magához emelte s várta a villám fényét. S a mint az jött, megismerte a megöltben Dani testvérét. — Isten bocsásson meg neked is, nekem is — mormogá András és visszaadta a Balatonnak a holtat. — Te pedig asszony menekülj, ha tudsz. Fogd meg a tört csónakot, azzal talán kimenekülhetsz s élhetsz tovább, ha vau eröd hozzá. S azzal lekapcsolta a csónak szélétől a sikoltozó asszony kezét s egy hatalmas lóditással elhaladt tőle s ig3'ekezett a túlpartra, hogy felkeresse újból az ő fővezérét, a dicső Bercsényit s felkeresse a halált, a dicsőséges csatatéri halált. S fújta ismét kedvenc tárogatóját, dalolták vele a kifáradt katonák a kedvenc nótáikat Utánna mindjárt hallatszott egy nőnek ijedt, fájó sikoltása, — Ne bánts, Ne bánts ! — Vén boszorkány — hörgött a letaposott Keselyűén András — te tetted azt, a mi történt. Mondd, hol a fiad, hol a feleségem ? — A fiam Bogláron van. — Nem igaz. — Hagyj el ! igaz. Mit tudom hol a feleséged ! Segítség ! András magához tért. Visszaugrott a szobából, egy fokost hozott ki. — Látta kend hátyám, — szólt ekkor már higgadt, de határozott hangon — hogy a Balaton felé mentek ? — Láttam öcsém — felelt Bakajtós. — A férfiban nem ismerte kend meg a Kesely Balog fiát, a Jóskát ? — Nem én öcsém, de tőlem lehetett az is. Az is járt a feleséged körül, mikor még lány volt. — Az jár most is. Aztán Audrás felült a lovára s elvágtatott a Balaton felé. Hajtotta, űzte a bu, bánat és boszu. Egy nap elvesztette testvérjót, feleségét, de a mi legiőbb, elvesztette bizodalmát az emberekben. Süvöltött a szól, „ nehéz esőcseppek verdesték izzadt arcát, körülte villámlott az ég. Hol megvilágítva lett az ut, hol mély sötétségben csak a lóra kellett bíznia magát. Talán legjobban szerette volna, ha egy villám agyonsújtja és megszűnik minden. De hát mé^ itt nem lehetett vége a tárogatósnak. IV. A mikoi a Balaton partjára ért, ott már nem talált senkit. De a villám fényénél látott a vizén lebegni egy csónakot s meglátta, hogy abban egy férfi ós egy nö ül. Hiszen uieg nem ismerhette a 25 lépés távolságban, hogy kik vaunak a csónakban, de azért tudta, hogy azok a kiket keres. Hát kell neki látni is azt, a mit érez ? Ha nem akarta volna is, ki kellett az iszapból emelni a másik csóuakot, beleülui s érezni habról-habra, folytonos életveszély közt azok után. A Balaton haragosan mormogott a szél csapásai alatt, a habok folytou egymást kergették, mintha ök is ellenségei volnának egymásnak, mintha ők sem tudnának egymás üldözése nélkül megélni, mint az emberek. S a haragos hullámok mintha igazságot akarnának szolgáltatni a mélyen megbántott embernek, néha liusz ölnyível visszalökik a menekülők csónakját, husz öllel előbbre az üldözőét. — Megállj, megállj ! rivalg néha Audrás s bőszülten igyekszik előre az Isteu-kisértéses idöbeu. Semmi felelet: hanem azok ott ketten erőlködnek azon, hogy minél távolabbra jussanak a bírótól. Olyan hullám-torlaszok jönnek ekkor feléjük, hogy pillanatra mind a két csónakot vízzel borítják, s abbau a pillanatban a hullám rivalgása közt is meghallatszik valami recsegés. A két csónakot összeverte a hu'lám s a menekülők csónakja recsegve tört össze. S ekkor a kettétört csónak ott járt az