Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

1900. november 4. BALATON VIDÉK 3 állatorvosok teljesítették s ft fertőtlenítést az állami' állatorvos felülvizsgálta. A személy- és vagyonbiztonság erőszakos módon veszélyeztetve nem lett ; a kisebb bűnesetek tettesei ellen pedig a megtorló eljárás folyamatba tétetett. Alispán sajnálattal hozza tudomására a bizottságnak Beszedics Ede dr. tapolcai járásorvos és Botka Ferenc z.-szt.-gróti járás főszolgabíró halálát. Hátzky Kálmán nagy meghatottsággal jelenti be ugy a közigazgatási bizottsági tagságról, valamint az ezzel kapcsolatban levő összes tiszteletbeli tagságokról való lemondását, okul adván magas korával járó megrongált egészségi állapotát. A bizottság fájdalommal vette tudomásul nevezettnek ezen elhatározását s a közügyek terén szerzett sokoldalú működéseért köszönetét fejezte ki. Az italmérési illeték ellen történt felebbezések elbírálására hivatott felszólamlási bizottság elnökéül Skublics Jenő, helyettes elnökéül Csertán Károly

7 bizottsági tagok az 1900. 1901. és 1902. évekre kiküldettek. Keszthely nagyközségnek az építendő kórházra vonatkozó helyszínrajzát és összes terveit a bizottság jóváhagyás végett a ministerhez teijeszti fel. A perlaki kir. járásbíróság átirata foly

Ttán utasitja a bizottság a megyei árvaszéket, hogy az örökösödési ügyek soron kivül leendő elintézése iránt intézkedjék. N.-Kanizsa rendezett tan. városnak a kövezetvámszedési jog engedélyezésére, valamint a vámdijtételeknek felemelésére vonatkozó kér,vényét az összes iratokkal együtt a bizottság a kereskedelemügyi miniszterhez pártolólag terjeszti fel. A bánok-szt.-györgyi anyakönyvi kerületbe Bóna Jenő segédjegyző, a kotoriba Travnik Károly, a lesence-tomajiba Papp Aladár és a drávavásárhelyibe Frász Tamás jegyzői írnokokat hozza a bizottság anyakönyvvezető helyettesekké leendő kinevezésre javaslatba. Ferenczy

7 János kiskomáromi anyakönjvvezetöuek tiszteletdíj felemelési kérvényét pártolólag s azon inditványnyal terjeszti fel a miniszterhez, hogy azt 200 koronáról 400 koronára emelje fel. Starzsinszky C+yörgy galamboki anyakönyvvezetőnek hasonló kérvényét pedig azzal küldi ki a kanizsai főszolgabírónak, hogy azt az anyakönyvi kerület lélekszámát, a körjegyzőség ügyforgalmát és a kerülethez tartozó községeknek a központtól való távolságát feltüntető kimutatásokkal felszerelve terjessze be. Az 1884. évi XVIII. t. c. 175. §-a értelmében alakítandó törvényhatósági ipartanács rendes tagjaivá Dervarics Lajos és Iván Ferenc kereskedők, póttagjaivá pedig Goldfinger János és Nagy Károly zala-egerszegi lakos iparosok az 1901. évi szeptember hó 80-ig terjedő időtartamra megválasztattak. Tanfelügyelő jelenti, hogy meglátogatta a nagy-kanizsai iparos inasiskolát és értekezett az állami elemi iskolának szükséges uj tanerő és tanterem felől. Tárgyalt a nagyrécsei államilag segélyezett községi iskola államosítása ügyében, ugyan ily célból tárgyalt a csapi iskola ügyében is. Személyesen vette felügyelete alá a gróf Festetics Tassilo kesztheljá uradalmához tartozó ..Fenék" pusztán emelt és fentartott iskolát. Orosztonyban tárgyalt az érdekeltekkel az uj iskolaház terve és költségvetése tárgyában. Főispánnal és a keszthelyi állami polgári leányiskola gondnokságával megtekintette ezen is' kola uj épületét, megtartotta a csáktornyai állami polgári fiu és leányiskola uj épületének : műszaki felülvizsgálatát. Jelenti, hog3

7 a per1 laki második állami kisdedóvó óvónője is elfoglalta állását és hogy már három kisdedóvó szolgálja ebben a községben a kisdedvédelem fontos ügyét. A cserencsócsi rk., alsó-, közép- és felsőbisztriczei, szent-grót-polgárvárosí, nyirádi, barabásszegi és muracsányi iskolák államsegély, alsó- felső-dörgicsei ág. ev. és kisgörbői rk. iskolák ötödéves pótlék iránti kérvényét a miniszterhez terjeszti fel. Monda Ferenc zala-csányi tanító megválasztását a bizottság jóváhagyta és dijlevelét megerősítette. Indítvány

7 folytán felterjesztést tesz a bizottság a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az állami közutak törzskönyvvezését mielőbb rendelje el, a törvényhatósági közutak törzskönyvezési költségeire az 1901/2. évi költségelőirányzatba felvett összeget pedig' meghagyni ] szíveskedjék. A közigazgatási bizottsági ülés ezután több adóügy tárgyalása után Gazdasági egyesületi közgyűlés Zala-Egerszegen. A „Zalavármegyei Gazdasági Egyesület

1' rendes őszi közgyűlése nagyszámú egyleti tagnak élénk részvétele közt folyt le november hó 12-én Zala-Egerszegen. Hertelendy Ferenc egyleti elnök bevezető és üdvözlő szavai után felolvastatott Darányi földmivelésügyi m. kir. miniszter köszönő leirata a hozzá intézett üdvözlő felirat viszonzásául. A meleg hangú miniszteri leiratot a közgyűlés élénk éljenzéssel fogadta. Ugyancsak ebből az alkalomból, hogy a miniszter a f. évi október hó első felében a Balatonvidéket látogatásával kitüntette, jegyzőkönyvi köszönetet szavaztatott meg neki, a mely köszönet átadására egyúttal az elnökség felkéretett. Jelentések tétettek a gyűlés folyamán a gazdasági egylet által a f. évi szeptember hó folyamán a Letenyén és Nagy-Lengyelben tartott tenyészállatdijazások lefolyásáról és a szept. hó 8. 9-én a Balaton-mellékre rendezett szőlészét! tanulmánykirándulásról, valamint a Badacsonyban rendezett viharágyu-versenyről. A tapolcai vincellériskolánál ezidén is fentartott 2 egyleti ösztöndíj á, 240 korona, kiadatni rendeltetett Józsa József orosztonyi és Pehm János duzsnaki lakosoknak, kik minden tekintetben bizonyítványaikkal megfeleltek a követelményeknek. A keszthelyi kir. gazd. tanintézet hallgatói számára alapított 2Ö0 koronás egyleti ösztöndijat Zathureczky Nándor III. éves hallgató nyerte el a célból, hogy tanulmányait a jövő évben sikerrel befejezhesse. A „Gazdák Biztosító Szövetkezetéitől beszerzett alapszabályzatokat bővebb tanulmányozás alá kívánja venni az egyesület, e célra egy bizottságot küldött ki, mely bizottság Koller István egyl. I. alelnök elnöklete alatt Csertán Károly alispán, Nuszer János, Yida József egyl. tagok és az egyleti titkárból áll. Ezen bizottság utasíttatott arra, hogy véleményes jelentést terjesszen a jövő közgyűlés elé, vajon minő mérvben felelnek meg a szabályiatok a gazdaközönség érdekeinek és van-e kilátás arra, hogy a vármegyei gazdaközönség áldozatkészsége foly

7tán ezen szövetkezetre csak e vármegyében aláirt több mint 100000 korona valamikor meghozza-e a gyümölcsét ? A sertéskereskedéssel foglalkozó kupecek által terjesztett sertesvész meggátolása ügyében a szatmármegyei gazd. egylet részéről pártolás A

7égett átküldött átirat helyesléssel találkozott és hasonszellemü feliratnak szerkesztése liatároztatott. Egynittal meg fog kerestetni a vármegye, hogy Mály tomaji ispánnak a sertésvész ellen feltalált szere ne tekintessék kuruzslószernek, hanem inkább szélesebb körben próbáltassák ki. A biharmegyei gazdasági egy

7esületnek a gabona-határidő üzlet szabályzatainak módosi— Még sem félsz tőle. — Félek én mind a kettőtől. De ha nem tudok hallgatni, v Egész éjjel a kutyákkal beszélhetnék, ha azok tudnának az én nyelvemen; nappal meg aludnom kell, hát csak akkor beszélek, ha hozzájutok. — És aztán olyankor hazudik kend ! Szólt közbe egy hang. A pár ember szótugrott. Hátuk mögül kerül elő Anna, meg az öreg Kesely né. A bakter keresztet vetett. — Vigyázzon kend Bakajtós Gábor ! -szólt a menyecske, mintha hallotta volna, mit beszélt. — Hihihi ! nevetett az öreg Keselynó — ha lu volna, már rég ag}

7onverték volna. Aztán tovább mentek. A vén Bakajtós sem mert többet leskelődni ; de elég volt ez ahhoz, hogy Annát együtt emlegessék Keselyűével, a vén boszorkánynyal. Ebben a zavargó időben sok volt a betyár, a kik még katonai címeket is használtak. Mintha a labancok, vagy kurucok bocsátották volna ki őket, hogy bizonyos helyeken növeljék a félelmet, rabolgassanak. Legveszedelmesebb volt Villám Dani, a ki ugy adta ki magát, mint a kurucok kergető csapata. Rajta volt is valami egyenruha-féle, • de a mi (már t. i. a ruha) hozzávaló tartozandóságát még a mai szakértők sem tudnák meghatározni. Rabolt ez mindenfelé, tekintet nélkül kuruc, vagy labancra. Vármegyék tűztek ki dijt a fejére, de nem tudtak hozzáférközni. Nem sokan voltak a rablók, d« jól összetartottak. Egy este a kis Szántód utcáján lovak csörtetése hallatszott, s hangos káromkodó kiáltások. András még nem feküdt le s kapujában állottMessziről hallatszott, a lovak patáinak zaja. Villám sebességgel száguldott el mellette vagy négy ember, s nemsokára megjelentek az üldözők. Vagy 12 pandúr. András előtt megálltak. — Látott kend erre futni embereket ? — Láttam. — Nem ismerte őket ? — Nem. — Pedig ebbe a falába valók. Azt megtudtuk a beszédjükből. Itt vártak rájuk, vagy legalább valamelyikre. — Az lehet. — Hát kend miért állott kint ? — Hallottam a lármát. — Más még sem jött ki. Talán kend várt valakit ? — Ha vártam is, a feleségemet vártam. Ekkor megjelent hátamegett Anna sápadtan remegve. — Ahá ! szólt a vezető, nem ez a kend felesége ? András meglepetten nézett nejére, a ki a kert felől jött. — Hát te hol voltál ? . . . Igen, ez a feleségem. — Ugy, akkor kend mást várt. Menjünk csak be. András nyugodtan ment elől s világot gyújtott. Bent a pandurvezető valami személyleirásokat vett elő s hol azokat, hol Andrást nézegette. E közben mind nagyobb szemeket meresztett, s emberei közé bújva, azoknak kezdett magyarázgatni, a kik helyeselték s közre fogták Andrást. — Kend maga Villám Dani. — tört ki a pandurvezetőből a sejtelem — kend ármányos ember, adja meg magát. András előbb tréfára vette a dolgot, de aztán megharagudott. — De ez már istentelenség ! — Abion — a mit te csináltál. Talpra fiuk — s engedte, hogy nélküle gyűrjék le az ellenkező tárogatóst. — Majd én Bercsényivel'fogok beszólni — kiabált András. — Jól van, jól. De hát az csak nem lehet, hogy két, ember legyen a világon, a kinek mindene egyforma legyen. Fekete haj, bajusz, kék szemek, sas orr, apró fogak, s a bal halántékon babnagyságu anyajegy. Még csak az kellene, hogy a felesége is egy legyen. Hátul az asszony csendesen kacagott erre a megjegyzésre. Elhurcolták Andrást. Harmadnapra azonban ugyanazon pandúrokkal együtt kergette a híres Villám Danit. Kisült, hogy Villám Dani egy az Andráshoz feltűnően hasonló, de más ember. — Ha az öcsém nem volna Bercsényi uramnál tárogatós, azt hinném, hogy az az a Villám. De a mi családunkban nem volt még lókötő. András Szemes körül szorongotta a lovas betyárt a pandúrokkal. Örült düh vett rajta erőt megfogni azt az embert, a ki őhozzá és az öccséhez mer hasonlitani és ki igy csúffá tette őt. (Folyt, köv.)