Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. aug. 5.« 31. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heten kin t egyszer : vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz ltérüwk. Kéziratokat nem adunk viaaza LA P'rUI.A.lDONOS SZERKESZTŐSÉG. FELELŐS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak : Egész évre 10 knrona Fél évre 5 „ Negyed évre 2 „50 fillér Egyes szám áru 20 „ Nyilttér fietitsora 50 llllór. Kilencszázados jubileum! Ha a mi legnagyobb ellenségünk pályatételt tűzne ki arra a kérdésre, hogy miként lehetne a magyar nemzet legszebb ünnepeit megrontani, ha akadna is más nemzetiségű pályázó, a jutalmat bizonyára magyar ember vinné el. Mert a magunk dicsőségének megtépdelésében, fajunk érdemeinelv kicsinylésében, saját örömünk elrontásában utolérhetetlen mesterek vagyunk. Okát keresvén e szomorú jelenségnek ugy találom, hogy a magyar társadalomnak még mindig nincs meg a független nemzeti önérzete, hiányzik belőle a kifejlett történeti érzék és a históriai tudás. A nemzeti újjászületés nincs befejezve s a nemzet a vajúdók ideges nyugtalanságával nézi az eseményeket. Innét van az, hogy történetünk legnagyobb alakjait, kiket az egész világ ellenmondás nélkül soroz az emberi nem kiválói közé, idehaza nem tudjuk igazán megbecsülni. Petőfiről vagy Katonáról szólván nem tudjuk csak a költészet örök törvényeit keresni bennük, Kossuthról vagy Deákról beszélvén nem az ő O <v koruk viszonyainak és eszméinek ismeretével nézzük az Ítélet, az igazság mérlegét, hanem rögtön előtolakodik a >nu, a má-nak nagyon is subiectiv felfogása, a sokféle pártszempont, s ezek szerint nézzük a multat embereivel és eseményeivel. Világos példa erre a magyar kereszténység 900 éves jubileuma. Az embornek megáll az esze azon, hogy értelmes, komoly emberek hogy" beszélhetnek ugy, hogy ez a jubileum nem az egész nemzetnek, hanem csak eg}

T felekezetnek az ünnepe ? Es pedig azon az alapon mondják ezt, mivel az ünnepséget nem az állam, nem a hivatalos nemzet rendezi. Maga ez az indokolás elszomoritó, aggasztó jelenség. Hát odáig jutottunk volna, hogy a magyar ember most már nemcsak hivatalt, vasutat, trafikot, patikát. vizvezetéket, iskolát, fajlovat, szőlővesszőt, gyárakat kér az államtól, hanem még nemzeti ünnepet sem tud rendezni, tehát frezuí, gondolkodni, lelkesedni sem tud a mindenható állam nélkül ? De nekem ugy tetszik, hogy nem is ez az igazi ok. mélyre talán még nem sülvedt le a nemzeti önérzet férfias ereje és őszinte bátorsága. Sokkal inkább hiszem, hogy az egész ellenkezés inkább csak oktalan féltékenység, felületes elhamarkodottság s a felekezeti béke rosszindulatú bontogatása. Mert végre is azzal tisztába kell jönnünk, hogy a magyar nemzet történetében s a magyar jog-államban nem »véletlenül egymást derékszög alatt metszett rudac,ska« s a szt. koronának nem egyszerű diszitő részlete, hanem kifejezője a magyar királyság 900 éves múltjának és simbolistikus jele a többség hitvallásának és a nemzeti művelődés irányának. Ha a szt. koronából kiesnék A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Tavasz és szerelem. Illatlehelő sűrű fenyveserdők Tinik suttogással Uvják a merengőt ; Virágos rét hullámzik, mint a tenger ; Énekelnek pacsirtái: s csalogányok, Mint a lányok, ha kedvesükre várnak ; Bániból a tavasz ujjongása ver feh Napfénypyel áttört cs'pkék most a felhők ; Tündérleányok, a felhőkbe' rejlők, Köztük kimosolyognak, kandikálnak ; Napsugarakból fejkctőket szőnek Szép menyasszonynak, síró csecsemőnek, S szerelemről dalolnak a világnak ! Tavasz, szerelem ! Eltünk ifjúsága ! Ki néktek él, csak az nem él hiába ! Az érzi üdvöd ittlent, örök élet ! Százszor nyomorul! az, százszor jaj annak, Ki nem száll le, mig évei rohannak, Mélyére a szerelem tengerének ! Patyi István. A Darnay-muzeum kézirat gyűjteménye. Irta : Bontz József. A kies fekvésű, zeg-zugos kis Sümeg ott a zalai hegyek között hirtelen, alig pár óv alatt országos hirre tett szert. Azelőtt csak az irodalomtörténetekben fordult, elő a neve azon a jusson, hogy ott született Kisfaludy Sándor, ma pedig a zalaiak Sümegről beszélvén, Rómába mennek hasonlatért. Azt mondják t. i., hogy a ki megfordult Sümegen s nem látta a Dxrnaymuzeumot. az ugy járt, mint, aki haza jön Rómából anélkül, hogy a pápát látta volna. Hanem az bizonyos, hogy ezt a muzeumot könuyebb meglátni, mint a pápát. Ide nem kell semmi protectió. Ha van az embernek valaki ismerőse a városban, az bevezeti abba a barátságoa, hívogató külsejű curiába, a többit aztán elvégzi maga a tudós régész, Darnay Kálmán. Szinte látni ezen a derék emberen, hogy örül a lelke, ha valakinek megmutathatja az ő drága kincseit. Olyan lelkes magyarázatot tart a legegyszerűbb, rozsda-ette, vén friugiáról, hogy akármelyik alanyi költő tanulhatna tőle. De az is igaz, hogy a sümegiek méltán lehetnek büszkék erre a inuzeumra, s a tudós férfiú megérdemli azt a benső, tiszta örömet, amit csak azok érezhetnek, akik a semmiből alkottak, teremtettek valamit, valami szépet és nemeset. Mert ez a muzeum valósággal a legszebb, legértékesebb magán gyűjteménye a hazai régiségeknek. Pedig tulajdonosa sem mágnás, sem bankár, hanem csak egy tudomány-kedvelő, igazi magyar ember, kit, a mult századok idealizmusa felejtett itt, vagy tán a jöveudő kor ideálizmusáuak ama bizonyos hulláma vetett előre ide, mely hulláin Bodnár Zsigmond szerint is nemsokára egészen ide fog érni. Igazán csodálatos lelkesedés, rendkívüli kitartás, fáradhatatlan buzgalom és áldozatkészség kellett a nagyszerű gyűjtemény öszszeál'litására, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Darnay minden idegeu segítség uélkül végezte ezt, az óriási munkát. Azokat a régiségeket, melyek az ősember •4000 éves kulturáját mutatják tiszta, világos áttekintésben, maga Darnay ismertette meg a tudós világgal az Akadémia által kiadott könyvé-