Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

2 1900. augusztus 5. egy kődarab, azért a korona korona maradna, de ha letörnék róla a keresztet, az már nem volna többé a magyar királyság jelképe és képviselője. Az a kereszt a koronán tehát nemzeti kincs s azt megbecsüli minden józan s magyar érzelmű keresztény és nem keresztény polgára ennek a hazának. Annyival is inkább, mert a keresztnek feltűzése a szt. koronára nemcsak egy királynak, egy pogány népnek* az áttérését jelentette. A magyar nemzet függetlenségének, alkotmányos szabadságszeretetének, okos politikai előrelátásának volt az tündöklő bizonysága. Az 1000-ik év aug. 15-ike nemcsak arról nevezetes, hogy a magyar nemzet akkor lett kereszténynyé, hanem egyúttal históriai megjelelé.se annak a fontos mozzanatnak, hogy a nomád magyar nép ezt a földet állandó lakhelyévé tette, rálépett a nyugati műveltség útjára s eg3

Tszersmind jó előre kivonta magát a német-i'ómai császárság hűbérisége alól. Mert nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a nevezetes dolgot, hogy akkoriban a vallási és az állami élet még úgyszólván teljesen egy és ugyanaz volt az egész Nyugaton. Politikai bűnöket egyházi fenyítékkel büntettek s a vallás parancsainak megszegőit a politikai hatóság vette üldözőbe. A kereszténységfelvétele tehát óriási változásokat, még pedig üdvös változásokat hozott létre ugy az állami mint a társadu Imi életben s épen ezért méltó arra. hogy e nap emléke nemzeti ünnepei között foglaljon helyet. Es épen azon szoros kapcsolat folytán, mely akkor a vallás és a politikai élet között volt, ezt a jubileumot megbontani vagy részletekben ünnepelni nem lehet. A magyar királyság keletkezését nem lehet elválasztani még theoriában sem a keresztém'ség felvételétől. De ez nem zárja azt ki, hogy a más vallású honpolgár ne vehessen részt teljes lelkesedéssel ez esemén}^ emlékének ünneplésében. Hiszen aug. 20.-ka is specialiter egyházi ünnep s mégis egyúttal nemzeti ünnep is. Királyaink koronázása is csak a kath. egyh. ritusai szerint és assistentiájával történik, de azért nem jut eszébe senkinek azt mondani, hogy a koronázás csak felekezeti ünnep. Ez a mesterségesen előállitott antagonizmus a 900 éves jubileummal szemben sem nem igazságos sem nem hasznos. Ha oly sokféle 5, 10, 15 éves jubileumokat tudunk csinálni távozó vagy jövő főispánok, szinészek, selyemgubó mustrálok tiszteletére, tán a magyar nemzet politikai kialakulása is elég fontos arra, hogy minden 100-ik évben megünnepeljük emlékét. Es a honfiúi kegyelet igaz hála érzeteivel emlegessük a dicső, a nagy király nevét, ki Magyarországnak olyan alkotmányt adott, mel}' az 1000 éves Magyarország jogrendszerének is alapul szDlgál. Es mely napon lehetne inkább ünnepelni ez esemény emlékét, mint aug. 15-én. A történeti traditio szerint — s ily kérdésekben nem a szigorúan pontos dátum a mérvadó, hanem hogy mit tart régóta a nemzet — István 1000. aug. 15-én keresztelkedett meg Esztergomban s ugyancsak aug. 15-én halt meg 1038-ban Eehérvárott. hol csillogó fehér márvány koporsójában századokon át hallgatta a magvarok fohászait: Ah! hol vagv magvarok O Ot. Tündöklő csillaga! Vajha fel tudna az egész magyar nemzet emelkedni arra a magaslatra, ahová a mindennapi élet vásári zaja nem hatol el s ahol csak a dicsőséges, hánytvetett, véres mult intő szava hallatszik : hogy ne azt nézzük, miből lehetne éket csinálni az egyes osztályok és felekezetek közé, hanem keressük és ragadjuk meg az összekötő láncokat. Ak í teheti, menjen el közölünk is Esztergomba vagy Fehérvárra. A széthúzás, a gyanúsítások, a jelent imádó önzés napjaiban legyen valami, ami egy napra közelebb hozza a lelkeket. Hiszen oly nagyon szükségünk van erre az egyesülésre most — mikor az egész emberiség oly válságos időket él, midőn a koronás királyokat anarchisták legyilkolják, mikor minden nép szinte állati ösztöne szerint keresi társait, faj rokonait, hogy vele egyesüljön a közelgő vihar előtt. Legyen ez az ünnep tanúsága annak, hogy a magyar nép nem feledte el a multat, megbecsüli nagyjai emlékét, tud egyesülni örömben-búban, tud méltányos, belátó és igazságos lenni. Menjünk azokba a városokba, hol minden rög az első s igazán nagy magyar királynak emlékét hirdeti. A szive mélyén talán mindegyikünk talál valami okot arra, hogy a multak emlékein borongó lelke felsóhajtson panaszkodva, kérve, remélve : Ah! hol vagg magyarok Tündöklő csillaga ! A jul. 28-ki hangverseny A f. évi julius hó 28-án a „Hullám* szálló nagy termében megtartott Grünfeld-Bürgcr-hangverseny a tropikus hőségnek dacára a keszthelyiek és a fürdőközönség élénk érdeklődése mellett zsúfolásig telt ház előtt folyt le. A diszes közönség soraiban ott láttuk Csáki Aladár grófot, Szeged}' bárót, Szinnyei József egyet, tanárt családjaikkal, Tencer Pált a főv. közélet ismert kitűnőségét és még sok más illustris fürdővendéíí'et. O A változatos műsornak minden egyes számát a műértő közönség frenetikus tapssal jutalmazta és lelkes ovaciókban részesítette a | művészeket. Gríinfeld Vilmos régi jó ismerőse a budapesti vendégeknek egyrészt mint a magy. kir. operaház kitűnő versenymestere és az orsz. m. kii', zeneakademia kedvelt tanára, másrészt népszerű quartettjeiről. Griinfeld vonója megben. A magyar haditörtéuelem emlékeiből néhány száz értékes darab ezidöszerint a párizsi kiállítás huszár termét ékesíti, de 9zeketen nem láttam. A vagyont érő, uiüvoszi tekintetben is becses antik szobrokról, a rendkívül gazdag barbár római és magyar arany, ezüst, bronz pénzgyűjtőmé uyröl részletesebben csak könyv alakjában lehetne szólni. De nem tudom megállni, hogy pár szóval meg ne emlékezzem a múzeumnak arról a kisebb részéről, mely a Kisfaludyak emléktárgyait tartalmazó üvegszekrény mellett engem legjobban meglepett. Ertem ez alatt azt a diszes albumokba kötött papirtemetöt, mely úgyszólván összes nagynevű embereinknek kéziratait, rejti magában. Olyan gazdag, értékes gyűjtemény ez, melyhez fogható nálunk csak a nemzeti muzeum Széchenyi könyvtárában s az Akadémia birtokában van, de magánemberkezei között nincs. Pedig, ha valami, ugy az ilyen kéziratok gyűjtése igazán nehéz munka, mert akinek egy is van csak birtokában, az büszke arra s nem igen adja ki kezei közöl. Hogy Darnay 20 év alatt ennyit összeszedhetett, ahhoz nemcsak hangyaszorgalom, hanem finom tapintat és nagy szerencse is kellett. Ez a kézirat öt nagy csoportra van osztva, Az első csoport az utolsó 400 óv kimagasló szereplőinek kéziratait foglalja magában. Összes habsburg-házi királyaink, erdélyi fejedelmeink s az ő hadvezéreik ós diplomatáik kezevonását látjuk benne. Olyan különös érzés fogott el, mikor azokat a megsárgult fakó papírdarabokat láttam. Mintha láttam volna azokat a nagy embereket s a hangjukat, hallottam volna. Es valahogyan szinte csodálkoztam, hogy nem csattogtak a kardok, nem zörögtek kopogó zuhogással a nehéz buzogáuyok ot.t a szomszéd teremben. Szép sorjában, egymásután következnek I. ós II. Rákóczy György, Báthory István, Bethlen Gábor, Apafii Mihály, II. Rákóczy Ferenc zengzetes magyar nyelven írott levelei, utánuk Theököly Imre, Zrínyi Miklós, Bercsényi Miklós, Eugénia von Savoa hadijelentósei, ukázok, menlevelek a nagyváradi, budai pasáktól s ezek közé van beillesztve I. Napoleon kézirata. A habsburgházi magyar királyok mind képviselve vannak egykorú arcképeikkel is. Igen érdekes I. Lipótnak egy magán levele, melyben tudatja, hogy felséges neje egy leánygyermekkel ajándékozta meg. II. Lipót kevésbbó örvendetes jelentőségű kéziratával szerepel, t. i. a 20 milliós államadósságról szóló elism^rvénnyel. A nagyszellemü II. Józseftől egy több soros hátirat van, melyet egy, a forradalmi eszmék terjesztésével vádolt kassai ember peres okmányaira irt. Igen érdekes V. Ferdinánd levele is, melyben Majláthot megbízza, hogy figyelje meg Petőfi Sándor ós társainak szereplését a Pilvax-kávéházban. József nádornak is van itt egy kézirata, a melyben szárnj'segédét, Kisfaludy Sándort behivja a nemesi felkelésre 1809-ben. Felséges királyunktól katonai ós politikai okmányok vaunak. Boldogult Rezső trónörökös és József főherc3g magánleveleiből is vau egy-egy darab. Ezt a csoportot Hadsi Loja bosnyák felkelő vezér sajátkezüleg irt parancsa zárja be. A második csoport a magyar irodalom halhatatlanjainak kéziratait tartalmazza. Az elsárgult papírdarabokról 300 óv koszorús alakjainak lelke szól a mai kor fiához s egy letűnt világ kel uj életre a vaskos könyvek között. Zrínyi a költö, Barcsay a testőr, Cserey Mihály, Révai Miklós, Szenczi Molnár Albert, Páriz Pápay Ferenc állnak elül, utánuk következik a kemény szavú Kazinczy Ferenc egy harminchat oldalas kézirat, kötettel, melyhez egy kassai leánykához irt érzelgős német emlókvers, egy epés kritika s néhány levél sorakozik. Kölcsey Ferencet egy Kazinczy Gáborhoz irt gyönyörű levél képviseli. Kisfaludy Károly a gyermeki szeretet meleg őszinteségével kérleli atyját, a kőszivü Mihályt. Mellette van Vörösmarty Mihály hattyúdalának az »Elveszett országe-nak eredeti fogalmazványa. Megvan továbbá Berzsenyi Dánielnek a Csak nőket érdekelhet e szenzátios felfedezés! 39 AFRODITIN sen védve. LL mellszépitő, a háremhölg;yek csodahatásu laurus-irja, mely visszavarázsolja a női kebel elvesztett ifjúi üdeségét, ruganyos teltsógét. A testbört bársony-lágyságuvá és selyemfényűvé varázsolja. Ezen csodahatásu ír gyógynövényekből készül, tehát semmiféle ártalmas anyagot nem tartalmaz. Egy tégely ára használati utasítással 4 korona. TörvényeA pénz beküldésével vagy utánvétellel megrendelhető a „Stearoptinum" laboratóriumában : Budapest, VII. kerület, Mexikói-ut 88. sz.