Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

1900. december 23. BA LATON VIDÉK 3. óriási hatással s befolyással van egyegy nyilvános könyvtár a közművelődésre. Persze, ebben is, mint minden közérdekű és praktikus dologban az amerikaiaktól kellene tanulnunk. Az Egyesült Államok minden városa és városkája rendelkezik egy-egy vagy két, sőt több ily forrásával a művelődésnek ; az ő könyvtáraik éjjel-nappal nyitva vannak, mindenki részére, ingyen ! — Nálunk pedig — ? Különben egy vigasztaló sugár mégis átdereng a mi közkönyvtár-ügyünk rideg homályába. Ugyanis ujabban, kivált a falvakban a népkönyvtárak szervezésének kitünó ?zméje kapott diadalra. Fölösleges ennek az eszmének áldásas volt ecseteim nk ; csak annyit jegyzünk neg, hogy i könyvtárba szánt művek !•:• -választásának kényes feladatát min>tre tisztességes jellemű s művelt emberre kell bizni

; nehogy a népnek jobbára romlatlan lelkét, szellemét roszszul vagy éppen gonoszul válogatott köny

T ek ron tásba sodorják. * Sok . idenfélét lehetne még beszélgetni. a betűk országában utazgatva ! Kollarik Kálmán. A legédesb hangot, mely elhiivöl-bájol, A legtisztább fényt, mely az égig világol, A legszebb virágot, mely a földön nyilik, A legszentebb lángot, mely lobog a sirig, Ott találod, a hol kezét összetéve, Áldást esd az anya kedves gyermekére. Tövissel van rakva ez a földi pálya, Sokszor könyben úszik két szemünk pillája ; Aki a bút adja, az el is oszlatja, Hála legyen néked irgalomnak Atyja, — De legszentebb könynyel az anya áldozik, Midőn gyermekéért sirva imádkozik. Ott áll az egyszerű, alacsony kis hajlék, Benn a szobácskában gyenge mécsvilág ég, Ugy tetszik, a hajlék sivár, elhagyott rom, Pedig áldott hely az : egy felszentelt templom, Hol az anya ajkán hangzik a hő-fohász : >En Uram s Istenem, gyermekemre vigyázz.< A menny titkaiba nem láthat földi szem, De én, mintha látnám, olyan szentül hiszem, S elrabolni tőlem e világ nem tudja Azt az édes hitet, mely biztatón súgja : Hogy az ég angyali otthnn vigadoznak, Midőn a jó anyák ittlenn imádkoznak. Németből : hagy Lajos. József felett. Nagy kort élt, szemtan uja volt a francia háborúnak, élete delén érte a szabadságharc, a volt KisylKWWWWW^WIMilliHtlSKW * Töredékek néhány zalame- j* $ gyei nagyember életéből. |jj jH Irta : Darnay Kálmán 3SE3IE3^36E 38E 3SE39( ME365ISE ^^ Most tizenöt éve zárult be a koporsó, feledhetetlen nagyatyám, Eitner faludy Sándornak, Deák Ferencnek, ismerte Vörösmartyt, Kazinczyt, Kisfalud}' Károlyt. Soka^ forgott hazánk jelesei között, amit hallott, látott, megőrizte bámulatos emlékező tehetsége, minden apró részleteivel együtt az utókornak. Végtelenül szerette unokáit, azokban lelte hosszú életének legfőbb örömét. Mi voltunk lakótársai felváltva, asztalának minden napos vendégei. Igy kerültem én is hozzá g}

Termekkorom hat évét töltve nála. Most is előttem áll jóságos arcával, hatalmas termetével, melj-et a nyolcvan év kissé görnyedtté tett. Ha beesteledett, megfogta kezemet, odavont a lószőrrel tömött rózsás ripsz divánra, betakart nagy szürke plédjével, mely hű kísérője volt öreg napjainak. Egyideíg csendesen üldögéltünk, nézve a cserépkályha tüzét, melynek lobogó lángja bevilágította a magasra vetett fehérteritős ágyat, a muzsikáló órát, a bőr karosszéket. Rendesen én törtem meg a csendet: Nagyapám, meséljen a zsiványokról ! Ilyenkor elmesélte Sobri Józsi viselt dolgait. Illést, Zala rettegett zsiványát, ki több éven át nála kocsiskodott, később a katonaság elől megszökött és a betyár életre adta fejét. Lókötésen kezdte. Egyszer két sárgával vágtatott kora reggel Sümeg fő-utcáján végig, nagyapám kint állt a ház előtt és rákiáltott : — Hova Illés ? — Ahova a lovam visz ! Néhány hét után vasba verve hozták Sümegre. Nagyapám egykori kocsisát a börtönben meglátogatta. — Látja nagyuram, idehoztak a sárgák. A börtönből kiszabadulva, bandát alakitott, ő volt a vezetőjük, viselt dolgai, vakmerőségei félelmessé tették az egész vidéket. Zsandár csapat járt nyomában, de nem tudták kézrekeriteni, mig egyik társa árulója nem lett. Ott mulatott szeretőjével a gyöngyösi csárda közelében a szőlőbegy nádtetejű pincéjében, mikor a zsandárok körülfogták a csárdát. A felszólitásra lövéssel felelt. Nem is boldogultak vele másképen, mint rágyújtották a nádtetejü viskót, remélve, hogy -majd kitör az ajtón, és megadja magát, vagy legrosszabb esetben agyonlőhetik. De Illés a kéményt választotta az ajtó helyett, ott bujt ki, ott érte egyszerre két zsandár fegyverének golj

7ója. Pár lépésre a g}

7öngyösi csárdától ma is látható a kettős sirlialom. Az egyikben Illés, a hires zsivány csontjai porladoznak, a másikban árulójáé, kit másnap Illés társai kézrekeritettek s vezérük sirjára térdepeltetve agyonlőttek. Ha nagyapám kifogyott a zsivány történetekből, mesélt a francia háborúról. Mint iskolás gyermeket, őt is oda vitte a kíváncsiság a temető árkához, hol mésszel beöntött nagy gödörbe temették el az elesett franciákat. Megtörtént, hogy egy nehéz sebesült is a halottas kocsira került és mikor leemelték, tört németséggel, elhaló hangon megszólalt : ilch nicht tod.« Az csak kifogás, mondta rá az egyik hullahordó és be- ; hajtotta társai közé a gödörbe. Az éveken át hallott elbeszélései i közöl mégis legjobban emlékemben maradtak azok a jóízű történtek és adomák, ' melyeket Deák Ferenctől ós Kisfaludy , Sándortól tanult, melyek legtöbbje megérdemli, hogy megörökitsék az utókornak. Magam is emlékszem a sümegi városház terén állott régi sóházra. Kirúgó féltetőjének két hatalmas oszlop volt a támadékja. Ez az utcára néző lábaspajtához hasonló veranda volt, az előkelőségnek századunk első felében a találkozó helye. Itt jöttek össze Kisfaludy Sándor bizalmas barátai: Hertelendy György, Oszterhueber Imre, Eitner József, Korcsmáros Muki, Nedeczky, Rosty Vince, Kisfaludy ipa Vajda Ignác, só

: gora Mayer őrnag}

7, Farkas Gábor, Mihálovics Csabrendek földesura stb. Gyakori vendége volt a társaságnak, Deák Ferenc, a haza bölcse is, ki bátyjával, Deák Antallal többször átrándult sógorának. Oszterhuebernak látogatására. Itt döntötték el a megyei restaurátiók sorsát, adomázgat'ak, megszapulták a járókelőket. Itt eszelték ki a furfangosnál furfangosabb terveket egyik-másik jóbarát megtréfálására. Itt vettette fel Kisfaludy Sándor 1841-ben a sümegi kaszinó megalakításának eszméjét, mely most is virágozva 1892-ben ülte meg fenállásának félszázados jubileumát. A kaszinó megalapításának előmunkálatait egy Szt István napi tere-fere előzte meg, melyet nagyapám igy mesélt el gyermekkoromban : A verőfényes ünnep reggelén méltóságteljesen lépdelt az oszlopos veranda felé Hertelendy György, hol már a vastag tölgyfa gerendán vigan társalgott Oszterhueber Imre, Eitner József és Rosty Vince. Oszterhueber a közeledő Hertelendynek mondja : — Jó reggelt fiskális ur, ugyan korán kelt, mi a hir a Jelenkorban.« Hertelendy : Már egy hete hírét sem láttam. A zalabéri posta megrekedt valahol, vagy a Redactio késlekedik, épen azért siettem, hogy mégkérdezzem Kisfaludyt, megjött-e a >Nemzeti újság*-ja. Oszterhueber : Ha megjött, el is hozza, legalább hallunk valamit a politikáról. Eitner József : Nem késik soká, uiost vitte meg a cselédleánj- kraperáros kiflijét a Sittensohn boltjából. Rosty : Nem szokott máskor ennyi ideig késni, bizon}'osan dolga akadt. Osterhueber : Amott jön Vajda Ignác uram, ma még az ipa is megelőzi. Hertelendy : Azután meg Nikola is vezeti a négy pincsi kutyáját, idejében megsétáltatja, hogy napszúrást ne kapjon ! Oszterhueber : Olvasunk ám mindjárt, jön a Nemzeti Újság (Kisfaludy Sándor alakja feltűnik a belváros sarkán, hóna alatt vékony nyomtatvány-csomaggal.) Jó reggelt táblabíró ur ! Ugy várjuk, akár a Messiást. A fiiskális urnák nem jött meg a »Jelenkor<, a >Nemzeti Újság < talán pontosabban jár. Mit ír a politikáról ? Kisfaludy Sándor : Az újság ugyan még tegnap kezembe került, de nem jutottam az olvasáshoz. Jlz anyák imádsága.