Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

" 4 i i Hertelendy : Természetesen — — — » mással volt elfoglalva. Kisfaludy : Hagjja el fiskális ur, egész délután Széchenyi statútumait kerestem j a pesti kaszinóról, végre ma reggel megtaláltam. Vajda Ignác (köhécselve) : Vőm uram ' mindig könyvtárában kutat, pedig az a j sok por a maga tüdejének sem hasz] nál ám. Í Kisfaludy : Szükségem lévén a sta' tutumokra, elhoztam magammal. . Oszterhueber : Talán csak nem akar j Sümegen kaszinót csinálni. i Kisfaludy : Miért nem ? 1 Vajda : Nagy uraknak való az, magunk szőrű emberektől az nem tellik. ] Hogy is jött vőm uram erre a gondolatra ? Kisfaludy Sándor : Levelet kaptam < Imrétől, ki nekem mindig a barátság 1 meleg haDgján szokott irni és ime 3 utolsó levelében kigúnyolja utcai kaszi] nónkat. Azt irja, hogy szép hir kering - megyénkről. Már nálunk is közmondássá ^ vált : > Akit Sümegen meg nem szólnak, Rendeken meg nem lopnak, Egerszegen fel nem , akasztanak, elmehet az egész világba.« Ennek ) az utcai tere-ferének akarok véget vetni. Ez adta az eszmét a kaszinó alapi, táshoz. Az éjjel nem jött álom a szememre, elég időm volt a tervet kidoli gozni. Csak 20—25 fizető tag jöjjön öszsze, biztos a társulat fenállása. Vajda Ignác : Vőm uram terveivel mindig a levegőben jár, már miként gondolja, hogy akadjon Sümeg tájékán huszonöt ráérő ember, kik naponkint beüljenek a kaszinóba időt lopni. Kár volna az embereknek alkalmat adni, hogy megtanuljanak kártyázni, biliárdozni, rászoktatni őket a könnyűd életre. Kisfaludy (neheztelve) : Ipam uramtól nem vártam ilyen beszédet. Nézze, most nyitja ki az ablakját a Littensohn pék, meglátja, német ember létére is beáll tagnak. Hisz nem is az a célja a kaszinónak időt vesztegetni, hanem a pihenés óráját szellemi foglalkozással kellemesen eltölteni. Hírlapok olvasása, az utcai társalgásnak megszüntetése stb. Hertelendy : Amott jön Mihálovics négyes fogaton, felénk tart. Kisfaludy : Meglátja ipam uram, ő is mint világlátott ember, helyeselni fogja tervemet. Mihálovics (leszáll a fogatáról) : Jó reggelt uraimék ! (Sorba kezet fog, Kisfaludyhoz fordulva) : Domine Spektábilis, miről tanácskoznak ? Kisfaludy .: Kaszinót akarunk alapítani. Mihálovics : Jeles eszme. En leszek a legbuzgóbb tagja, csak küldje mihamarabb az aláírási ivet. Könyvtárt alapítunk, hírlapokat, járatunk. (A társasághoz fordulva,). Ne vegyék rosz néven, ha egy kis sürgős magán természetű ügy miatt elhí vom a táblabíró urat. (Kisfaludy karjába kapaszkodva távoznak.) Vajda Ignác : Két levegőben járó ember. Nem tudom melyiket veti le előbb a paripája. (Megszólal a plébánia, templom harangja.) Jobb lesz. menjünk a nagy misére. (Mindnyájan együtt elmentek.) * * Más alkalommal, midőn ismét együtt BALATO

NVIDEK volt a társaság, a városház alatt álló csapó padhoz egy 12—13 esztendős fiút vezetett a kisbíró és irgalom nélkül rá verte a tizenkettőt mélió bünteteseül, inert az éjjeli őrzésnél elaludt és a marhák tilosba mentek. A keservesen jajgató gyereket megsajnálták a kaszinózó urak; fel is szólalt egyik tagja, hogy embertelenség igy büntetni egy gyereket. — Hagyja el barátom, felelt rá Kisfaludy, hogy lehetne a gyermekeket rászoktatni a száz bothoz, ha nem tizenkettőnél kezdenék. * * Kisfaludy Sándornak volt egy Scheiber nevü kedves házi zsidója, kitől, mint Kisfaludy kalendáriumi jegyzeteiből tudom. gyakran vett fel apróbb kölcsönöket. Egyszer nagyobb összegre lévén szüksége, Scheiber Schei ismert uzsorástól közvetítette a kölcsönt. Fülébe jutott ez Deák Ferencnek, ki a legelső alkalommal igy szólt Kisfaladyhoz : »Sándor ist tvaar, dass du in Schei's Hande gekommen bist.< * * * Deák Ferenc egyszer képviselő korában Pápára utazott. Erről a pápaiak értesültek és sokan várták a Griff vendéglő előtt. Egy zsidót is odavitt a kíváncsiság, meg is kérdezte egy közelében álló úrtól , hogy kit várnak ? Most jött meg Deák Zalából. A zsidó tovább nem érdeklődött a dolog iránt, egykedvűen ballagott haza felé. Útközben találkozott egy másik zsidóval, ki megkérdezte az ő zsidós j argonjában, hogy ki jött a Griff szállóba ? »Epesz e Stüdent aus Sala tiensis Comitat*, volt rá a válasz. 1836-ban általános felháborodást idézett elő a nemesek között az első megadóztatás. Deák Ferenc is sógoránál időzött és a reggeli órákban ellátogatott Oszterhueberrel, a sóház verandája alá, hol már nagyban tárgyalták a nemesek adójának igazságtalan voltát. Legjobban böstörködött Skublics kapitány, aki nem tudta elképzelni azt az állapotot, hogy a nem nemes adószedő tőle pénzt követelhessen. Amint meglátta Deák Ferencet, elébe sietett és már a lépcsőn meginterpellálta : Ferenc öcsém, te okos ember vagy, adj tanácsot, hogy az adó alól kibújhassak. Deák Ferenc a szokott komolyságával felelt : — Ha csak az kell, bátyám uram, azon könnyen segíthet . írattassa be magát szamárnak, annak nincs rubrikája az adókönyvben. Skublics vastagnak találta a, tréfát, elkomolyodott. Kisfaludy törte meg a csendet. Soha se busuljon bátyám uram. hallottam ón ma ennél különbet is. Kimegyek reggel idejében a majorba. A barátok kútjánál találkoztam egy nemes asszonynyal, kinek 4 gyermekét tartotta Rózsa kereszt . vizre. Amint az asszony észre vett, elibém sietett : Mitszól komám uram ehhez a szomorú újsághoz ? — Melyikhez ? — Hogy a német adót vetett ránk nemesekre. — Melyik német ? — Hát a császár, pedig ki tudja, ő maga nemes ember-e vagy nem ? Más alkalommal heccelte Deák Mayer őrnagyot, Kisfaludy sógorát, ki . 1900. december 23. nagyon takarékos ember volt, hogy hívja meg őket ebédre. Szívesen barátaim, legyen szerencsém névnapomra. Deák : Elfogadjuk meghívásodat, csak mondd meg, mikor lesz. Mayer: Azt magam is szeretném tudni, mert nincs benne a kalandáriumban. Deák : Barátaim, hallottátók ! az őrnagy ur meghívott bennünket mindnyájunkat Mindenszentek napjára ebédre, mert akkor tartja a neve napját. * * * Deák Ferenc mikor Győrben a bencések iskoláját járta, ugyanazon tanárhoz adták szállásra, hol már előbb Kozáry lakott. Mikor először meglátták egymást a leendő lakótársak, Deák barátságosan szemébe nézett Kozárynak és megszólította. — Hogy hivnak pajtás ? — Kozáry Farkasnak. Kozáry sem akart hátra maradni és viszont kérdést intézett Deákhoz. — Hát neked mi a neved ? — Deák Ferenc. Kozáry : Tudom, hogy deáknak jöttél, azt is elhiszem, hogy Ferenc a keresztneved, de a vezetéknevedet kérdem. — Mondtam, hogy Deák vagyok. — Majd elvállík, milyen deák leszesz. de a nevedet mondd meg, mert farkasguzsba kötlek. Deák'. Neked találták ki azt pajtás, azért kereszteltek Farkasra. Már-már birokra került a dolog, ha a zajra bejövő házigazda rendet nem csinál a bemutatkozó lakótársak között. * * Mikor a sajtóbíróság Kossuthot elitélte, ügyében Deák elment Bécsbe Metternich herceghez. Ez nagyon szívesen fogadta, 3A óráig beszélgetett a politikáról. A hercegasszony

r már türelmetlenkedett, hogy meghűl az ebéd, kétszer is beizent férjéért, de csak nem mozdult helyéről. Végre Deák maga is megsokalta a dolgot, bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, távozott. Metternich, mikor visszatért vendégeihez, Deákra azt a megjegyzést tette: », Még ilyen okos magyar emberrel uem beszéltem.« Deák szónoki tehetségéről, parlamenti sikereinél is fényesebb bizonyítékot nyújt az alábbi kis történet : Ott nyaralt sógoránál Szt.-Lászlón, midőn egyik este berontott két fegyveres betyár és pénzt követelt. Oszterhueber elővette összes pénzkészletét 200 váltó forintot ós átadta nekik, Deák Ferenc hasonlóképen a nála volt kisebb összeget. De a rablók nem érték be vele, az egyik ráparancsolt Deákra, hogy adja oda arany láncos óráját is. Deák kedvetlenül teljesítette és mikor eléjük tette az órát, az O szokott higgadtságával elkezdett a rablóknak beszélni, példázgatni a gonosz életről. Már egy negyed óráig beszélt, mikor az egyik rabló eléje taszította az óráját. »Eg}

7 szót se szóljon többet az ur, mer biz' Isten kicsalja a zsebemből ezt a rongyos kétszáz forintot is, pedig arra nagyobb szükségünk van, mint az uraknak. Mikor még Deák Ferenc otthon gazdálkodott, volt egy fiatal Schlesinger