Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-21 / 42. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. okt. 21. 42. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. hntnnkiiit «kvSz«i' : va.»oi'ii>i |) SZERKESZTŐSÉG I.Al'TUJ.AI DON OS ES A SZERKESZTŐSÉG Előfizetési árak s KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. KI5I.ISI.ÜS S7.15IUC ICSZTÖ fgdaz erre . . ,10 korona NI évre 5 „ Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzes Utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kériiiik í BONTZ JÓZSEF. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzes Utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kériiiik í KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Nyilttér petitsora alku szerint. Köziratokat nem adunk viaaza Szüret után. Vége a szüretnek. Lefosztva állanak a tőkék, gerezdjük édes nedve ott sürrforr a hordók kebelében, hogy levesse magából a salakot s a forrongás után átalakuljon azzá az isteni nektárrá, a mit a szelíd zalai dombsorok borágkoszoruzta oldalai teremnek. A gazda végig-végig kopogtatja pincéjében a tele hordók sorait és édes megelégedés száll o o szivébe, hisz évek hosszú sora óta nem volt otyan szürete, mint az idei : sok mennyiségre, kitűnő minőségre az 1900-iki termés. Ezért a termésért szép pénz üti a markát. Az az áldott föld ismét dus kamatokkal fizette vissza a ráfordított nagy munkát ós költséget ; azok a tőkék busásan szolgáltatták vissza, azt a verítéket, amivel a gazda kora tavasztól késő őszig öntözte őket. Ez az idei kiváló szüret sok tanulságra inti a szőlősgazdákat. Először is szeresse azt a földet, amelyben a nektártermő tőkék gyökereznek es szeresse azokat a tőkéket, amelyek néki szép jövödelmet hajtanak. Es ha. -zereti, viselje gondjukat, mint, az anya edes gyermekének. Minél nagyobb és nehezebb csapások tornyosainak felettök, annál bivségesebb szeretettel álljon őrt mellettök. Hálaaz előhaladottkulturának, mindegyik csapás ellen kellő eívdménynyel védekezhetik. A legközelebbi 'minka most szüret után a szénkénegézés. A !• eh területen a halálthozó filokszera föl-lépett, a fecskendezest el ne mulassza a gazda. Szénkéneghez a kerületi raktárból ma már könynyen jut. Igy fenntarthatja szőlőtökéit évek hosszú során át. mint azt ma már hosszú tapasztalat igazolja. Az idei szüret pedig különösen igazolja azt is, hogy a ráfordított költség dus kamatokkal térül vissza. A második teendő a gazdag trágyázás. Szőlőterületeink századok és századok óta termik a bort. Természetesen, a nagy erőfogyasztás kimerüléssel jár. Ebhez tísatlakozik a sokféle csapás, a melyek mind a tőkék ellenálló képességét es életerejét támadják meg. Kell tehát, hogv a vesztett erő kellőképpen pótoltassák, azt adja meg a gondos trágyázás. Meg kell adni a földnek a kellő munkát. A após, intenzív művelés kell a szőlőknek. Amint nem volna elégséges ma. mar. hog^ holmi faekével irnigyamugy fölborzolják a búzatermő földet, : ugv a szőlőtőkéknek- sem elég, ha a kaj pávai csak a föld színét sarabolják le, I mig a mélyebb rétegek háborítatlan nyugalomban maradnának. A sok fajta pusztító gomba kiirtására üdvös volna a lepergett levélzet összegyűjtése és elégetése. Ugy el kell égetni majd a tavaszszal levágandó venyígeveszszőket is. A peronos^pora és a lisztharmat ellen való védekezésnek általánosnak kell lennie. E tekintetben intő jeléül szolgál az idei év. Sokan, különösen a parasztgazdák közöl, csakúgy mutatták meg a A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Daloljatok! (PROLOG.) Irta és szavalta a keszthelyi Ének- és Zenetársaság első hangversenyén PATYI ISTVÁN. Mikor szép (Jult hallok, lelkem ugy ellágyul, Mint a tavasz édes első fuvalmátul; Szélben kelnek tol a szendergő hullámok, Dalban hullámzónak az érzelmek, álmok; Elsiratott, gyönyör, eltenietett bánat Sír, ujjong a dalban, uj életre támad; Lelkünk örök tüze ég, lobog a dalban: Azért halhatatlan! Kék ködbe tűnt múltnak, pirkadó jövőnek Ragyogó képei mind dalba szövődnek; Visszavarázsolja aggok ifjúságát, Édes szerelmüknek sok nyíló virágát; Piruló szép lángok, viruló menyecskék Dalolnak, hogy szivük lángiát dalba rejtsék. Mennyi édes titok, héj s bit szól a dalban, \ Az kimondhatatlan ! Oh, daloljatok hát s a dalt szeressétek, Mert a dalt s virágot nem szeretni — vétek! Nehéz harc az élet : az erős is csügged; A dal, mint a virág, üdíti szívünketS mint, bölcsőben síró csecsemőt a dajka, Fájdalmunk csitítja, lágyan elaltatja; S megédesíti az öröm s gyönyör mézét, Ha halljuk zengését. Mi volnál dal nélkül szerelem világa ? Hisz dal a szerelem sóhaja, imája! Dal nélkül a szivünk oly szomorú, árva, Mint megszakadt húrú, bús hangtalan hárfa. Lemondunk a méla. csóktól hangos csendrül, Ha kedvesünk ajkán mámoros dal csendül. .1 Hot könny széplány szemén, báj reszket a dalban, Mely leírhatatlan. Ámde (t dal nemcsak epedő lágy szellő, Illatos rózsákról rózsákra szökellő ; Nemcsak titkos sóhaj, a mely elhal árván, Sokszor örök erő viharzik mély árján. Kiket naqy századok rég eltemetének. A sírból életi-e hívja hősi ének! Kürt riad . . . Kard cseng ... S a hőskor daliái Vágtatnak csatázni. S élőholt tudósnak, ki könyvtárban senyved, Mi nyújt, ha nem a dal, vigaszt s édes enyhet?! Leszáll a nagy eszmék sötét bányájába, Csalja a roppant ég csillag-myriádja, S miért szomj epeszti, égő, olthatatlan: A lélek nyugalmát fölleli egy dalban. Mert egy fenséges dal szent harmóniája A mennyet kitárja! Daloljatok, lányok! Nézzétek az erdőt, Virágernyős fák közt mili jó fészket rejtőt, Lapunk mai száma 1» oldalra terjed.