Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-21 / 42. szám

BALATONVIDRK 1900. október 21 permetet a tőkéknek. Meg is látszott ezek szőlőin az eredmény. A szüret előtt pár héttel föllépett a peronoszpóra. lepörzsölte a levélzet nagy részét, ugy, hog\' szinte sajnálattal szemléltük a lombjavesztett venyigékről csüggő gazdag fürtöket. Érvényt kell tehát szerezni a szabályrendeletnek, mely a permetezést elrendeli. A hegyek elöljárói tartsanak szigorú vizsgálatot, a hanyag gazdákat jelentsék föl, hogy büntetéssel szorítsák tőkéiknek védelmére. Ellenkező esetben a baj átharapudzik a szomszéd jól kezelt birtokokra is s a betegség megszüntetésének soha nem lehet gátat vetni. A most lefolyt év élénk tanúsága annak is, hogy idején való porozással elejét lehet venni a lisztharmatnak is, amely a védekezés elmulasztása, esetén rövid időn tönkre teszi a szőlőket. A spanyolországi eset, ahol egész vidékeket tönkretett a lisztharmat, intő például szolgálhat a magyar gazdáknak. Nálunk a jobbmódu birtokosok meg is togadták a tanácsot s a tapasztalat igazat adott az okos tanácsnak. Ahol a mult évben erősen uralkodott a lisztharmat, ott az idén a kellő módon és időben alkalmazott kénporozás csirájában elfojtotta a bajt. Sajna, népünk nagy zöme nehezen indul az »urak« után. üdvös volna tehát. ha a kénporozást is szabályrendelettel t'-nnék kötelezővé. Szépen megindult szőlökulturánknak azonban van egy veszedelmes ellensége, aminek legyőzése a gazdák hatáskörén kívül esik. Ez az olasz bor beözönlése. Félő, hogy a folyton nagyobbodó termő területek és csak közepes szüretek lenyomják a borok árait. A francia gazdák már is rémülten beszélnek az árak erős csökkenéséről. Ha az a csökkenés nálunk is bekövetkezik s a borok árának hanyatlása rohamos lesz. ugy föllendült szőlőkulturánk nem csak megakad, hanem derékon törik kerté. Azért az olasz borok ellen megindult mozgalomnak országosnak kell lennie s addig kell tartania, amig megfelelő eredményt nem biztosítottunk vele. E tekintetben az egész ország egy emberként álljon a kormány elé s akkor ez a közvélemény erejére és hatalmára támaszkodva bizonyára diadalt arat ebben az elsőrendű, fontossággal biró közgazdasági kérdésben. Törvényjavaslat a tisztességtelen verseny ellen. Sok szó esett már úrról, liogy az a tisztességtelen verseny, moly napjainkban, annyira lábrakapott, az ipar és kereskedelem természetes fejlődését nagyon megbénítja. Nehogy félreértsen valaki bennünket, sietünk kijelenteni és hangsnlyozni, hogy éppen az ipar és kereskedelem fejlődésének szempontjából nemcsak helyesnek, hanem egyenesen szükségesnek tartjuk a versenyt, de csak ugy és akkor, ha és a mikor az a tisztesség korlátain belül marad. Mihelyt azonban átlépi azt a határt, melyen fcul a szolid kereskedelemnek de magának a fogyasztó és vásárló közönségnek a megkárosításával jár, szerencsétlenségnek tartjuk és határozottan elítéljük. Hogy a tisztességtelen verseny annyira elterjedhetett és kereskedelmünket s iparunkat oly nagyon megkárosíthatta, egyedül a most életben levő 1884. évi XVII. ipartörvéuy — hiánya az oka. Sajuosan kell tapasztalni, hogy a tisztességtelen verseny ma már a kereskedelem és ipari forgalom minden területére kiterjedt. Egyikre intezivebb módon, másikra kevésbé; de szomorú jelenségei mindenütt meglátszanak, hatásai mindenfelé nj

roinokat hagynak maguk i után. Hogy ezen kinövések, mondhatni járványok a nagyobb forgalmú városokban jobban l és könnyebben tenyésznek, mint kisebb helyeken, az magától értetődő dolog ; mert vidéken a knnkurrencia mégis bizonyos határok között mozog : de itt a vevőközönség is szűkebb körű levén, a kereskedő és iparos saját jól felfogott érdekében féltékenyebb tekintélyére, jó nevére, mint nagy forgalmú helyeken. Itt ugj anis, ha kényelmetlenné válik egyik városrészben való lakás, ha a vevőközönség bizalmatlansága következtében az üzletmenet lassúvá lesz, vagy teljesen pang, egyszerűen áthelyezi tulajdonosa üzletét valamelyik másik városrészbe. hol u jabb iogyasztóközöuséget .talál; ezt : kis helyeken tenni nem lehet. A tisztességtelen verseny inkább a kereskedelem körében, mint az ipar terén harapódzott el. Ez magától értetődő és természetes okokra visszavezethető tény. Mert inio- a kereskedelemben. ennek természeténél fogva olyan mély gyökereket verhet, hogy általa a kereskedelmi forgalom teljesen tönkremegy, midi" az iparnál ez alig lehetséges. Legalkalmasabb talajra a gyári . iparnál taiál ; persze csak ott, a hol ez kellőképpen ki van fejlődve. A gyári iparnál a tisztességtelen versenyt a telepnek a fogyasztóközönségtől való távolsága s az a körülmény, hogy a közönség nem ellenőrizheti, nagyban megkönnyíti. De elősegíti az is, hogy a gyári ipar nem egy községre, városra, egy megyére vagy kerületre, hanem egy. néha több országra terjeszkedik ; s igy könnyen érthető, hogy ily nagy területen lakó emberek közt mindig akad „balek", kit fogni lehet. A tisztességtelen verseny leggyakrabban, és leg-szembeszökőbb módon a félrevezető és rendszerint csalásra Ígéreteket tartalmazó hirdetések és körlevelekben nyilvánul. Ezek a nagy közönség hiszékenységen

1 és tapasztalatlanságára vannak alapítva aeon célzattal, hogy a fogyasztó közönséget, gyors és tömeges vásárlásra ösztönözzék, másrészt pedig, hogy egyenesen becsapják. A hirdetések és körlevelek oly ügyes módon, hízelgő é.s fülbemászó szavakkal vannak szerkesztve ; olyan meggyőzően, határozottsággal szólnak, hogv nem csuda, ha a könnyen hivők nagy seregét hajtják kibocsájtójuk táborába. Hírlapjai k csak ugy hemzsegnek az e fajta hirdetések sokaságától ; valóban 'Szánakozó mosol\ lebben el ajkunkon, ha ezeket a szertelen sok hirdetést végig olvassuk. Csuda e. ha a romlatlan falusi ember készpénz gyanánt vesz> a c-.ibon ígéreteket, hízelkedő ajánlatokat é* lépre meg\ . . . De térjünk vissza a vidéken iizött tisztességtelen versenyhez. Ezt leginkább olyan módon űzik, hogy kifürkészik a konkurrens üzleti cikkeinek az árát és ezt megtudva, saját áruik árát alacsonyabbra szálitják le. hogv igy a vevőket magukhoz édes >e-sék. Ha már a vevők üzleteikbe szoktak, hirtelenül fölszöktetik az árakat s most már azt, hiszik, megfogták a vevőket. Mikor ezer édes madárdalnuk árja Minden rejtett zúgó! föleeri, bejárja! Ugy zeng, mintha óriás virágos lant volna, Mintha ellnilt ka/tők lelke benne szólna . . . A dal szent gyönyöre fölér minden kincsesei'• Bűvöl, lebilincselDaloljatok ti is, tiizeslelkii ifjak! S necsak, ha tündöklő szép Iáin/szemek hivnak Holdfényben ragyogó nyilórózsás kertbe: Hanem ha véres kard járna köztünk szerte. Mint a vihar, zengve törjünk akkor gátot, Vgy védjük hazánkat s a szent szabadságot ! S dalolva rohanjunk, a hazától áldva, Dicső höshalálbal . . . Az okos leány. Hevesen ragadta meg a leány kezét és ugy nézett szeme közé, mintha forró lelkének egész tüzét abba a kialvó szívbe akarná átönteni. — Utolsó szava volt ez, Berta? Visszavonja nekem tett szent fogadását ? Képes összetörni a lelkemet, semmivé tenni az életemet ? — Ne végleteskedjék édes Gyula. En mindig nagyon szerettem magát és ha nem volnánk míndaketten annyira szegények, soha se lennék a más felesége, csak a magáé. De lássa, saját, tapasztalatom tanított meg rá, hogy h szerelemből nem lehet megélni. Apám és anyám is szerették egymást, de pótolhatja-e ez azt a sok nélkülözést,, amelyet, évek során át szenvedtek ? — Maga nem fog nélkülözni. Azt moudják : van tehetségem s e mellett munkakedvem, lankadatlan munkaerőm. A maga kedvéért léptem a mérnöki pályára, mert ez ma nemcsak biztos kenyér, de fényes jövö ösvénye. — Fényes jövö ? ! S mikor érünk el alioz a fényes jövőhöz, mire megöregszünk. Legyen egy kicsit okos, Gyula : tegyen ugy mint én : kössön észházasságot. — Hát maga egy lelketlen teremtés ! Ezt azonban csak egy ember mondta. A többiek nem győzték ismételni, hogy Kövesdy Berta okos leány, a miért szakított a gyermekábrándokkal és elszánta magát, hogy a dúsgazdag Báródy Bertalannak nyújtsa kezét, a ki 60 éve mellett krőzus hirében áll. Micsoda fényes szertartás volt az, melyet Báródy Bertalan tartott., keretül ahhoz az élethez, melyben kizárólag az övé lesz a csodaszép teremtés. A menyasszony remek öltözéke, a pompás ékszerek, mind — mind a vőlegény ajándéka. Bizony nem csoda, ha ilyesmi láttára m

cgkáprázik egy nélkülözéshez szokott, leányszem. A leány öntudatosan mondta el, hogy szereti ezt a férfit, és az agg száraz, fakó ajkain mosoly vonaglott végig, mikor kiejtette, hogy holtaiglan hü társa marad A két arany karika összefűzte életüket, s a pap álanst mondott e frigyre. Határozottan lépdelt át a templom hajóján. Ezer ós ezer gyertya lángja szórt fényességet, a bolt íves falakra. Egyszerre a sorba mintha kioltottál olna mindent, sötétség támad a. Miutha ain <k a két t'ekete szemnek sötét sugara éjszakába borította volna a diszes kíséretet, a fényesen világított templomot. Két, fekete szem, Szátnosy Gyula szemei. Ott. húzódott, meg egy oszlopnál s ugy nézett, mint a ki nem hiszi a mit lát. De azért Báródy Bertalan száraz, csontos karjaival magához szorította a puha kart, mely rátámaszkodot t. A kapuhoz értek, a hol fényes fogatok vártak a násznépre. Az elsőbe a férj segítette fel fiatal feleségét. Nehéz, fehér at.laszszal volt kipárnázva. S/.;n aj szerszám ragyogott a két pompás fehér lovc i. Pompás lakoma rekesztette be a fényes szertartást. Mielőtt nászútra keltek, Báródy' elvitte leendő otthonába szép asszonyát. Tündér kastély, mesebeli kincsek tárultak Berta szemei elé. Ilyen gazdagságot meg álmában sem látott. A fiatal asszony szemei megkápráztak, látó érzékké vált még a lelke is, ugy sziví.a föl azt a soha nem látott fényt, pompát. Es ez mind, mind az övé, cserében azért, hogy megtudott alkudni a szivével. Milyen előnyös csere. Nászútjuk remek volt. A férj tán túlságosan is figyelmes volt. Rabsznlgai alázattal leste minden pillantását. Az öreg ember fakó, kihamvadt szeméből egy-egy szikra pattant ki, mikor elmerült asszonya nézésében. Magához, fonnyadt mellére szivta azt az üde, kiváuatos teremtést. Tehette. Az övé volt. Minden városban drága ajándikot vett ifjú feleségének a vén férj. Berta mar egészen belefáradt a nagy gyönyörűségbe, a mit az az érette