Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

64. BALATON VIDÉK 1900. augusztus 12. a martiromság koszorújával felékesitve állítja elénk. És önkénytelenül azt kérdezzük marr gunktól : vájjon mi készteti Ot, mi ad Neki erőt arra, liogy ősz fürtökkel, tenger fájdalommal szivében, óriási gondokkal a vállán rendületlenül áll helyén, nem követi V. Károlyt, nem vonul félre nyugodtan megpihenui. A felelet csak ez lehet : a kötelességtudás. Nem a hiúság, nem a hatalom, nem a fény, nem a dicsőség vágya. Akit egy vérzivataros félszázad annyi keserűsége tanitott meg a nyugodt, lemondó bölcseségre, az már érzi, látja a nagy igazságot : » hiúságok hiúsága. . . mindez csak hiúság.« Ötven év alatt a rosszat is megszokja az ember, annál inkább a hatalmat, a fényt. Egy hetven éves agastván lelkét már nem érintik az ilyen kicsinyes dolgok. De küzd az emberi természet gyarlósága ellen ; lelke nagy erejével acélozza idegzetét ; megtagadja az agg-kor szokásait azért, mert tudja, hogy az Ő mélységes élettapasztalatára szüksége van népeinek, hogy Reá még nagy munka vár. Mert válságos időket élünk. Mintha a föld kifordult volna sarkaiból, uj alakot készül magára ölteni a világ. A nagy elméktől megsejtett igazságok zűrzavaros össze-visszaságban gomoh'ganak a beteges lelkek idétlen szörny-gondolataival. A társadalmi osztások közé halálos gyülöltség fészkelte be magát ; a nyomorúság megfojtja az an\-afüld szeretetét ; az emberek ötletszerüleg oltják ki mások és önmaguk életét ; a vallástalanság kigun}-olja a hitet, de önmaga szemérmesen beburkolódzik a felekezeti féltékenységbe ; rabló hadjáratokra induló zsoldosok imakönyvet visznek magukkal a robbanó golyók között; a királygyilkos anarkista dicsekszik undok tettével. Senki sem tudja, mit hoz a holnap, mit dönt le, s mit épit a következő pillanat. Szerencsés az a nép, melynek életliajóját az eszmék, törekvések e háborgásában tapasztalt, erős kéz kormán}

Tozza. Örök dicsőség illeti azt az igazi királyt, aki felelősségének teljes tudatában sem ijed meg az uj idők ismeretlen szirtjeitől, hanem feláldozza aggkora nyugalmát s Isten segítségében bizva, népeinek rendületlen, odaadó szeretetére támaszkodva szembe néz a veszélylyel. Főkép pedig nekünk, magyaroknak van most szükségünk az uralkodó bölcseségére. Néhány évtized óta újraszületett, poraiból megélemedett nemzet vagyunk, melynek duzzadó ifjú ereje bölcs mérsékletre szorul annyival inkább, mivel uj irányban, eddigelé ismeretlen uton járunk . a nvugoti kultura mezején. Századokon át volt a mag}'ar nemzet bástyája az európai műveltségnek a Kelet csordái ellen, minden erejével, utolsó csepp vérig küzdött, hogy Európa nyugodtan, békéban dolgozhasson. Most mintha fordulna az idők kereke, mintha elkövetkezett volna a jutalmazás ideje: a Nyugot viszi erejét a barbárság ellen, hog}

r most meg mi dolgozhassunk n}

Tugodtan. békében. A történelem sokszor megcseréli a nemzetek hivatását. És jó az, hogy épen most oly férfiú fejét ékesiti Szt. István koronája, akitől minden magyar példát vehet a törvény tiszteletben, a kimeríthetetlen munkakedvben, a lelkiismeretes kötelességtudásban, a türelemben, szelídségben és jámborságban. Adjunk hálát a seregek Urának, a királyok Királyának, hogy nekünk adta ezt a gondviselésszerű uralkodót. Boruljunk térdre s a fiúi szeretet őszinte szavával kérjük le áldását felkent királyunkra. Hogy nyerje el nagy lelke méltó jutalmát : hosszú élete alkonyán lássa meg fáradozása gyümölcsét. Munkáját kísérje szerencse, lelkét áraszsza el a béke malasztja. „Szent István utódja, magyarok királya, Szálljon az egekből ezer áldáa rája ! Lelkét megihlessék : Erő és bölcsesség : Dicsőségét messze földön soká emlegessék." Védekezés a jég ellen viharágyukkal. A természettudományok napjainkban olyan eredményeket mutatnak fel, melyek bámulatba ejtik a laikust s melyekről csak 20 évvel ezelőtt még csak álmodni sem mert az emberiség. E nagyszerű vívmányok közé tartozik a viharágyuzás is, melynek áldásos hatását több kísérlet igazolja. Vidékünkön is több helyen állítottak már viharágyukat s ha a tapasztalás csakugyan kétségtelenné teszi beváló voltukat, kivánatos, hogy minden helyen, amerre jégfelhők szoktak vonulni, felállítsák a viharágyukat, E hasznos eszmének akart szolgálatot tenni liaum Oszkár, a meterologiai intézet kiküldöttje, a ki a mult napokban Sümegen igen talpraesett előadást tartott a viharágyukról. A viharágyuzás célja — az előadás szerint — az, hogy a jégszemek nagyobbodását megakadálj'ozza s ezzel a veszedelmet elhárítsa, vagy legalább is a legkisebb minimumra szorítsa. Eddigelé kétféle elmélet van a jégképződésre nézve. Az első Marangoni elmélete, mely a jég-képződését a felhők villamosságából származtatja. N3'ári napokon vagy 900 méter magasságban az úgynevezett cumulusok úsznak az égen. Ezek fölött ujabb cirrus felhők támadnak, amelyek 9000 xn. magasságban úszva, amazok felett ernyőt alkotnak, mi annak a jele,hogy magasabb és hidegebb jégáramlat egy alacsonyabb és inelegebblógtömeggel találkozik. Ekülönböző légáramlások összecsapnak s ezzel szél támad. A szél a felhők alsó felületén végigsüvit, a felhőket szétnyujtja, a párákat elpárologtatja s enuek következtében oly lehűlés áll be, hogy a már lehütött vízcseppek megfagynak. A jég mindig apró szemekben képződik, Hogy mégis megtörténik, hogy a jég tyúktojás nagyságban is megnöveledik, annak oka az, hogy a száraz jég felülete mínusz, a vízgőz pedig plusz elektromossággal bír, ezek egymást vonzzák és ez a tánc addig tart, mig a különböző elektromosságok egymást ki nem egyenlítik. szemeiuk előtt kibontakoznak ? Az emberi ész visszaborzad a gondolattól, hogy ezen g\ öuyörü mü egykor megszűnik létezni ; a világegyetem szivlüktetései megállapodnak, az emberi szellőm évezredes törekvései para tömegként oszlanak szót s bámulatos alkotmáiyain az enyészet üli diadalát. A hulló csillagok is legtöbbször egy szétroncsolt égi test romjai. Sziláukok. melyek egy hatalmas bomba szótrobbanásakor repüllek szét a világűrbe. Valahol a végtelenbe, hová a gondolat sem fórkőzhetik, egy égi test zúzódik szét. Talán olyan mint a mi földünk, talán szebb, talán hatalmasabb, de ki tudja ? . . Éjjelenkint az űrben egy ily szétomlott világ romjait látjuk feltűnni. Annak az elpusztult világnak nyugtalan szelleme gyújt világot a békés csillagok közt. A romok elszóródnak a térben mindenfelé. Bolyongnak a sötét űrben elhagyottan. Ezek közül évente milliókra megy azok száma, melyeket a föld magához ragad. Nagyon sok, — mielőtt a földet érné — elpárolog. Nagy gondossággal törnek ránk, hogy embert öljenek, városokat égessenek szót; de a levegő megvédelmez tőlük, mert a vas és kőtörmeléket utjokban feltartóztatja. A mozgás, melylyel eredetileg fel voltuk ruházva, a levegő ellenálása folytán átalakul kővé. A világok ezen romjai átalakulnak izzóvá, meggyúlnak a magasban s előttünk láthatóvá válnak. Megégnek, elhamvaduak, elpusztulnak legtöbben, mielőtt a földet értek. Aránylag kevés azon meteorok száma, metyek nagy tömegük miatt, nem égnek el egészen, hanem elérik a földet. A tudomány összegyűjti ezen romokat. Ereklyék ezek s áhítattal tekintüuk rájuk, tisztelettel vesszük körül, mert, egy világról mesélnek, mely volt s nem lesz többé. A tudós elemeire bontja s keresi: milyen volt azon világ, mely nem volt a mienk ? Aranyból volt-e alkotva, vagy tőldi rögök alkották szótoszlott testét ? Volt-e élet .rajta, vagy örök halál országa volt. S a romok felelnek. Öukóuytelen mondják az igazat. A végtelen idő, mely tovatüut testvéreik elválása óta, megviselte őket, de el nem pusztította. Elmondják, hogy a világ, mentől elszakadtak, ugyanazon anyagból volt formálva, mint a mi világunk. A természet- nem csinált kivételt. Nem helyezte as aranyat egyik bolygóra, nem a gyémántot a másikra; egyenlően osztotta el a drágaköveket ós a kősziklákat. Ott a végtelenbe is lesznek élőlények, melyek közül az egyik érez, a másik gondolkodik. Talán ott is van örök harc a létért, a mindennapi kenyérért. Talán ott is van gazdag ós szegény, ur és szolga ? A hulló csillagok tanitauak arra, hogy a természetben nincs s-mmi a mi nem volna fontos, hogy véletlenség nem létezik; hogy a mindenség roppant mechánizmusa absolut törvényeknek van alávetve ; hogy megszűnik minden minek kezdete van ; hogy kihal az élet és a gondolkozás : hogy puszta ós üres leszeu a föld, mint akkor, mielőtt »!őn a világossági ! Péterffy József. Balatoni partok alól. (Köl temények.) Sajánszky József kiadása Keszthelyen, 1900. Ára leötve 2 K. fűzve 1 K. 20 f. Csinos kiállítású kötetkóben láttak napvilágot a Balaton ismert uevü költőjének Soos Lajosnak legújabb költeményei. Tudtunkkal ez Soosnak harmadik kötete, melyet kizárólagosan a Balatonnak szentelt s édes, jó anyjának ajánlott. 120 oldalon 62 dalt tartalmaz az előttünk fekvő könyv, s e költemények egyrósze a BalaCsak nőket érdekelhet e szenzátios felfedezés! „AFRODITIN" sen védve, mellszépitő, a háremhölgyek csodahatásu laurus-irja, mely visszavarázsolja a női kebel elvesztett iíjui üdeségét, ruganyos teltségét. A testbört bársony lágyságuvá és selyemfényűvé varázsolja. Ezen csodahatásu ír gyógynövényekből készül, tehát semmiféle ártalmas anyagot nem tartalmaz. Egy tégely ára használati utasítással 4 korona. TörvényeA pénz beküldésével vagy utánvétellel megrendelhető a „Stearoptinum" laboratóriumában : Budapest, VII. kerület, Mexikói-ut 88. sz.