Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

2 BALATON VI DIÓK Mert igaz ugyan, hogy még vagy 80000 korona hiányzik a szükséges tőkéből. Jó. De az is igaz, hogy mi még nem adtunk hozzá egy petákot sem, holott Tapolca — ugy tudjuk — 40000, Sümeg 20000 koronát már felajánlott. Ez alól a kötelesség alól persze Keszthely sem bújhat ki, sőt épen Keszthely nem. mert hiszen ez az egész vasút tulajdonképen a mi malmunkra hordaná a vizet. S nem szabad kifelejteni Festetics grófot, aki az ilyen közérdekű kérdésekben nemes családja tradicióiiioz s fenkölt lelkéhez hiven már szinte elvárja, hogy az ö fejedelmi bőkezűségét ne hagyják számításon kivül. Es hátra vannaii még a környék gyűjtései is. Ugy hogy affelől nem is lehet, meg nem is szabad kételkedni, hogy az a 80000 korona összejön. Igen ám. de mindaz mit érne, ha az állam — az általa bölcsen kimondott feltétel nem teljesítetvén — hátat fordit nekünk s megy olyan vidékre, ahol az ő jóindulatát megértik és megbecsülik. Disputálni, vitatkozni ebben a kérdésben aztán már sem nem tudunk, sem nem akarunk. Nem tudunk azért, mert a saját házán mindenki a maga ura és mert olj'an Részv.-Társ. még nem volt a világon, amely igy vagy amúgy be nem tudta volna bizonyítani, hogy az ő érdeke a közönség érdekével. Nem akarunk pedig vitatkozni azért, mert nem merjük feltételezni azt, hogy a részvényesek a közérdek kárán akarnak előnyöket kierőszakolni. Mi nem állítjuk, hogy a részvényesek elég jó vásárt csinálnának a kontemplált feltételek elfogadásával. Nem, ehhez semmi közünk. Sőt mi megengedjük, hogy rájuk nézve ez meglehetős rossz üzlet lesz. De és ez tulajdonképen ennek egész Írásnak a lényege, nem tudjuk, nem akarjuk hinni, hogy ennek a kis vasútnak a részvényesei olyan emberek lennének, akik inkább akarnának tönkretenni egy egész vidéket, mintsem valami kis áldozatot hozni a közjó, a társadalom érdekében. A frázis többnyire szépen felöltöztetett ügyes hazugság, de néha inkább csúfondáros ruhába, sablonos szóvirágokba bujtatott igazság. Nem tudjuk megállni, hogy az utolsó, a tizenkettedik órában eo3

T ib'en, az utóbbi fájtához tartozó frázist ne mondjunk: »Ha a Részvény Társaság azt fogja tenni, amit a közérdek kiván, egész Keszthely s ennek egész vidéke hálás lesz iránca. Ha pedig ugy fog cselekedni, hogy a vasút épirése beláthatatlan, vagyis inkább örök időkre elodáztatik, neveiket szidni fogják a késő unokák is.« Adja az Eg, hogy a »Balaton vidék« ismét .... Kassandra ne legyen ! Vasúti gyűlés. Nov. 4-én délután a kesztliely-tapolcai vasút tervezett tárgyában Keszthelyen a városház nagytermében Hertejendy Ferenc országos képviselő elnöklete alatt látogatott gyűlést tartottak. A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Hertelendy Ferenc örömmel üdvözli a nagyszámban megjelenteket, s beszédében kiemeli, hogy az érdeklődésben, melyet- az ügy iránt tanúsítanak, biztosítékot lát arra nézve, miszerint a tervezett keszthely-tapoloai vasút létesül, ha a tanúsított érdeklődés állandó marad, s ha a most tapasztalt lelkeseiéi nem szalmatüz. E vasútnak régóta húzódó ügye — úgymond — az ő türelmének már régen véget vetett volna, ha nem látta volna, hogy a tervbevett vasút két végpontján olyan két intelligens várossal találkozik, melyek belátják, hogy a vasút létesítésével nemcsak a saját jövőjük felvirágzását, hanem az egész Balatonvidék boldogságát előmozdítják, Ezek előrebocsátása után kötelességének tartja az érdekeltségnek beszámolni az eddig elért eredmények tői és szólni a vasút lótesitésénak feltételeiről. Szerinte a vasút csak akkor felel meg a közérdeknek a mai nehéz financiális viszonyok között és zónatarifák mellett, ha az szintén zónarendszerü olcsó lesz. Ez pedig csak ugy érhető el. ha a keszthely-szent-györgv i vasút a létesítendő kesztliely-tapolcai vasúttal egyesítve a Dunántuli h. é. vasutak kezelése alá jut. 0 hiszi, hogy az egyesülésre nézve kölcsönös megállapodásra jutnak. A kezei közt levő költségvetés - alapján tudatja, hogy a tervezett vasút I'.tü.OOO frtba kerül, s az eddig kilátásba helyezett törzsrészvényekből. állami megyei stb. segélyből oly összeg keriil ki. hogy a költségvetésből még remélhető lealkuvás után 40.000 illetve 5OU0Ö frt fedezetlen összeg marad. Ennek az összegnek fedezésére fordult már társulatokhoz s egyesekhez, nevezetesen Festetics Tassilo gróf Oexcellentiájához, kitől remélhetünk is nagyobb segélyt, mert Őexcelletitiája a város ós vidékének érdekeit mindig kész előmozdítani. Most pedig különösen fordul?Keszthely város lakosságához, kérve, hogy hozza meg a tőle telhető áldozatot, inert a létesítendő vasút kérdésében ők vannak legközelebbről érdekelve. Ajánlja, hogy egy gyüjtőbizottság választassák, mely ugy a helyben, mint a vidéken részvényekre való jegyzéseket eszközöljön. Ó maga is fog mé<>- a. vidéken részvényekre előjeuyezietni s azt is ígéri, hogy a kereskedelmi minisztert i.s ez ügyben megkeresi s reméli is hooy a miniszter nagyobb segélyt ád, miut a mennyit eddig kilátásba helyezett. Azonban a miniszterhez mindaddig nem fordulhat, mig a helyi vasút a Dunántuli h. é. vasutakkal nem egyesül. A keszthelyi és hegyközségi lakóknak a vasút költségeire való bevonására gyüjtőbizottsági tagokul Ángyán János vonyarci és Vass Miklós polgárvárosi jegyzőket ajánlja, Ezután azon reménynek ád kifejezést, hogy Kesztlieh- város közönsége belátja a roppant előnyöket, melyet a tervezett vasút nyújt s bouy annyival is inkább rajta lesz annak létesítésén, mert a vasút kérdésének ezidöszerinti elejtése évtizedekre — vagy tán minden időre — vetné vissza a vasút létesítését. Végül megkéri Szájbély Gyula országos képviselői, hogy tárja föl a létesítendő vasút helyvezétét s mondja el annak előnyeit. Az elnökuek a közérdek iránt mindig melegen érző szivéből fakadt, s mindvégig figyelemmel kisért beszédét lelkes éljenzés követte, melynek lecsilapulá.sa után a javaslat értelmében gyüjtőbizottság alakíttatott, melybe beválasztattak : Dunst Ferenc dr, Nagy István, Lénárd Ernő, Beck Sándor. Hoffmaun Soma, Oppel Károly, Sclrwarz Zsigmond dr., Pető Vilmos, Ullmann Vencel, Reischl Vencel, Lázár Soma, Csirke Iván. Szájbély Gyula szivesen tesz eleget az elnök kérésének s beszédében kiemeli, hogy mióta a Dunántuli b. é. vasutak igazgatója, azóta állandó gondolata és eszméje az, hogy a kisebb vasúti társaságokat összekösse, miután ezek egymástól elkiilönitve, magukra hagyatva nem nyújthatnak oly előnyöket, a melyek a inai közlekedési kívánalmaknak s a közérdeknek megfelelnék s a mi a keszthely-tapolcai illeti, neki az erős meggyőződése, lmgy az csak ugy létesülhet s.csak akkor fogja a Balatonvidék fölvirágzását megteremteni, ha a Dunántuli h. é. vasutak hálózatába bevonatik. Előtte szóló a tervezett vasútnak kellemetlen oldalát mutatta be, ő ennek a leendő vasútnak csak fényoldaláról beszélhet. A vasút létesítése tervezett módon a Balaton északi partvidékének biztosítja a hegemóniát, bortermő vidéke, szépsége olcsó és célszerű közlekedés mellett fölvirul ipara, kereskedése, bortermelése pedig erős fejlődésnek néz elé. okiratokat foglal magában, legnagyobb részt olyanokat, melyek a Sallór-csaladra vonatkoznak. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a Sallórok közül kettő György ós László a II. Rákóczy Ferenc dunántuli hadjárataiban tevékeny részt vett. Sallér György Rákóczy fejedelem főtisztje 1704-ig Borostyánkő várának parancsnoka volt ; László pedig va.svármegyei főbíró, Rákóczy szoléilatában mint Rohoncz ós Bosok várak és az ezekhez tartozott urodalmak fiskusa működött. Ismeretes, hogy II. Rákóczy Ferenc alatt a dunántuli mozgalom csak akkor vált jelentőssé, a német városra nézve félelmetessé, midőn Bécsben a gazdag és kitűnő katona hírében állott Károlyi Sándor a kurucokhoz csatlakozott s 1704. julius 4-ikóu Rabatta császári vezért SzentGothárd ós Nagyfalyánál döntő csatában megverte. Ez időből mutatjuk be Károlyi Sándornak a szent-gothárdi táborban kelt, tudtunkkal eddig még közzé nem tett levelét, melyben a derék Saller László iránti bizalma is nyilatkozik. Én Károlyi Sándor Méltósághos Fejedelem Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Kegyelmes Urunk eő Nagysága mezei lovas és Gyalogh Hadainak Fő GenerávarinegyeneK nimlissa és nemes Szakmár örökös Fő Ispánja. Adom tudtára denkinek, főképpen Szent-Gothárdnál, r r Körmendnél és Orséghnek a táján körül belül levő nemes és nemtelen lakosoknak közönségessen. Jól lehet az el mult napokban nagy liire lévén, hogy bizonyos számú Horváth és Rácz szomszédsághban öszve gyűlvén hazánkban ellenségül is szándékoznék. Kinek Praepeditiójára (megakadályozására) arra végre Hadaimmal erre fordultam. De mivel kevesek számát mennyiségét hirdetnék kitanultam (!), más felül pedigh töb ellenségünk is lévén, szükséges képen azon számossabb ellenségünknek eleibe visza kelletett nyomakodnom. Az okáért hagyom s parancsolom minden renden levő Nemes és Nemteleneknek, hogy mivel Nemzetes és Vitézlő Sallér László uramot Szent Gothárdi és Körmendi Batalionoknak megőrzésére Commandónak rendeltem, azért kiki élete, feje, jószága hogy va->ztése alatt (eo non obstante,) mostani Hadaknak föl állétásában Nemes Vármegyében concurrálnyi kölletik, harmadnapok alatt viritim (ki ki magáért) Gyalogh és lovas föl ülvén, emiitett Sallér ur mellé menni, eő kegyelmétől fügni és mindenekben Hazánk szolga-Jattját, illendő dologban Parancsolattját fogadnyi el ne mulassa. Valaki pedigh külömben cselekszik és Parancsolatomhoz nem alkalmaztattja magát, bizonyára nem engedelmességeért mint Hazánk szándékábanellen tartójaés Kegyelmes Urunk nem igaz liive emiitett büntetésemet ki nem kerüli. Kiben különben nem cselekedvén. Költ Szent Gothhárdnál levő Táboron, Die 14. Auguszti Anno 1704. Károlyi Sándor (pecsét.) F.