Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
IV. évfolyam. Keszthely, 1900. nov. II. 45. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenkint. egyszer: minüii A keszthely-tapolcai vasút. A keszthely-tapolcai vasút ügye végre-valahára a cselekvés stadiurnába érkezett. Erről beszélvén immár senki sem járhatja azt a bizonyos tojástáncot, mely a kapott tógáju becsületességnek, a régi divatú önzetlenségnek valósággal kifigurázása. Néha jó a dolgokat élükre állítani, mert igj r okvetlenül kitűnik, kiért vagy miért akarja erre vagy amarra az oldalára dönteni a kérdést. Okoskodni és beszélni már okoskodtunk és beszéltünk is eleget, no meg hallottunk is már elég okos beszédet, de most már látni, tisztán, világosan látni akarunk. Végre is azzal egyszer már tisztába kell, tisztába akarunk jönni, hogy voltaképen komédia vagy tragédia-e az a játék, amit már évek óta feszült figyelemmel nézünk és hallgatunk. Halljuk a szerzőt, nyilatkozzék a szerző. Vagy magyarán : lássuk a medvét. SZERKESZTŐSÉG I.A PTUlilJDONOS ES A SZERKESZTŐSÉG. Elűflzetesl arak : . KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. KliUSl.ÖS SZEItlíICSZTÖ Egem évre . . .11) korona Fél éne 5 „ Kéziratokat a szerkesztőség címere, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. BONTZ JÓZSEF. Kéziratokat a szerkesztőség címere, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat a szerkesztőség címere, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. IC 1 A 1) Ó SÜJÁNSZKY JÓZSEF. Nyilttér petitsora alku szerint. Kéziratokat nem adunk viasza __ \ \ Hogy kell-e nekünk ez a tapolcai vasút, árról kár beszélni is. Mert, hogy a modern világbau a vasút a baladásnak. boldogulásnak nélkülözhetetlen feltétele s minél több van belőle, annál jobb, azt immáron Kamerunban is tudják. Sőt mi több, még nálunk is igen sokan elismerik, hogy Keszthely ma tízszer annyit érne. mint amennyit ér, ha a Déli Vasút mozdonyai a Balaton innenső partján száguldanának. Es hog} T épen ez a tapolcai vasút nagyon is szükséges a mi városunknak, azt is tudja mindenki. Szüksége van rá először is, mint európai városnak, másodszor mint fürdőhelynek, harmadszor mint olyan városnak, melynek lakosai csekél} r kivétellel iparosok és kereskedők. Ezt az osztályozást persze még egy darabig lehetne folytatni, de minek ? Hiszen van-e az egész városban három, nem, nem is három, van-e egyetlen egg ember, aki nem tudná, hogy ez a vasút kell s aki — persze a szt.-györgyi vasút részvényeseit ide nem értve —ne hangoztatná is ezen meggyőzőrlését? ! És ez a vasút még se kész. No de végre-valahára elérkezett ebben is a tizenkettedik óra. Most már nem lehet beszélni, hanem csak tenni. Azaz, hogy most már a beszéd is tett lesz. Alkotás, vagy rombolás, de tett. Mert a kérdés ime most már nem ez : lesz-e tapolcai vasút, vagy sem, hanem ez ; akarja-e Keszthely, hogy legyeu, vagy sem. Jól tessék tehát megérterii. ez az egész vidékünket nagvon O O K is érdeklő kérdésben Keszthely fog dönteni. Az állam ugyanis azt mondta, hogy ha a keszthely-b.-szt.-györgyi vasút kezelését is átengedik neki, akkor megcsinálja a kesztheh'-tapolcai vasutat, ellenkező esetben nem. Es hogy ez a feltétele teljesen igazságos, helyes, célszerű, üdvös, igy el nem is ejthető, azt az általános tankötelezettség idejében tán csak kell bizonyítani, A kérdés tehát azon fordul meg, hogy meglevő vicinálisunk részvényesei mit gondolnak magukban. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, dí'gaszfaló. Eltem nehéz küzdelmiben Beh sokszor is tapasztalául : Mily' gyáva-gyenge vagy, szivem, Hogy szinte már talány. A bú dalolni késztet és, Mi másnak átok, kárhozat : A lassú, néma szenvedés Nyit uj virágokat. Tűröd a Judáscsókokat, A rágalomnak ostorát ; Szelíd érzésed nem lohad, Feledsz, szeretsz tovább. Reményed, álmod oda van f Oda az édes ifjúság, S te élsz vidáman, gondtalan', Mint a vándordiák. De, ha öröm dereng feléd, Szomorú lész. mint őszi táj : — Hozzám a dér s köd illenék, A lét derűje — fáj ! . . . Kara Jenő. A keszthelyi grófi levéltár Sallérosztályában levő Rákóczy-okiratok s ezekből egy bemutató. A Festetics gróf család okiratokban gazdag keszthelyi levéltárának van egy eddig kevéssé ismeretes nagybecsű osztálya, mely a Sallér családra vonatkozó 5022 darab okiratot tartalmaz. E Saller-levéltára 1'804-beu a fenköitlelkű Jakabbázi Saller Judit, az őrökemlékü Festetics G-yörgy gróf nejének megbízásából Molnáriban Pucher Mátyás bites lajstromozó rendezte ós gondosan készült lajstrommal ellátta. Az első kötet élére ő maga irta, hogy a gyűjtemény Jakabházi Sallér Juditra, Tolnai Festetics G3örgy gróf nejére vonatkozó okiratokat foglal magában. Valóságban azonban ezen okiratok kiterjeszkednek az egész Saller-családra annak kezdete óta és több század tartamát ölelik fői. Van a gyűjteményben öt okirat a XIII. századból, ötvenhat, a XÍV-ikböl, száznyolcvannyolc a XV-ikböl, háromszázharmincnyolc a XVI ikból ós ezerhatszáz a XVII-ik századból 1707-ig. Sajnos, hogy e gyűjteményből annak teljességéhez hiáuyzik a Judit grófné haláláig terjedő rósz. Följegyezzük itt, mert valószínűleg számosan nem tudják, hogy a rába-hidvégi plébánia anyakönyvi kimutatása szerint Sallér Judit, Festetics György gróf özvegye a végszentsógekkel ellátva elhunyt Molnáriban 1829 március 28-ikán délután hat. órakor. Elt 62 évig és hét hónapig. Örök nyugalomra helyeztetett a Molnári közelében levő szenttamási egyház sírboltjában.*) 1766 szeptember hó 4-én a keresztségben Judit-Rozidia neveket kapott. Szülei Saller István ós Motesczky Judit. Keresztszülők Sibrik László főbiró ós Fribert Viktória.**) A jelzett keszthelyi levéltárban levő Sallérakták közt, 107-ik csomag 35 darabja Rákóczy*) Főt. Soós János rába-hidvégi plébános ur szíves közlése. **) Szintén a rába-hidvégi anyakönyv szerint.