Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-07 / 40. szám
IV. folyam. Keszthely, 1900. okt. 7. 40. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstiiap. Megjelenik heten Uiit t egyszer: ^ a>:ii-iia)>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL olt gazd. tanintézet épületében. iint ultK! a szerkesztőség oimére, {léuzésalváiiyoUat'., hirdetési megbízási *iifc és aiiiHciúkat a kiadóhivatalhoz kéi'ü.ik. zirtitonat nem aJunu vibmb l,A l'TUI.A.IllONOS SZERKESZTŐSÉG KICLKI.OS S/lilílv lis/.TO BONTZ JÓZSEF KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előtlzelasl érak : fír/'f Fél <ívre Negyed évre . f^l í !v szám áru 10 korona 5 2 „ 10 p/ler ... 20 „ Vyilttér fietitsorn a'ku szerint. I (N. J.) A magj-ar történelem nagy napjainak egyik legnagyobbja volt október 6-ika. A haza gj'ász napjainak leggyászosabbika e nap, midőn a hazaszeretet 13 hőse áldozta fel életet a hazáért. Nem csaták tomboló zajában, nem hős hadseregük élén. nem ágyuk dörgése, fegyverek gj'ilkos tüze, a szablyák liösi mérkőzésé közepett estek el s haltak hősi halált : nem, az elemek és erők ádáz tusája nem volt képes e titánokként küzdő herosok erejét megtörni, bennük a hazaszeretet tüzét s azt az isteni szikrát, mely e szent tüzet élesztette, — kioltani, vérszomjas ellenség ádáz dühe kívánta engesztelő áldozatul nemes életüket. De mint a hajdan-korban a szent hit, az üdvözitő vallás vértanúinak vére lett az a mag, melvből a kereszténység enyhet, üdvösséget, boldogulást termo fája kisarjadzott. az ő véres áldozatuk is forrásává lett a haza üdve, e hon boldogulásánál; ! Sajó, Mohács, Világos ! Vér, köny, honfiúi bánat és fajdalom tapad minden rögéhez e három mindörökre gyászos emlékű helynek ! De a magyar haza vérrel áztatott földjének legszentebb kelvei közt van Arad?Ez az a vértanuk anatlan vérének kiontása által megszentelt hely. ez az áldozati oltár, meh'en a 15 hős vértanú meghozta a hazaszeretet legnagyobb s fenséges áldozatát: a vértanúság nemes áldozatát ! Itt szenvedték el ők a golgotai fájdalmakat s áldozták fel életüket, hogy az, amit mindenekfölött s oly nagyon szerettek, az édes magyar haza : szabad és boldog legyen ! De nemesen kiömlő vérük nem is hullott terméketlen talajra-; e földből, melyre vérük csörgedezett, kisarjadzott s nagyra nőtt a magyar szabadság fája!... Es az ő felírni k, mélyért szenvedtek : erény ; a bitófa, melvlyel meg akarták őket gyalázni, dicsőségük lett ! . . . A már-már kialvó tűznek, az áldozatos hazaszeretet tüzének utolsó fellobbanása, az az égő s soha ki nem alvó fáklya, mehnek fénye bevilágítja a hazaszeretet egyetlen, célhoz vezető, igaz ösvényét, melyen minden igaz mag-var hazafinak haladni kell s melvről soha, még a legnagyobb áldozatok árán sem szabad letérni, ha a haza üdvét igazán akarjuk szolgálni ! Ok a megteste ült hazaszeretetnek amaz előképei, melyeket nekünk, unokáknak nem csak utánozni, de követni s betölteni kell ! Hazafiúi erényeik példány-képek ! Emléküknek élni, példaképüknek ragyogni kell, mig egy magyar él e hősök vérével áztatott földön. Ezért ünnepeljük minden évfordulón ragyogó erényeiket, halhatatlan emléküket ! De hazafias gyászünnepünk nem lenne teljes s méltó nagy emlékükhöz, ha egyszersmind nem A BALAT ONVIDÉ K TUCAJA. Ujszöoefség. Irgalom forrása, szelídség Lútt'eje, Magasztos fanoknak isteni ereje, Béke olajárja virul szent berkedben Isteni malaszttal, Üdvöddel eltelten. Uj szövetség könyve, tíj tanok tárháza, Jámborság fegyvere, szeretel varázsa Hatalmad, bűbájad szelidségedben van, Mint a tölgy sudara az elvetett magban. A gyönge ót alma, erős fékezője, Kicsinyek nagysága, betegek erője, Kétségbeesettel: vigasztaló lelke, Reményteleneknek kiviruló berke. A nyáréji hajnal derengő világa Sugárzott belőled a sötét világra. Napsugár melege, színe, fényessége, Mindenik szavadban egy-egy istenbéke. Mi is volt az ember előtted, nélküled ? Ösztön volt a lélek, bosszú az érzületCsodáid hatalma bűvkörébe vonja, Mintha most élne Ö s most történtek volna ; }fa meg+'iirdik könyved életforrásában, Megájul a lélek, megtisztul csodásan. Ha az ó-szövetség harsogó, futó hab, Te vagy az öntöző, szelíd, nyájas patak ; Ila az ó-szövetség villámló zivatar, Jótékony eső vagy, melyet áld az avar. Hó-borit ott szíii az, felhőt érő orom, Virágot, kalász/ hoz betűd minden soron• A régi törvénynek vau választott népe, Benned zsidó, pogány az Ur elé lépé. Tiiz az ószövetség, romboló, égető. Ellenségeire gyújtó üszköt vető : A te tüzed fénye világít, melegít, Lebocsájtja reánk füzes nyelv seregit. Megbocsát, engesztel, haragot nem érez, Boszuálló jelző nem tapadt nevéhez. Közeledett hozzánk az Ur fia által, Látva sikert élen harcunk alvilággal. Szövétneket gyújtóit, utat jelölt, melyen Szegény bűnös lé/cl: üdv hónába menjen ; S botorul hány tér le széles országútra, Vedig a ).ó irányt látja, érzi, tudja. Kinél: szívében él az igaz hit tisztán ? Az árra, a szegény sorsüldözött hisz tán. Nem szent oltár a sziv templomában a hit, Csak vele építi fel khína-falait A gőg, a butaság sivár napszámosa, Es a ki e falon túl van, kiátkozza. A jólét dús fája hálát már nem terem, Elhagyott, megtagad a gazdag, Istenem. Kiüldözve a hit fényes palotából, Fáklyája kunyhóban, nyomorban világol ; Olt, hol testet öltött az Ige, az Eszme, Honnan kiindult, hogy áldását terjessze. Czifraság a vallás szent tartalom nélkül, Ha ráül az érdek kalapácsa, szétdúl. Hiába Íratott könyved égi tollal, Áltant lopott bele sok próféta-tolvaj. Október 6.
