Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

2 BALATON VIDÉK tHOO. Juli na 8. legén}* megragadja, aztán a zsákmányon bajba kapnak s mikor végre gyöz a legerőszakosabb s vendégét botrányo­san kopott, irgalmatlanul rozoga szeke­rére ülteti, akkor kisül, hogy nem tudja, hol a Deák-utca. De mire oda ér. arra mégis megtudja azt, hogy a taksa . . . 80 kr. Ügyelni kell tehát arra is, hogy ilyen dolog meg ne történhessen. A zsa­rolást egyáltalában minden téren meg kell gátolni vagy szigorúan büntetni. És ide kellene számítani azt is, ha pl. a fürdőben nem az kapna kabint előbb, a ki korábban jött, hanem az a ki több borravalót ad. Általában a fürdőre nagy gondot kell forditani, hiszen vendégeink első sorban annak a kedvéért jönnek. Mint­hogy a viz nagyon mély, gondoskodni kell arról, hogy az úszni nem tudó fel­nőttek is fürüdhessenek. A kosár magá­ban véve nem elég, mert sok ember in­kább nem fürdik, mintsem hogy a gye­rekek közé menjen, mert nem akarja elárulni, hogy ő még úszni sem tud a mai . . . sport-világban. Ez megfonto­landó dolog, mert már eddig is három embertől hallottuk már ezt. A fürdő gondozásához tartozik még az is, hogy időnkint a sziget környékét a hinártól megtisztítsuk. A hínárt persze ki kell vinni a vízből, mert különben megrothad. De ennek a giz-gaznak az eltávolítása a sandolinozók és úszók szempontjából is szükséges. Különben a giz-gazzal kapcsolatosan a rendőrség őrködjék arra is, hogy a balatoni park ne legyen a kétes erkölcsű hajléktala­nok menedékhelye s a durva esti kon­certek színhelye. Vendégeink meg legyenek irántunk bizalommal, módjukban áll kívánsá­gaikat esetleg panaszaikat kinyilvání­tani, beirni a panaszkönyvbe. Mi tud­juk, hogy az e célra kitett könyv jó ta­nácsadója hatóságunknak. Mindezeket már elmondtuk régen és sokszor és liiszszük, hogy szavunk nem volt a pusztában elhangzó beszéd. De azért nem árt végignézni az aszta­lon, rendben van-e minden, nem hiánv­zik-e valami? Ha tán hiányzik még va­lami, a hatóság bizonyára hamarosan pótolni fogja. Mert a vendéglátás napja már itt van. Hozta Isten kedves vendégeinket. Egyszerű, de őszinte szókkal kívánunk jó mulatságot, jó egészséget. Iparostanulóink. ii. (D. — p.) Az iparos és tanulók közt levő ro.ssz viszonyoknak nem legutolsó okai maguk a szülök. Tudjuk, hogy a legtöbb szülő ugy gon­dolkozik, hogy gyermeke csak akkor menjen az iparos-pácára ha nem tanul, vagy rossz vi­seletű. Ki ne hallotta volna a mindennapos mentegetést a szülők ajkáról: „Megálj csak te rossz kölyök! majd megtanitanak engedelmes­ségre ha inasnak adlak." Vagy : Ha nem tanulsz inas leszesz." Az ételben válogatós gyermeket azzal ijesztgetik, hogy majd megenné még a vasat is, ha inas lesz, de nem kap ám eleget. Ilyenféle ijesztgetésekkel már előre elrémítik a gyermeket az iparos-pályáról. Csuda-e aztán, hogy szinte irtózattal megy a műhelybe, hogy a mesterét, kiben atyja helj'ett atyát kellene tisztelnie, kihoz a legerősebb bizalommal, von­zódással kellene lennie, zsarnoknak, erőszakos­kodó, folyton pofozkodó vadembernek képzeli s retteg tőle, bár még nem ismeri, de szülei elrémítették. S így kedvetlenül, félve teszi meg az első lépést oda, a hol boldogulást kellene keresnie. A kezdettől igen sok függ. lls igen sok­szor már a kezdetet elhibázzák a szülök nem­csak azzal, hogy ijesztgetik a gyermekeket, ha­nem azzal még inkább,- hogy a gyermekeknél a legtöbb szülő semmi tekintettel nincs arra, hogy milyen mesterséghez volna kedve. Egyiket asz­talos-inasnak adják, mert vau egy asztalos is­merősük vagy rokonuk, bár a gyermeknek tán a lakatossághoz volna kedve. A másikat mészá­rossá teszik csak azért, mert erős, izmos fickó, holott a kőfaragó — vagy nem tudom én mi­féle mesterséghez vonzódik. Igaz, hogy ron­desen egy két heti próbaidőt kell az inassá le­endő fiúnak kiállania, mielőtt szerződtetik, de] a gyakorlati élet, a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ez nem elégséges. Én legalább eunek tu­lajdonítom azt a sokszor ismétlődő esetet, högy sok inasnak éppen'nincs maradása, minduntalan megszökik. S ha az ember kérdi tőle, hogy miért nem marad, talán rossz helye van, tagadó választ ad, de határozottan maga sem tudja megmondani az okot. Tudok nem egy esetet, hogy az inas 3—4 mesterséget megpróbált, míg végre megakadt egynél. Hát ahhoz mit szólnak, hogy a fölszabadult inasok otthagyták mester­ségüket s beálltak más mesterségbe inasnak ! Vájjon nem az látszik-e ebből, hogy a szülők mintegy ráerőszakolják gyermekeiket valamely pályára a nélkül, hogy a gyermek hajlandósá­gát vizsgálnák ? Nem azt bizonyitják-e az ilyen esetek, hogy az a két heti próbaidő nem elég­séges arra, hogy a gyei'mek hajlandósága ki­Dolgozhatik-e az ilyen inas jókedvvel, le­het-e törekvés benne ? Nem. Minden pályához rátermettség, hajlandóság kell, hogy azon bol­doguljanak. A szülőknek tehát első kötelessége legyen az, hog3- megfigyeljék gyermekeiket játék, szó­rakozás közben, mire volna rátermettségük, haj­landóságuk. Vigyék el magukkal alkalomadtán különféle műhelyekbe, hadd lássák ott az éle­tet a maga valóságában. Attól pedig őrizked­jenek, hogy ijesztgessék elrémítsék az iparos pályától. Még egyet említek fel, a mi különösen nagy hibájuk a szülőknek. Egyik-másik szülő ugyanis nebántsvirág­nak tekinti gyermekét, a kire még csak görbén nézni sem szabad, annál kevésbé megdorgálni, megfenyíteni. Ha a munkavezető segéd vagy mester megérdemlett íei^'itésben részesiti a fiút, van hadd el hadd. Az ö fiát ne bántsa senki. Nem azért adta inasnak, hogy üssék verjék, kutyának tartsák. Hát édes Istenem ! micsoda baj, borzasztó sze­rencsétlenség az, hogy a megérdemelt fenyítést megkapja az inas. Nem nagyobb és nem orvo­solhatatlan szerencsétlenség származik abból, hogy az oktalan szülő szarvakat rak gyerme­kének, midőn előtte bizonyítgatja, hogy igy, meg ugy lesz, csak merjenek hozzádnyulni. Vagy nem nevetséges dolog-e az, hogy az édesanya vagy apa látván fiát az utcán, amiut az jó szurtos .képpel húzza, vagy tolja a kis­kocsin az árut, vagy U3 Ters anyagot, sirva fa­kad, elönti szerelmes szivét a keserűség, hogy íme mivé lett az ó egyetlen szerelmes mag­zatja. Pedig annak a fiúnak legtöbbszöi való­nak egyik legérdekesebb része, midőn a közön­ség közül bárki által gondolt egyénuek arcké­pét, bekötött szemmel pár perc alatt lerajzolja. Bekötött szemmel megtalál egy gombostűt, be­kötött szemmel jár egy krétával húzott szabály­talan vunalon stb. stb. Megvallom - - ez csakis Cumberland valódi­ságát s ügyességét bizonyítja, — kezdetben némi kétkedéssel fogadtam e mutatványokat, a me­lyek ámulatba és bámulatba ejti!; a nézőt, mert valóban lehetetleunek tűnnek, de midőn sajár, személyemmel történt meg, hogy egy előttem teljesen ismeretlen kedves kis szőke baba tit­kos gondolata parancsa folytán kerültem mint szereplő a közönség elé, megszűnt kétkedésem s törhetlen hivül szegődtem a túlvilági hatalmú spanyol mellé. Az eset p^-dig következő : A műsor 5. pontja szerint Cumberland pa­rancsokat teljesít, melyeket a közönség köréből gondolatban parancsolnak. Ám ez nem elég, de hogy minden kétely ki legyen zárva ezen gon­dolat-parancsokat ki-ki tartozik papírra vetni, mely papiros a gondolatban parancsoló birtoká­ban marad mindaddig míg a parancs teljesítve nincsen. Ez tehát mindkét részről az ellenőrzés. Több egyéb igen komplikált feladat után, mely miud egytöl-eg) ig kiválóan sikerült, ke­rült sorra az én esetein, a melyet elmondandó vagyok. A fürdőközönség egyik dédelgetett ked­vence, egy üde, bájos kis, iucinpiuc leányka (kit Molier Fauskáuak ueveznek) ült nővére társaságában az első széksorban. Tehát Cumber­land által még ezen életben nem is látott (ole­get sajnálja) igy még kevésbé ismert urihöigy, kihez még a kétely árnyéka sem lérkőznetik. Mint a többiek ö is iróut fogott kacsójába és felirta gondolati parancsát, a melyet senki sem ismert. Mint később megtudtuk, a feladat követ­kező volt: — Vegye ki az első sorban ülő fehérruhás férfi gomblyukjából a virágot és nyújtsa azt át a gondolatban parancsoló uri hölgynek. Ezen fehérruhás férfi tudtomon kivül én voltam, miért is nem keveset lepett meg, mi­kor Cumberland sebes iramban vonszolta felém médi—urnát s előttem megállva, elkezdet rajtam végigtapogatódzni. A kis leány izgatottságában, meglehet e pillanatban másfelé irányozta gon­dolatát, mert Cumberland a nem messze levő tükörig ment, de ismét előbbeni határozottsá­gával felém tartott, a terem közepére vonszolt és virágom után nyúlva, melj 7 gombostűvel le lévén tűzve, azt a tűvel együtt kiszakította. — Ez volt parancsa ? — kérdé Cumber­land. — Ez ! — válaszolt rövidesen a kis leány. Az eredméuy tehát meglepő volt. S midőn ÍZ izgatottságtól kipirulva szépen, remegő han­gon fölolvasta a szó szerint, teljesített paran­csot, a közönség tomboló tetszésnj'ilvánitásban tört ki. — Persze, ilyen szép szemekkel — szóltam Cumberlandhoz fordulva — én is szívesen olvas­nék ki s teljesítenek parancsot és azt híszemnein csak én, de bárki más is. Az érdekes előadást jul. hó 2-án a «Stefá­nia Jaeht-Egyletben, közkiváuatra, megismé­telték. Cumberland tegnap este a keszthely-ba'a­tonparti Hullám szállóban a füredihez hasonló érdeklődés mellett tartotta meg előadását. Mangold Gusztáv. Nestle-feie gyermekliszt legjobb alpesi tejből. — Bevált legjobb tápszer csecsemők nek és gyomorba] osok-nak. Hasmenés és hányás kizárva. Egy doboz I korona 80. al. Legelső orvosi szaktekintélyek kipróbálták s 30 óv óta minden gyer­mekkórházban használják. Gyermeklisztből mintaporok kívánatra ingyen és bérmentve küldetnek. Központi raktáros: BERLYAK F. Wien, I., Naglergasse 1. Nestlé-féle cukrozott sűrített tej doboza 1 korona, cukor nélkül (.,Wiking". Újdonság) doboza 1 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom