Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-08 / 14. szám

1900. április 8. BALATON VIDÉK 3 A birtok határ. A belügyminiszter a héten hagyta jóvá Zalavármegyének még az 1898-ik évben alkotott ama szabályrendeletét, mely szerint minden birtokos tartozik földjének határait kerítéssel vagy sáucolással — szóval minden kétséget kizáró módon —• megjelölni, lia csak a földbirtoknak természetes határai nincsenek. Hogy mennyire fontos ez intézkedés és mily égető szükség volt már a szabályrendeletre, az első pillanatra talán fel sem tűnik. Pedig ha a polgári, sőt a büntető bíróságok ügyforgalmát figyelemmel kisérjük, azonnal tudatára ébredünk az intézkedés üdvös voltának és előnyeinek. Az enyém és tied közti különbséget — sajnos — nem becsülik eléggé és akár rosszhiszeműségből, akár pedig tévedésen alapuló meggyőződés folytán nem egy ember szenved érzékeny károkat és számtalan jut miatta koldusbotra is. A vagyonosabb és intelligensebb földbirtokosok sem költséget, sem fáradságot nem kiméinek, hogy jogaikat megvédjék. Nem igy áll azonban a dolog a kevésbbé tehetős birtokosoknál, illetőlegparasztgazdáinknál kik bizony még akkor is sajnálják kiadni a fillért, mikor koronákat menthetnének meg általa. Csak a hatóságok és bíróságok a megmondhatói annak, hogy hány gazda megy panaszra, hány indít évekig tartó és tetemes költséget felemésztő pereket azért, mert egyik vagy másik szomszédja az ő földjét szántja, az ő terményeit használja. Pedig ez talán teljesen jóliiszemüleg jár el. Apja is addig a barázdáig szántott, ő is azt tekinti birtoka határául. A kataszteri birtokivek a sok kiigazítás, adás-vétel által okozott változás és egyéb okok miatt is, nem mindig megbízhatók. Hogy többet ne említsünk, Cserszeg-Tomaj községben hetven birtokosgazdának kell újra felméretni birtokát, mert egyik gazdának nem a földjének megfelelő földadót vetettek ki. A kataszteri birtokív szerint ugyanis sokkal nagyobb a föld, mint a mekkorát a gazda tényleg használ. Mennyi költséggel és mily nagy munkával jár az ilyen felmérés és a kataszteri birtokivek kiigazítása, azt a laikus el sem képzelheti. Ezeket és még számtalan itt fel nem említett bajt akar tehát a most megerősített szabályrendelet orvosolni. Határozottan megköveteli e célból, hogy hat hónap alatt minden birtokos földje határait világosan megjelölje és megbízza a községi elöljáróságokat és az illetékes felsőbb forumokat, hogy eme üdvös és célszerű intézkedés pontos foganatosítására állandóan felügyeljen. Kötelességévé teszi egyúttal, hogy az ellenőrzés eszközölhetése végett mindazon birtokosokat, kiknek birtokán határjelek megsemmisültek vagy megrongálódtak, vagy kiknek földjén szabálytalan határjelek vannak, összeírja és a birtokjelek felállítását elrendelje. Az elfogadható indok nélkül fel nem állított vagy ki nem javított határjeleket az illető birtokosok költségére a községi elöljáróság állíttatja fel, illetőleg javíttatja ki. Természetes, hogy e rendelet intézkedései nem vihetők keresztül minden akadály, minden nehézség nélkül; hiszen az évtizedek óta vitatott peres kérdéseket nem lehet egykönnyen megoldani. A /elmerülendő kétségek kiegyenlítése végett azonban kötelesek lesznek a felek n törvény által előirt egyezségi eljárást a községi elöljáróságnál kérelmezni; amennyiben pedig a békés kiegyenlítés itt nem sikerül, az ilyen ügyben a közigazgatási hatóságok fognak ítélkezni. Hogj

T mennyire üdvös e szabályrendelet szigorú intézkedése : — remélhetőleg — már a közel jövőben is tapasztalhatjuk, mert meg fogja szüntetni a gyakori civódást és a drága perlekedést, melynél inter duos litigonites fiskális gaudet. Tí\ N. Munkakedv és munkaerő A különböző gazdasági munkálatok megkezdésével országszerte megszámlálhatatlan munkás kéz talál keresetet. A sok ezer és ezer munkaadó közül kevesen gondolnak arra, hogy a munka sikere ugy minőség, valamint m ennyinyisóg tekintetében mennyire különböző és minő nagy befolyással van erre a m, kakedvnek és munkaerőnek. E szerint nem elegendő, hogy akármilyen munkást hivunk s alkalmazunk munkára ; mert a fejletlen gyermek, vagy elaggott ember nem fog olyan minőségű és mennyiségű munkát végezni, mint egy 30—40 éves, egészséges férfi ; a női munkások csekélyebb értékű munka bírására alkalmasabbak a férfiaknál. Ki kényszerből dolgozik, sokkal selejtessebb munkát fog produkálni annál, ki kedvvel végzi teendőit. Itt figyelembe jő még a faj, származás, a fizikai tulajdonságok, az éghajlat s az életmód. A ki kora ifjúságától kezdve munkához van szoktatva, többet fog végezhetni, mint kit a kényszerűség szorít erre. A hideg, vagy mérsékelt égöv alatt lakóknak nagyobb a munkabírásuk a meleg éghajlat alattiakénál. A ki többet eszik, rendesen többet is bir dolgozui, ha egyébként szükségletei fedezésében a mértékletesség határait tul nem lépi. Azt tartják, hogy a mecklenburgi napszámosnak még egyszer annyi táplálékra van szüksége, mint a thüringinek, a svéd munkás kétszer annyit eszik, mint a francia, de még egyszer annyi munkát is végez, A jobb táplálkozás nagyobb és jobb munka végzésére képesít, minta rossz. Az a munkás tehát, ki nem eléggé tápláló és elegendő mennyiségű eledellel él, soha sem fog megfelelő munkát végezni. E mellett egészsége is jobban ki van téve a különböző betegségek támadásainak. A munkás jó erkölcsei is növelik munkájának értékét és megóvják munkaerejét. A mértéktelan, részeges és kicsapongó munkás testi és szellemi ereje gyorsan elpusztul s munkájának értéke mindjobban csökkenni fog. Az értelmiség ugyancsak főkövetelménye a jó munkásnak ; mert az értelmes munkás nem csak könnyebben sajátítja el a munka végzéséhez szükséges ügyességet, hanem könnyebben is képes munkáját az emberi szükségletek vállalkozása szerint módosítani. Ahhoz pedig, hogy értelmiségre tehessen szert, jó veretes és mértékletes életmódra van szükség. A jó munkástól azt is megkövetelik,' hogy megbizhatö legyen, hogy ne kelljen munkájának végzése körül folyton ellenőrizni. A munka értéke tehát az ügyesség, értelmiség, erkölcsi magaviselet és teljes megbízhatóság nagy befolyást gyakorolnak. A magyar munkás munkabírása, testi ügyessége, értelmisége, erkölcsössége és megbízhatósága napjainkig kiállotta a versenyt a continens bármely nemzetiségével. A munkást mindenüvé lehet alkalmazni, mindenféle munka elvégzésére képes és szívesen ís fogadják őket föl, csakhogy az a nagy hátránya van a mi munkás embereinknek, hogy a mellett, hogy igényeik nagyobbak a más nemzetiségbeliekénél, kitartásuk és szorgalmuk jóval emezek mögött marad. Ez pedig nagy hátrány. A mi magyar munkásaink soha sem fognak oly szorgalmat kifejteni munkájuk elvégzése körül, mint például az olasz, vagy kínai kuli élek a siketnémaságból, s kiket idekísértek, mindet ismerem, bárom kivételével. Azok is olj'an siketnémák, mint jó magam. A kaposi rablást ón követtem el három társiramai, kik kőzöl kettő itt van, egy pedig jelenleg Ungváron. A többi rablást nem ismerem be. S aztán eirnoudá, hogy az országban 30-an vannak ilyen siketnéinák, kiknek mindnek meg van jelölve a területük. Egerben pedig van a társulat, hol a bizonyítványokat kiállítják s a hol a siketnómiságor, megtanítják. Ott meg van határozva, hogy mi az ára egy községi bizonyítványnak, mi egy szolgabírói, mi egy alispáni bizonylatnak. Nagyon olcsó, mert csak a keresményből kell kifizetni. Minden megyéből megvannak a pecsétnyomók másolatai, valamint a tisztviselők aláírásai, a hol azokat ugy utánozzák, hogj- maguk az illetők is azt mondanák, hogy akármiként is, de ezt mi irtuk Kihallgatták a sikatnómákat s közülük csak három volt valódi siketnéma, ós valódi bizonyítványokkal ellátva. Mire pedig Egerben nyomoztak a bizonyítvány kiállítói után, ounan tudatták, hogy az illetők, a körözés első megjelenését követő nap Egerből eltűntek. Igy lett megszabadítva az ország legveszedelmesebb egyének nagy részétől s igy oszlott fel az a társulat, mely ez emberek egyik legszebb erényével, a könyörületességgel ólt vissza azok rovására, a kik azt megérdemelték. Igy olvashatui ezt, a b —i tszók irattárában 680/1872 k. a. feltalálható bünper csomagban. Pataky István — Kettő. Braun meg se mozdult. Három ! ! Braunnak egy arcizma sem mozdult meg, hanem csak várt tovább. Haha ! hisz ez nem hi z el olj'at, mit el nem leliet hinni. Tudja ez, mikor kell félni. Majd egy tűt adott át a biró Mátyásnak, hogy a néma ne lássa, s kérdés közben intett. Mátyás a néma combjába szúrta a tűt. Váratlanul jött, de a néma nem esett ki szerepléséből. Felkiáltott, mint, a némák szoktak : Hamama! Ez a kísérlet is , meghiusult, s ezzel egy napon be volt fejezve a kihallgatás. Braunt viszszakisórte Mátyás a börtönbe. Másnap már 12 siketnéma volt a kaposi börtönben, A hatóságok, ha az elfogottak nem is feleltek meg egészen a leírásnak, mint gyanúsokat átkísértette a járásbírósághoz. Mind teljesen süketnémának tüntette fel magát, ós erősen méltatlankodtak a letartóztatás miatt. Braun másnap sem vallott. Estefelé Aczól bement, Braun cellájába. — Mátyás ! — szólt komolyan a börtönőrhöz — egy teremtett léleknek sem szabad megtudni, hogy ón itt voltam. — Senki sem fogja tudni vizsgáló biró ur. — De nekem nem elég. Lépjen be. Mátyás belépett. - Mátyás! maga tudja, hogy ón mindig jóakarója voltam magának, maga tudja, hogy én az igaznak barátja, de a bűnnek ellensége vagyok — akármi fog itt történni, fogadja a nagy Istenre, hogy soha semmi körülmények közt nem fogja elmondani senkinek. — Istenemre fogadom, és megtartom, hogy tőlem és általam nem fogja soha senki megtudni, hogy a tekintetes ur itt bent volt. — Jól van Mátyás, most elmehet, s a folyosón várjon rám. Adja ide a kötelet. Mátyás valami kötél darabot adott át, a mit az egyik rabágy lábáról vett le. Aztán kiment. Braun állt, s nézte mindezt,. Világosan látszott, hogy fél. Nem tudta, mitől kell félnie, de félt. — Ismersz ugy-e ? kórdó a biró Brmint. Az nem felelt. — Jól van, én tudom, hogy te engem megértesz, azt is tudom, hogy te ismersz engem, azt is látom az arcodon, hogy te most már csakugyan ós nagyon félsz. És van is rá okod. Tudd meg, hogy én, Aczél János, esküszöm az élő Istenre, üogy ha te 5 perc múlva meg nem szólalsz, ha kérdéseimre nem felelsz, ott arra a szegre ezzel a kötéllel felakasztalak s majd azt fogom mondani, hogy öngyilkos voltál. Eddig van. A biró ezzel leült az ágyra s elővette óráját. Braun nézte szintén az órát. Nézésében volt valami a halálfélelemből. A percek rohamosan multak. Midőn az 5 perc elnyargalt, Aczól felállott, zsebébe dugta az órát, elővette a kötelet. Szúró szemeivel ránézett a némára s fogai közöl kieresztő -e kórdóst: — - Nos, mi lesz ? A néma ekkor katonaállásba csapta magát, jobb kezével tisztelgett s megszólal: — Nevem csakugyan Braun Jakab, 26 éves, katonaszökevény vagyok. Négy esztendeje V