Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-22 / 16. szám

1900. április 29

. BALATON VIDÉK 161 gatást. De hogyan ? Megmondjuk, összefoglalva röviden. Itt semmi más nem segithet, minthogy az évszázadok sarát elhordjuk, ellapátoljuk és ezt nem érhetjük el másképen, mint ha végre megcsináljuk, a mi a Széli-féle kabinet programmjának is sarkpontját képezi: a közigazgatás államosítását. Igen, ez az egyetlen mód és ez is csak ugy használ, ha a közigazgatást ugy államosítjuk, hogy ujjá is csináljuk a közigazgatást. A többi akkor magától megy. A köztisztviselőket megjavitjuk ugy, ha emeljük bennük a kötelességtudást, növeljük benne a munkakedvet, száműzzük a közhivatalnok rémét: a protekciót és mig hivatalvesztéssel sujtjuk azt, ki hivatalában nem a hivatalának él, előbbre visszük azt. ki dolgozik, ki kötelességét teljesiti. Am lehet, hogy akkor ís lesz hátralék, de akkor az ügydarabok elvégzett anyaga meg lesz emésztve és az ügydarabokból a végzések számára elintézésül azt szedik ki, mi azokban a törvényt, a jogot és az igazságot képviselte és jelentette. Akkor azután a közönség nem lesz jogos kérelmével jogtalanul elutasitva és a jó közigazgatás nem fogja legnagyobb ellenségeül magát a közönséget tekinteni, hanem érezni fogja, hogy a közigazgatás első sorban a közönség számára való, annak az évenkint van hivatva megvédeni, szolgálni és figyelembe venni. A köztisztviselők sorsán pedig javitani lehet ugy, hogy a közigazgatás állanfositása és újjáalakítása alkalmával csökkentjük azoknak a számát. A felesleges nagy hivatalokat, a protekcióból teremtett nagy ós céltalan állásokat törölni kell, mert ezek a nagy állások nagy összegüket emésztenek meg. A nyugdíjas és bukott minisztereknek ne adjanak fényes kárpótlást olyan hivatalokkal, melyeknek semmi dolguk, semmi kötelességük, de óriási budjetjök. Adjátok ezt az összeget a jó tisztviselőknek. Ezután egyszerűsíteni kell a közigazgatást igy rendkívül sok munkaerőt megtakaríthatunk: Kevesbítsük a köztisztviselők számát, hagyjuk a sok írásbelizést, mert az csak fényűzés, időlopás, a közigazgatás terén ís be kell hozni, mint már az uj bűnvádi perrendtartásban érvényesül, a szóbeliséget ott, a hol csak lehet és a megtakarított erő megtakarított díjazását is adjuk és fordítsuk a közhivatalnokok sorsának j avitására. Igy jut a közhivatalnok jó sorshoz, az állam igy jut jó közhivatalnokhoz, a közönség pedig jó közigazgatáshoz. Nézetünk szerint tehát — ós ide konkludálunk — a közigazgatás államosítása, mint uj belügyminiszterjelölt magára is vállalta, van hivatva egyúttal a maga keretében a közigazgatás tényezői között is rendszer változást előidézni. Zalai. A keszthelyi kath. legényegylet Vörösmarty-íinnepélye. A nagymérvű várakozás és lázas érdeklődés, mely a cimbe irt ünnep iránt már hetek óta mutatkozott, méltó jutalmát vette ama páratlan és valóban magas színvonalon álló sikerben, mely a mienkénél sokkal nagyobb vidéki városban is csak nagy-elvétfe jut osztályrészül hasonló ünnepségeknek. És épen azért ne csak büszkeséggel töltsön el a siker, hanem egyúttal j)éldául is szolgáljon lelkes patriotizmusunk emez uj forrása s tanuljuk meg belőle, miképen lehet és kell a társadalmi életbe is bevinni a tisztultabb, fenköltebb eszmei irányt és hogyan lehet az úgynevezett műkedvelői előadásokon is irodalmi és művészi sikereket elérni. Ma még ugyan fájdalommal nélkülöztük a hallgatóság sorában társadalmunk nem egy alakját, közszereplő személyét, de erős a hitünk, hogy az eszme tovább fog hóditani és épen ezen az uton fogunk legelőbb elérni zilált társas életünk régen áhított konszolidációjához. Annyit már most is láttunk, hogy a mag kikelt, fejlődésnek indult s csak idő kérdése termő fába növekvése. Mindenesetre hatalmasan közreható erő fog ebben lenni a mi derék, fáradhatatlan és nagy tudás u karnagyunk, ki a Vörösmarty-ünnepélyen nemcsak országosan ismert zenei képzettségének, hanem kiváló rendezői ügyességének is dicséretes tauujelét adta. Ot illeti első sorban a dicséret és hála az ünnepség fényes sikeréért. Másodsorban a szereplő hölgyekről illik szólanunk, kik oly' készséggel álltak a szép ügy szolgálatába; bizonyára megihleté tiszta lelküket a legnagyobb magyar dalnok költészetének tiszta és eszményies varázsa ! Nagl Aranka k. a. csengő hangon énekelte el a minap elhunyt Zimaynzk egyik müdalát; pajzán vidorsága maga a megtestesült ifjúság ' és tavasz, ezüstös hangja a fogságbői kiszabaduló pacsirta tüzes éneke. Pöltz Mariska k. a. szavalata (Vörösmarty ; Elő szobor) értelmes, átgondolt volt és arról győzött meg, hogy, ha a fennen szálló páthoszt nem is adja mindenütt híven vissza dallamos hangja, a mélabunak ritkán hallható nálánál hivatottabb tolmácsolója. Imrik Amálka k. a. szavallata (Vörösmarty : Szép Ilonka) felülhaladta a közelebbi évek összes műkedvelői előadását. A. darab szerencsés megválasztása, hanganyagának nőies varázsa, üde s mégis lágy csengése, előadásának művészi öntudatossága mintegy predesztinálja az ilynemű darabok előadására. Méltán érdemelte ki a zugó tapsot és harsogó éljent, mely nyomon követte előadásban és felfogásban egyaránt kitűnő szavalatát. Bizton reméljük, hogy sokszor fogunk még róla a legnagyobb dicsérettel írni, valahányszor ilyen zsánerű ünnepségben lesz részünk. Dicséretes haladást mutat az Iparosok Dalköre is, mely három szép darabbal szerepelt a műsoron ; a Keserű bordal bariton szólóját Lakatos Vince tanár ur énekelte a nála már megszokott bravúrral. Még alkalmatlan rekedtségét is diadalmasan győzte le az az óriási hanganyag, mely kiválóan alkalmas és méltó a nagy helyiséghez. Őszinte dicsérettel s a legmelegebb elismerés hangján kell szólanunk a kath. legényegyesület szavaló tagjairól (Varga János: Salamon és Kóber Miklós : Honszeretet), kik eleven tanúbizonyságot szolgáltattak az egyesület művelő hatásáról, minden dicséreten felülálló szép hivatásáról. A kollegiális érdekeltség indított csak arra, hogy a legutolsó helyen szóljak Haraszti Sándor dr. felolvasásáról; valóban vonzó és kedves példát adott arra, miként kell komoly, irodalmi tárgyról (Vörösmarty Mihály élete és költészete) felolvasást tartani a nagyközönség előtt, hogy az irodalomtól távolabb esők is megértsék, de a kényesebb Ízlésűek igényét is kielégítse. Megkapó volt a kép, melyet a szerelmes férfiról s igaz volt a rajz, melyet a költőről nyújtott. Pompásan kapcsolta össze a két részt amaz esztetikai méltatás, melynek keretében az előadandó darabokról szólott s szinte mindannyiunkra átragadt a lelkes tisztelet és hódoló ragaszkodás, melylyel Vörsmartynak, a magyar családok igazi költőjének alakját a hallgatóság szivébe A'éste. Egyszóval fenyves és sikerdus volt ez ünnep, vajha minél előbb következnék folytatása! A műsor végeztével egy kis parázstáncra perdült a fiatalság s vidám jókedvük csak a hajnali órákban érte végét. Anyagilag is szépen sikerült a Vörösma'rtyünnep. Összes bev. volt 853 K. 70 f'., kiadás 251 38 f. K. igy tehát a tiszta jövedelem 102 K. 32 f. H. O. Csongor keresi elveszett Tündéjét, de Mirigy, a vén boszorkány, vesztükre tör. Végre Csongor hűsége diadalt arat s a tündér fánál egyesül Tüudével s boldogság lesz osztályrésze. A drámai cselek vény szövésében itt is van zavar, ingadozás, mint Vörösmarty egyéb színmüveiben is, de a magyar költői nyelv minden bűbája egyesül a mesés színdarabban, »mintha csak Vörösmarty meg akarta volna mutatni, — mondja Gyulai — hogy mire képes a lenézett s a nagy urak palotáiból száműzött magyar nyelv.« A szerelem hűségéről soha bájosabban nem zengett magyar költő. Vörösmarty eposzaival hódította meg a magyar nemzetet, legnagyobb kedvvel a drámá' mivelte, de legtökéletesebb lyrai költeményeiben volt : ódáiban és dalaiban, melyekbe szivének éizelmeit, hazafi bánatát, reményét, honszoretetór, örömét, bánatát, szerelmét öntó. E nemű szebbnél szebb költeményei közöl csak azokat említem, melyek értékükből nem veszítenek soha, mig egy magyar lesz a földön, mig magy?r ajk áldja az Istent. Ki ne ismerné a Szózatot, mely a megújhodott Magyarország nemzeti hymnusává lőn, mert Vörösmarty szavakba foglalá benne mindazt, amit, miuden magyar ember érez, de kifejezni nem képes. Költészetünk két drága gyöngye hasonlítható össze a Szózattal : Berzsenyi A magyarokhoz c. ódája ós Kölcsey Hi/mnusa, de lényeges különbségek vannak e három remekmű között. Berzsenyi reményét veszti a romlásnak indult najdan erős magyar jövője felett s keserű resignatióval, vigasztalást nem ismerő kétségbeeséssel jósolja pusztulását, mert megromlott erkölcse ; ugy jár hazánk is, mint a nemes Ilion, a büszke Karthago, a dicső Kóma s a hatalmas Babylon : porba omlik, mert, . . jaj, csak igy jár minden az ég alatt Forgó viszontagság járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány-vet Játszva emel s mosolygva ver le. Kölcsey Istenhez fordul Hymnusában. áldja és szánja meg a magyart, mert Megbűnhődte már e nép A. multat s jövendőt. Vörösmarty Szózatában bizton remél, hisz nemzete sorsának jobbra fordultában, a szebb jövőben, mert Az nem lehet, hegy ész, erő Es oly szeut akarat Hiába sorvadozzanak Egy átok suly alatt. Vagy ha nem is következik be a jobb kor, mely útán Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán, a nemzet halála, temetése is dicső lesz. Nem veszünk el nyomtalanul, mert A sirt, hol nemzet sülyed el Népek veszik körül S az ember millióinak Szemében gyászköny ül. Avagy emlitsem-e Az élő szobor c. gyönyörű költeményét, melyben az élők sorából kitörült lengyel nemzet, keservét zengi a költő, mert, hasonló gyászos sorstól félti, óvja nemzetét ; vagy az Elhagyott anyát, kinek személyében az elárvult haza hűtlen fiait hívogarja magához esengve: Oh jertek ölembe Szép gyermekeim ! Áldásra emeltem Várnak kezeim. A Fóti dal, Honszeretet, Liszt Ferenchez, Hymnus, Jóslat stb. költeményeiben hasonlókép lángoló honszeretet, ihleté a költő lantját. Mielőtt Vörösmarty szerelmi lyrájáról szólnék, szükségesnek tartom további életének főbb mozzanatait vázolni. Mint emiitóm, 1823-ban a félig kész Zalán futásával Pestre sietett s ez időtől fogva állandóan ott, tartózkodott. 1817-ben indította meg a mi Fehér Györgyünk a Tudományos Gyűjteményt s 1822-ben Kisfaludy- Károly az Aurora c. szépirodalmi folyóiratot. E két tekintélyes folyóirattal indul meg tulajdonképen az uj magyar irodalom, melynek vezetője Kisfaludy Károly volt, legbuzgóbb művelői az Aurora írói kör. tagjai s legjelesebb költője Vörösmarty. 1830-ban meghalt Kisfaludy K. s az élénk virágzásnak indult, irodalom vezetését Vörösmarty veszi át, társul csatlakozik hozzá Bajza József, a kiváló kritikus ós Toldy Ferenc, irodalomtörténelünk fáradhatlan búvár i. Ez irodalmi triumvirátus munkásságát a Kritikai Lapokban s az Atlieneum c. folyóiratban fejti ki. 1831-ben nyilt meg a Magyar Tudományos Akadémia, melynek nyelviudornányi osztályában a vezér szerep Vörösmartyuak jutott. Az 1823-tól kezdődő évtized volt Vörösmarty írói munkásságának legtermékenyebb korszaka. Szer-