Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-22 / 16. szám
4 BALATONVIDÉK 190 0. április 22 Az újoncozás. A keszthelyi járásban tegnap és tegnapelőtt folyt le az 1900-ik évi fősorozás. A más rovatban részletesen kimutatott eredmény semmit sem dönt meg. mitsem enyhít azon a siralmas állapoton, melyet lapunk egyik előző számában kifejtettünk s mely, ha — Isten ments meg — továbbra is a megkezdett nton haladna, aggodalmat és félelmet kelthetne minden igaz hazafi szivében. Végignéztük a mérték alá került ifjakat és vig énekük, élceléseik dacára elszomorodtunk a látottak felett. Mind '<ét sorozási napon az „untauglich" és ,.alkalmatlan" annyiszor hangzott el, hogy nem is akartuk elhinni, hogy most azokat a magyar fiukat válogatják, akik szükség esetén a hazát vannak hivatva megvédeni, országot és koronát megoltalmazni. Hisz' ha ez igy tart, nemsokára hihetetlen meseként fognak hangzani a magyarok régi dicső tettei és gúnymosolyt fog kelteni Kliónak ama feljegyzése, hogy hajdan népeket győztünk le, nemzeteket semisitettünk meg. E hasábokon már ismételten letárgyaltuk az okokat, rámutattunk a hibákra és nyilvánítottuk szerény véleményünket a bajok orvoslása tárgyában. Nem egyszer, — sajnos — még számtalanszor meg kell ezt ismételnünk, Meg fogjuk ismételni mi és ostorozni fogja még sokszor az ország mindegyik sajtóorganuma a hibás nevelési rendszert vagy inkább rendszertelenséget. Mert eme számtalanszor megvitatott, de örökké aktuális kérdés újra meg újra megerősíti nézeteinket és ismételten felkelti a haza sorsa iránti aggodalmat. Fájdalmasan szisszenünk fel a szívbe hatoló törszurásokra és szinte félve kérdjük önmagunktól, hogy mi lesz a dolog jvége, hova fog ez az állapot fajulni ? A testi fejlődóst meggátlo és kárhoztatandó nevelési módszer mellett 'súlyosbítja a dolgot az uton-utfélen tapasztalható lelki gyávaság. Régente büszke volt az, ki hazáját fegyveresen szolgálhatta. Az édesanya önmaga küldte gyermekét a háborúba a haza védelmére. Ma a legtöbb ifjú fél a katonáskodástól. Önként eldobja életét, megcsonkítja testrészeit csakkogy ne legyen kénytelen szolgálni. Fél a katonaélettől, mert ott szigorú fegyelem alatt áll, rendhez, pontossághoz kell szoknia, megelégedettséget, mértékletességet tanulnia. Hisszük azonban, hogy nemsokáig lesz ez igy! A kormány üdvös intézkedései, a szülők nevelési módszere, és az ifjak érettsége, megfontolása röviden megváltoztatja a dolgok rendjót és elnémulhatnak majd a panaszok, melyek indokoltságát az induktív tapasztalatok támogatják. A sorozás április 20. és 21-én folyt le az Amazon szálló nagytermében. A sorozó bizottság katonai elnöke : Puschmann őrnagy, honvédségi elnöke Weiss őrnagy, polgári elnöke Dezsén\ ri Árpád dr. tagjai pedig Takách Imre főszolgabíró, Petrovits és Zanathy főhadnagyok, Háry István dr. megyei főorvos és a honvédségi s közös hadseregbeli ezredorvosok voltak. Ápril20-án a Keszthelyen tartózkodó idegen járásbeli hadköteleseket, továbbá a keszthelyi-, polgárvárosi, karmacsi ós pálioki jegyzőségekhez, 21-óu pedig a zsidi, vonyarci, sármelléki és szántói jegyzőségekhez tartozó újoncokat sorozták. A sorozás elég szép rendben folyt le és mindkét napon viszhangzott a város az újoncok vig énekétől, kurionpatásaitól. N. N. Húsvéti levél. Sümegen, 1900. április 19. Rügyfakasztó, viráguyitó szép tavasznak szépsége* ünnepe a húsvét. Egyhete ültük meg de édes emléke ott rezeg most is sziveinkben és ma első áldozóibau ismét visszatér hozzánk a föltámadásuak remónytuyujló, boldogító nagy hite, fönséges gondolata. Szóljou hát a keresztény világnak e nagy ünnepéről első levelem. A tavaszi napsugárnak rezgő fénye, édes melege uj életre támasztja téli sírjából a természetet. Pattan a rüg}', fakad a virág, dalra kél a madár; ekkor tér hozzánk a föltámadás magasztos nagy napja, húsvét ünnepe. Es a mint a természet megnyitja a föld kebelét, a fényes napsugárnak, ugy nyitja meg az egyház nagy ünnepe az ember szívót azoknak a nagy eszméknek befogadására, amelyeket az isteni Megváltó élete, szenvedése, kereszthalála és föltámadása hirdet. Azért vau páratlan etikai hatása az emberiségre húsvét, ünnepének. Napokon zsúfolva vannak a templomok közönséggel, szivükben megváltoznak az emberek, elül a gyűlölet, ós a béke üdvöt adó malasztja szállja meg a lelkeket. Es ez a hatás nyom nélkül nem maradhat,. Ig3' van ez szerte az egész világban ós gondolatban, érzelemben egybeolvad az egész emberiség a hus"ór, nagy napjaiban. E gondolatok támadtak bennem, midőn a templomokban összegyűlt hívek nagy tömegét szemléltem. Nagypénteken, midőn a golgothai dráma egyes megrázó jelenetei vonullak el lelkünk előtt az egyház komor szertartásaiban, bizony a sümegi két tágas templom sem tudta befogadni az istenházába igyekvő ájtatos híveket. Sokan kinn rekedtek s így nem hallgathatták végig a Kocsis Károly vezetése alatt előadott, passiót, a szebbnél szebb mélabús egyházi énekeket, miket a Katholikus Legónyegyesület vegyes kara szépen, szabatosan adott elő. Különös nagy hatást, tőn azonban a közönségre Németh János plébános gyönyörű szentbeszóde, melyet Krisztus kereszthaláláról tartott. Ez a fiatal plébános ugyancsak gyorsan meghódította a sümegiek szivét. Az intelligencia, az iparos ós földraives osztál}', szóval az egóyz városi nép szivébe zárta öt, melegen, mélyen. Ennek a rokonórzósuek azután látható jelei mutatkoznak a nép vallásos érzületének megnyilatkozásában is. Á megszeretett pap egyénisége vonzza őket a templomba s husvótuapjáu tartott prédikációját is oly nagy sokaság haligatta végig, amitől szinte el voltunk szokva. A húsvéti beszéd a feltámadásról szólott s a szentírásból vett érdekes történeteivel, a természettől kölcsönzött költői szép hasonlataival ós képeivel és mélységes vallásos érzületével elragadta a közönséget, melyben az intelligencia is majd teljes számmal ott volt. Húsvét ünnepeiben szép tavaszi idő uralkodott. Látogatott is vala a sümegieknek ujabbau a haraszton tartott népies mulatsága. Az enyhe napsugár a váraljába vonzotta a község apraját, nagyját, Tarkabarka sokaság tolongott ide-oda, hullámozva a bábos és cukrász sátorok, a kucséberek asztalai körül. Repült a labda, gurult a himes piros tojás, folyt a cicázás. hangzott a jókedv, hogy a várnak mohos, régi falai szinte meglepődve tekintettek le a szokatlan zajra. Istenem, beh régen volt, mikor vig mulatság édes zsibongása folyt ott, a falak között. Rég hallgatott a daliás vitézek vidám danája. Ort áll a nagy omladék a magasban némán, komoran s talán fáj is lelkének a zaj, amint a törpe utódok óriás lábánál fölvernek. Ne fájjon ! Esztendőben egyszer esik tmsvót ünnepe. A népies sokadalom ime, tanúsága annak, hogy az Hpák nem haltak meg örökre, máris föltámadtak — utódaikban. Húsvét másnapján tartotta a sümegi polgári önképzőkör rendes közgyűlését. Ezen a számadásokat Könnye József', a körnek érdemes jegyzője terjesztette elő. A bevétel 1419 frr, kesztöi gondjpi s akadémiai tevékenysége mellett, ez idő-tájt. irta fennebb érintett müveinek nagy részét. Az egész nemzet elismerte, uogy ő Magyarország legnagyobb költője, dicsőség övezte homlokát, de mindez nem pótolta ki egy szerető női sziv hiányát, mint Gyulai találóan mondja. — Perczel Etelka férjhez ment máshoz, ós boldogtalan volt, emlékét a költő szivébe zárta és híven őrizte, hozzáintézi reménytelen szerelmének legszebb dalait. Majd heged a vérző seb s az Elhaló szerelem, a Késő vágy utolsó akordjai boldogtalan szerelmóuek, 40 éves koráig, tehát 18 évig, él Etelka emléke lelkében kitörölhetetlenül. 41 éves férfiú volt Vörösmarty, mikor egy ifjú leánnyal megismerkedik, kinek kedves alakja ismét, szerelmi dalra hangolja lantjának idegeit. Csajdgiiy Laura volt e hölgy, kit Vörösmarty az érett férfiú komoly szerelmével megszeretett s 1848-ban feleségül is vett. Laurához intézte a Merengöh ez c. híres költeményét, ez volt a szegény költő vőlegónyi ajándéka, melynél becsesebb ajándékot nem kapott soha menyasszony. Csajághy Laura iránt érzett mély szerelmének tolmácsai : A szomjú, Laurához, Névnapra, Feledés, Haragszom rád, Az_ ifjú költő, Névnapi köszöntés, ismét Laurához, Ábránd c. költeményei, melyeknek szépségét tán csak Petőfi néhány szerelmi dala múlja felül. Vörösmarty müveinek vázlatos ismertetéséhez még csak kisebb költői elbeszéléseiről fűzök néhány szót záradókul. Ezek közt legbájosabb : Hedvig és Szép Ilonka. Az előbbi legenda, melynek tárgya az, hogy az Ur leküldi Gábor angyalt a földre, csókolja meg a legszebb szerelmes kis leányt, Mely leánynak szive rejt szerjlmet Goudolatja mégis fedh3tet,len, S tiszta, szent ós tetsihetö az égnek: Arra szálljon csókod áldomásul. Gábor angyal választása Nagy Lajos királyunk szépséges, szentóletű leányára: Hedvigre esik. Égi ajka, mint a gyenge szellő Lágyan ere legszebb földi ajkat, S csattanása, mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves ós muló volt. De tán legkedvesebb alkotása Vörösmartynak a Szép Ilonka; maga is ezt kedvelte leglegjobban költeményei közöl, azért adta nagyobbik leányának az Ilonka nevet, ki Széli Kálmánnak, mai miniszterelnökünknek lett neje. Ilonkát, az ősz Peterdi szép unokáját, sirba viszi szerelmi bánata, mert Mátyás király, kit az egyszerű vadász személyében megszeretett, nem lehet az övé soha. Szép Ilonka hervadt sir felé Hervadása liliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. Mily megható Salamonban a trónjavesztett király átka, melyet hazájára szór s mely a királyból lett bűnbánó remete ajkán áldássá, imává szelídül : Boldoguljon a magyar hazája. Balladai hang szólal meg Szilágyi ós Hajmásig Búvár Kund, A rabló, Arvizi hajós stb. költeményekben ; jói".ü humor hatja át Petikét, Labodát és Mák Bandit. A költő hattyúdala, A vén > cigány volt 1854-bsn. A szabadságharc lezajlása után, melyben valamint egyáltalán a politikában Vörösmartynak nem volt fontosabb szerepe, mindenki azt mondogatta, hogy a nagyszerű halál, melyet a költő Szózatában megjósolt, elkövetkezett. De ő az elnyomatás napjaiban is hitt rendületlenül hazája jobb jövőjében, beteg kezébe kapja utoljára a lantot elzengi rajta a hazafiúi keserv egetrázó rhapsodiáját: Lesz még egyszer ünnep a világon; Majd ha eltárad a vész haragja S a viszály elvérzik a csatákon. De ő ez üunepet nem érte meg, mély hazafiúi bánatával s a jövő reményével szállott sírjába 1855. nov. 19-én. Temetése nov. 21-ón volt, épen azon a napon, melyen 25 évvel előbb Kisfaludy Károly hunyta le szemét ugyanazon házban. 20 ezernél többen kisérték a nemzet nagy halottját a Kerepesi uti temetőbe ; az ország fővárosa eladdig ily temetést még nem látott. Az elnyomatás gyászos ?\apjaiban mintha csak igazolni akarta volna a magyar elhunyt költője szavait:
