Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 66 — látja biztonságban, azokat Egresre viszi. Itt a ciszterciek és a segítségükre adott vitézek hősiesen megvédelmezték a rájukbizott értékeket a kunok ellen, akik Hód-tavi vereségük előtt megostromolták a monostort. Egyik ciszterci monostorunk azonban összeolvadt a magaépitette várral, valahogy úgy, mint ahogy a szerzetesi és a katonai életcél összefonódott a lovagrendek életformájában. Ez az eset, melynek körülményeit csak nemrégen tisztázta a ciszterci multat kutató munka, egyben a magyar hadtörténelemnek is igen figyelemreméltó, eddig egyedüláló ilynemű példája. IV. Béla várépítő tevékenységének ugyanis eddig ismert adatai mind az 1241/42-i tatárjárás utáni időből valók. Adatunk azonban azt igazolja, hogy a király várépitő akarata már a mongolok betörése előtt is megvolt. Hosszú időn át egyetlen számbavehető erődítmény védte Hazánk déli határait: Zimony. Ezt azonban a görög császár ismételten elbirtokolta. Kívánatos volt tehát annak pótlása és helyettesítése annál is inkább, mert a XIII. századbeli szerémségi zavaroknak s a még mindig fenyegető bizánci terjeszkedésnek csak az erős várra támaszkodó hadművelet tudta útját vágni. IV. Béla az új erőd számára olyan helyet keresett, amelyiket már a természet is megerősített, építőkül pedig olyan munkásokat, akik terveit a legtökéletesebben tudják valóra váltani. A kiszemelt hely a Duna jobb partja volt, a mesterek pedig az építőtudományukról híres ciszterciek Bélakút apátságából. Valószínű, hogy e különlegesen nagy feladat anyagi fedezetéül kapták a királytól a cisztercieknél egyébként szokatlan kész jövedelmet: a kelenföldi, sasadi és budaörsi bordézsmát. Királyuk akaratára aztán 1235—1241. (!) között megépítik a péterváradi erődöt, benne saját részükre monostort, templomot és gazdasági épületeket. Az 1246. évben aztán maguk is beköltöznek a várba, amivel annak védelme is kétségkívül sokat nyert. Hogy milyen volt ez az erőd, arra érdekes adataink vannak a XIV. század közepéről. 1344ben a kalocsai érsek át akarja tenni székhelyét a ciszterciek péterváradi várába, mégpedig abba az épületbe, amit eddig a gazdálkodó ciszterciek magtárnak használtak. VI. Kelemen pápának nincs kifogása ellene, mert hiszen a vár „biztonságos és elég tágas" volna mindkét intézmény számára. Az érdekes terv nemcsak arra világít rá, hogy egy nagyműveltségű olasz főpap a ciszterci monostor magtárát alkalmas lakásnak ítélte érseki székház céljaira, hanem arra is, hogy a vár a környék legegészségesebb, legtágasabb és legbiztonságosabb erőssége volt. Nem csoda, ha királyaink ismételten is megtisztelték látogatásukkal. Az erőd 1439-ig marad a ciszterciek kezén ; ekkor Albert a kegyúri joggal együtt eladományozza Garai László macsói bánnak. A vár, mint Hazánk egyik legjobb erőssége a déli határon, ezután már csak folytatta azt az immár két évszázados honvédelmi szolgálatot, amelynek biztos alapjait a honvédő magyar ciszterciek kezemunkája vetette meg. A ciszterciek ilyen és hasonló célú építőmunkája nem volt ismeretlen