Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 8 — Ékesmívű betűkkel írt, fínomszíníí fejezetkezdő betűkkel telerajzolt nagy könyvek tartalmazzák a szent szövegeket. Némelyik liturgikus könyv egyegy szerzetes egész élete munkája, a monostorok féltveőrzött kincse, a megmaradtak pedig napjainkban a könyvtárak és múzeumok felbecsülhetetlen értéke. Amint Cistercium megalapításának az egységes, mindenben Szent Benedek szabályai szerint való élet volt a célja, épen úgy azt is megkövetelte ez a szellemi irányzat, hogy zsolozsmájuk szövegét is az utolsó betűig egyformán mondják minden ciszterci monostorban. Cistercium szent könyveit másolta le minden beló'le kisarjadó újabb ciszterci monostor, azért annak harmadik apátja, Harding Szent István, mintapéldány készítését tartotta szükségesnek. Munkája nemcsak a ciszterci egység, hanem a SzeYitírás szövegtörténete és szövegvizsgálata szempontjából is értékes, nagy tudást feltételező vállalkozás. Olyan tervet valósított meg a XII. században, aminőt csak a Trient-i zsinat hajtott végre a XVI. században: zsidó és görög szövegek alapján óriási munkával, gondos tanulmány útján, józan ítélettel átjavította a Szentírás több helyen hibás fordítású, vagy másolású latin szövegét. Minden elismerést megérdemlő művét négy kódexben a Dijon-i városi könyvtár őrzi Franciaországban. Erre a mintaszövegre nagy szükség volt, mert a Ciszterci Rend rohamosan terjedt; Harding Szent István halálakor (1134-ben) már 55 francia és 22 külföldi ciszterci apátság munkálkodott a szentbenedeki „Ora et labora" szellemében. A ciszterci zsolozsmának csakis kis része volt olvasott imádság, nagyobbik része ének, mégpedig az ősi gregorián dallam szárnyán. Ez a dallam olyan, mint a legszebb templomok : emelkedett művészet, csodálatos összefogó erő s tisztán kicsillanó szentség jellemzik. Mint a román bazilikák hatalmas komolysága, mint a gót Isten-házak égbeszállása, csipkézett pompájú gazdagsága, úgy száll a gregorián dallam az ég felé, s viszi magával az emberi lélek hódoló imádságát, halk könyörgését, Istenre feledkező boldogságát, utolérhetetlen művészettel. Ez a ciszterci szerzetes imádságának anyanyelve. Szent Bernát, a mézajkú imádkozó, egyik beszédében gyönyörűen kifejti szerzetesfiainak, hogy milyen legyen zsolozsmázásuk. „Mindig tiszta szívvel és égő lelkesedéssel jöjjetek erre az imára — mondja a szent. Ez a lelkesedés sugallja lelketeknek, hogy a tisztelet és a vidám készség ne hiányozzék az Urnák ebből a szolgálatából . . . Legyen férfias a hang is, az érzelem is, amellyel a Szentlélek szavait kiejtitek. A szív tiszta szándéka pedig azt követeli, hogy ne gondoljatok semmi másra, mint arra, amit énekeltek. Nemcsak az üres, haszontalan gondolatokat kell messze űznötök, hanem még azokat is, amelyekkel egyébként hivatalbeli kötelességtek szerint más időben a közjó érdekében szükséges foglalkoznotok. Sőt azt tanácsolom, hogy még azt is verjétek ki a fejetekből, amit a zsolozsmázás előtt olvas-