Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 9 — tatok a kódexekből, sőt még azt is, ami az én beszédem után talán még nagyon élénken foglalkoztatja lelketeket. Jók, üdvösek lehetnek ezek, de akkor, mikor az Isten dicsőségét kell zengeni, nem üdvös ezek fölött tépelődni. A Szentlélek mit sem fogad ebben az órában szívesen tőled, ha azt annak elhanyagolásával nyújtod neki, ami most egyedüli kötelességed." S a ciszterciek híven követték Szent Benedek és Szent Bernát tanítását. Olyan bensőséges, olyan áhítatos, olyan fenséges volt istenszolgálatuk ünnepélyes végzése, hogy aki csak egyszer is látta és hallotta, annak soha nem múló emléke lett. El tudjuk-e képzelni most, az évszázadok messze távlatából, milyen kép lehetett az, amikor a ciszterci monostor lakói, Istennek szentelt lelkek, az égbenyúló ívek alatt, férfias hangon, ezeréves szövegű imádságokkal, énekekkel magasztalták Istent a csendes, csillagfényes hajnalokon épen úgy, mint viharfergeteges ítéletidőben ? „A templom imakórusán szembenállnak egymással Szent Bernát keményre edzett fiai. A lobogó mécses lángjában csak itt-ott villan ki a fehér ruha, a kukulla, mikor glóriát énekelve mélységesen meghajolnak a köztük levő láthatatlan Isten előtt. Különben éneklő, imádkozó fehér szobrok, akik alig mozdulnak, csak a kódexekből olvasó mellett rezeg a mécses bágyadt lángja. Es míg a környék falvaiban csendes álom boldogítja a lakókat, a ciszterci monostor templomának ablakán hajnalhasadás előtt már két órával kiszivárog az egetkérő és ostromló imádságok bús, bánatos hangja." S mire a hajnalcsillag csókja felébreszti a szendergő világot, már mindenütt, mint harmatcseppek csillognak Isten kikönyörgött kegyelmei az emberek fölött. Ezt kellene látnunk, az Isten előtt való hódolatnak ezt a fenséges látványát, hogy elképzelhessük : középkori királyaink és főuraink, ha egyszer végignézték és meghallgatták a szerzetesek lélekemelő istenszolgálatát, miért alapítottak monostorokat a ciszterciek számára. Azért, hogy azokban Isten dicsérete hangozzék értük és helyettük is. Ez az istenszolgálat, a ciszterci szerzetesek napi teendőinek gerince, nap-nap után, hideg templomban épen úgy, mint a nyár hevében a verejtékes munka után, — tekintsük azt bár az imádságos lelkület magaslatáról, vagy az emberi teljesítőképesség hideg mérlegelésével, — mindenesetre hősies teljesítmény és kétségkívül kereszt is volt. De a Krisztus-követés önként vállalt keresztje, s ezért fakadt belőle oly sok áldás az emreriségre. Mert, hogy a ciszterciek imádságát az Ur bőséges áldással jutalmazta, arra ékesszavú tanúnk a történelem. Elég fellapoznunk az évenkint Cisterciumban tartani szokott ciszterci világkongresszusok, a nagykáptalanok határozatainak nemrég kiadott vaskos köteteit, s látni fogjuk, hogy a fehérruhás szerzetesek imádságáért milyen versengés folyt. Pápák, egyházfejedelmek, világi uralkodók, főurak, egyszerű emberek boldogok voltak, ha felvették őket a ciszterci imaközösségbe. A Ciszterci Rend rohamos elterjedését is a ciszterciek imád-