Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 61 — a tereken, járod az utcákat ? Mindez a békés jólét fényűzése, de nem biztonság a háború idején ... A bíbor nem futamítja meg a gó'göt, nem veri vissza a gyönyört és kapzsiságot, nem oltja el az ellenség gyújtó lövedékeit. . . Hol vannak fegyvereid ? Hol a hit paizsa ? Hol az üdvösség sisakja ? Hol a türelem vértje ? Miért rettegsz ? Vedd fegyvereidet, szedd össze erődet addig, amíg az ütközet tart. Velünk vannak az angyalok, álmélkodnak és támogatnak . . . kezünket maga az Ur oktatja fegyverforgatásra. Siessünk testvéreink segítségére, hogy nélkülünk harcolván, ne nélkülünk győzzenek." Ezt a katonás nyelvet jól megértette mindenki, sok emberre a toborzó erejével hatott; tekintélyes tömegek csatlakoztak Krisztus zászlajához, álltak be a szerzetesek seregébe. A szerzeteslovagok új intézménye, melyben a zsoltároskönyv és a kard, a kereszt és a lándzsa egy kézben, az áhítat és a harci gerjedelem egy szívben találkozott, felvetette a kérdést : vájjon a háborúviselés összefér-e a kereszténységgel ? Hiszen a szerzetes a keresztény világnézet leghivatottabb képviselője ; vájjon nem egészen idegen, sőt ellentétes világnézet sodorta-e a szerzetest olyan hullámokba, amelyekben a szerzetesnek és a keresztény világnézetnek el kell merülnie ? Szent Bernát ezt a ma is időszerű kérdést nagyon tisztán és világosan oldja meg, megszívlelésre méltó gondolatokat adva az istentelenség ellen harcoló mának is. Nincs nagyobb rossz a földön — mondja Szent Bernát — mint a háború és nincs nagyobb gonoszság, mint az igazságtalan háború. De az igazságos háború néha megengedett lehet. Ilyen az a háború, — mondja saját korának példáját, — melyet a kereszténység visel a pogányok ellen a szentföld érdekében. Sajnos, sóhajt fel Szent Bernát, a háborúk, miket az emberek viselnek, legtöbbször igazságtalanok. S az ilyen háborúban mindig attól kell félnie a katonának, hogy az ellenfelet megöli a test szerint, önmagát pedig a lélek szerint; vagy pedig, hogy a katonát öli meg az ellenség test szerint is, lélek szerint is. „Márpedig nem a harc kimenetele, hanem a szándék a döntő annak a megítélésében, hogy a keresztény győz-e, vagy őt győzik le. Ha igaz ügyért folyik a harc, annak rossz kimenetele nem igazi csatavesztés ; de aztán hiába ott a győzelem, ahol hamis volt az ok a harcra és nemtelen a szándék. Ilyenkor, ha megölnek a csatában, — szándékod szerint, — mint gyilkos halsz meg ; ha pedig te ölöd meg az ellenfelet, akkor, mint gyilkos folytatod az életet . . . Szerencsétlen az győzelem, amelyben az embert legyőzöd, de téged a bűn igáz le . . . Sőt még ha önvédelemből ölnéd meg az ellenfelet, még akkor is szerencsétlen a győzelmed, mert ha két rossz közül kell választanod, inkább haljon meg a tested, mint a lelked." Mi szokta ezeket az igazságtalan háborúkat okozni ? »Vagy az esztelen harag dühöngése, vagy a hitvány becsvágy, vagy pedig valami birtoklási vágy. Márpedig nyilvánvaló, hogy ilyen okokból ölni nem szabad, megöletni pedig a lélekre nézve nem biztos." Az ilyen háborúk igaz-