Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

- 36 mányos munka mindenkor igen tisztes helyet foglalt el a régi ciszterciek életrendjében, azt maguk a szabályzatok bizonyítják elsősorban. Ezek ugyanis mindennapra bizonyos órákat írnak elő a Szentírás és a szentatyák műveinek olvasására és tanulmányozására. Az csak természetes, hogy mindenekelőtt az épületes könyvekkel való foglalkozást írta elő a szabályzat. Már ezek is kiváló mértékben hozzájárultak az értelmi erők fejlesztéséhez; — de az olvasmányok anyaga nem csupán ilyen természetű. A hittudományok alaposabb művelése kedvéért tanulmányozták a jogot, grammatikát, retorikát és logikát is. Ciszterci íróknál, magánál Szent Bernátnál is, gazdag sorozatot találunk a szentatyáktól és a profán íróktól átvett idézetekből. Kétségtelen, hogy a tudománnyal, a könyvekkel foglalkozó középkori ciszterciek ezt a munkát is csak a tökéletesedés egyik eszközének tekintették, s ahhoz nekik az örökkévalóság gondolata, az örök boldogság isteni fénye adta meg az éltető meleget. Ezért az értelmi, a tudományos munka is lélekkel telítődött és a talán merőben profán tudomány munkálása is imádsággá lett. Az ilyen szellemben működő ciszterciek tudományosságának bizonyítéka a középkori ciszterci írók nagy száma, műveik kiválósága. Nem lehet célunk az írók és műveik még csak vázlatos ismertetése sem; a ciszterci tudományos munkákról és szerzőikről ha nem is teljes, de igen jól használható összefoglaló munkák készültek már századokkal ezelőtt is. Csak azért emiitünk meg néhányat a legrégebbi ciszterci írók közül, mert ezek egyik-másika, mint becses forrásmű, gyakran szerepel történeti művekben. Boldog Guerricus ("f"1157) Igny-i apát beszédei értékben, kenetességben megközelítik Szent Bernát beszédeit. Ottó Freising-i püspök (fi 159) De duabus civitatibus c. krónikája az első történetteológiai kísérlet. Szent Elréd ("j"1166) Rievaulx-i apátot, mint aszketikus írót, a „másik mézajkú doktor" jelzővel illetik: a lelki barátságról írt szép munkája az egész keresztény középkornak egyik legkedvesebb és legnagyobb hatású olvasmánya volt. Boldog Gilbert ("fll67) Cistercium-i apát tanultsága és szónoki tehetsége miatt a „teológus" díszítő jelzőt nyerte el. Kadlubek Szent Vince (f 1223) krakkói püspökből lett ciszterci szerzetes; őt tekintik a legkiválóbb lengyel krónikásnak. Heisterbach-i Cézár (fl240) aszketikus és történéti művei közül kiemelkedik a Dialógus miraculorum című, mely a középkor művelődéstörténetére valóságos kincsesbánya. — De mindenkor Szent Bernát marad a ciszterci tudomány legkimagaslóbb alakja. O egy fellelkesült pillanatában azt mondotta, hogy a tölgyek és a bükkök voltak az ő legelsőrendű mesterei. Hogy azonban nemcsak ezektől szerezte tudományát, mutatja a műveiből kiáradó széleskörű tanultság. Az bizonyos, hogy a Szentírásból merített elsősorban; az ilyen eredetű tudományt a világ össszes bölcseinek tudása fölé helyezte, kivált, ha az nem tisztán elméleti volt, hanem maga az életszentség. Azt tartotta, hogy itt a földön nincs igazi tudomány, nincs igazi megismerés, fent az égben