Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 23 — mind azt szolgálják, hogy a hívek minden lelki, szellemi igénye kielégülést nyerjen. Beállott ebbe a munkába a ciszterci toll is. Ismeretes, hogy a legnagyobb és legteljesebb magyar-nyelvű lelkipásztorkodástan ciszterci szerző munkája, aki a budapesti egyetemen hosszú éveken át a magyar lelkipásztorok egész sorát tanította a lelkipásztorkodásra. Ciszterci szerző írta meg a lelkipásztorok másik legszükségesebb könyvét: az erkölcstant is magyar nyelven. Szentbeszéd-kiadások ismételten jelennek meg ciszterci szerzőktől. Az egyetemi ifjúság lelki gondozásában kifejtett ciszterci munka külön fejezet lehetne a magyar lelkipásztorkodás történetében. A szerzetesrendek között a Ciszterci Rend volt az első, mely komolyabban kezdte felkarolni az egyetemi ifjúságot és megalapította az Emericanát. A pompásan fejlődő Collegium Emericanum s a pécsi Szent Mór Kollégium szintén ciszterci alapítások. Csak a mindent számontartó Ur ismeri azt a munkát, amit ezek az intézmények jelentenek a főiskolás ifjúság vezetésében, mind a lelkiek, mind az anyagiak terén. Sok, most már a magyar közéletben működő nagy emberünk nem tudta volna elvégezni egyetemi tanulmányait, vagy a nagyvárosok ezer veszélye között elkallódott volna, ha ezek az intézmények nem siettek volna segítségére. — Mindez a dolog természete szerint nagyrészt rejtett munka. Épúgy elfödve marad az emberek szeme elől, mint az elvetett mag csírázása a középiskolás ifjúság bontakozó lelkében, vagy a falusi elemisták nyiladozó lelkiismeretében. Mert a lelkipásztorkodás az a munkatér, ahol az igazi eredményt pontosan felmérni sohasem lehet. Megmarad ez a másnak soha meg nem nyíló szívek elrejtett kincsének, az eszménytipró életútról vissza-visszaszállingózó Nikodémus-öregdiákok újramegbékélt lelke titkos örömének s a kegyelemosztó gyóntatószékek örök titkának. De titkos az az öröm is, amely eltölti a lelkipásztor lelkét, amikor igazi boldogságát: hivatását Szent Bernát mélyértelmű szavainak fényénél szemléli : „Boldog, aki elmondhatja : Mindenkinél többet fáradoztam. Dicsősége ez a papnak, de nem olyan, ami hiúvá tesz, puhít, lágyít. Ha a fáradság elijeszt, a jutalom serkentsen. Mert mindenki saját fáradozásáért kapja majd meg a jutalmat . . . Menj ki Urad földjére és szemléld figyelmesen, még ma is mennyi bozót és tövis vadítja a régi átok nyomán. Mondom, menj ki a világba, erre a szántóföldre, mely reád van bízva. De ne úgy menj ki, mint gazda, hanem mint sáfár. Nézz körül és láss hozzá, miről kell majd számot adnod. Emeld fel te is szemlélődő szemedet és nézd a vidéket, vájjon nem inkább szárazak-e a tűzvetésre, mint fehérek az aratásra ? Milyen sok, amit jó termésnek gondoltál, mikor figyelmesebben szemléled, gaznak bizonyul. Meddig bitorolja a földet ? O, ha ezt látod, egyszerre szégyellni kezded, hogy tétlenül fekszik a fejsze, s hogy hiába kaptad az apostoli sarlót". Viszont akkor se csüggedjen a lelkipásztor, ha nem látja munkája efedményét. Maga az Ur biztosított bennünket, hogy fáradságunk s nem eredményeink szerint fog