Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 16 — lelki gondozásukat ott kint a majorokban kapták meg. Erre a célra a majorokban kápolnák épülnek. S itt kapcsolódnak be a ciszterciek a világi hívek gondozásába. Mikor ugyanis a majorokban alkalmazást kapnak a világi munkaeró'k, mert a munkástestvérek száma a koldulórendek felléptével mindinkább megfogyatkozik, ezek a jobbágy-szolganépek is azoktól várják és kapják lelki gondozásukat, akik alkalmazzák őket: a ciszterciektől. A világi munkaerőkkel egyre jobban benépesülő, lassan községekké fejlődő ciszterci majorok voltak tehát az első ciszterci „plébániák", a majorok kápolnái pedig az első ciszterci „plébániatemplomok". Mivel pedig természetes, hogy a ciszterciek azokat a környékbeli híveket sem zárták ki a lelkigondozásból, akik idegen helységekből jöttek a ciszterci majorok és monostorok templomába lelki szükségleteik kielégítésére, lassankint a monostor körül s annak főbb majorjai körül kialakul a rendszeres lelkipásztorkodás, ha nem is kimondottan a mai plébánia jogi és szervezeti formáival, mégis annak legfőbb feladatkörével: a hívek lelki gondozásával. A magyar ciszterciek lelkipásztorkodása néhány szegény adatból is érdekes színekkel tűnik elő a középkorból. Templomaikat nálunk is igen népes csoportok keresték fel, főkép búcsúk alkalmával. IX. Bonifác pápa 1400-ban búcsút engedélyez azoknak, akik a ciszterciek ercsi templomában Űrnapján vallásos áhítatukat elvégzik és alamizsnáikodnak. S hogy a hívek vallásos igényeinek kielégítése valóban a szerzetesek gondja volt, arra maga a pápai irat mutat rá: meghagyja az apátnak, hogy négy napon át hat felszentelt rendtagot rendeljen ki a hívek gyóntatására. Ugyancsak 1400 körül írja a Rein-i monostor apátja az egyik Budán működő cisztercinek: „Hallottuk, hogy Budán templomotokba a nép soraiból nagy hallgatóságot vonz igehirdetésed különös-szép módja és ékesszólásod csiszoltsága". Ezek az adatok nem csupán azt igazolják, hogy a középkori magyar ciszterciek dicséretreméltó szép munkát végeztek a lelkipásztorkodás területén, hanem azt is, hogy templomaikba valóságos tömegek özönlöttek, igazi búcsújárás folyt, s ennek híre külföldre is eljutott. Ha négy napon át hat gyóntatónak kell a híveket ellátni, ez egyformán igazolja a hívek nagy tömegének igényét és lelki szükségét, de a középkori magyar ciszterciek lelkipásztori munkájának helyenkint hatalmas méreteit is. A népnek ez a különös vonzódása a ciszterci templomokhoz talán onnan ered, hogy ezek mindegyike a Boldogságos Szűz tiszteletére épült, s így legjobban megfelelt a magyar nép ősi Mária tiszteletének. S a népnek ez a ragaszkodása a ciszterci kegyhelyekhez néhol olyan erős, hogy átvészeli a török időket, sőt túléli magukat a templomokat is. Nem egy ciszterci apátsági templom romjához ma is elzarándokol a nép, sőt van eset arra is Hazánkban, hogy a templomnak már nyoma sincs, a nép azonban rendületlenül imádkozik a puszta helyen. A népnek ez a hagyományokhoz való állhatatos ragaszkodása a legszebb bizonyíték arra, hogy azokon