Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 49 nak szánt, erős alapfalakat a felebaráti szeretetnek és igazságosságnak evangéliumi tanításaiból építgettünk. Ennek a szociális szellemnek nemcsak a gondolkodásban való átélését, hanem gyakorlását is sürgettük diákjainknak mindennapi életében, egymással való érintkezésben; a szellemnek, elvnek sérelmét, még a legkisebbet is, szigorúan üldöztük. A valláserkölcsi, szociális, hazafias nevelés gyakorlatilag a szürke hétköznapok munkájában, a tanítási órákon, magyar írásbeli dolgozatokban, a tízpercekben, az egyesületek gyűlésein, a vízisporttelepen, kirándulásokon a diákmiséken és diákprédikációkban, a gyóntatószék csendes lélekgondozásában, a tanár és a tanítvány magányos beszélgetéseiben folyik. De vannak e nevelésnek külön ünnepnapjai is, amelyek összefoglalják, elvszerűen csoportosítják és az ünnepi percek felemelő hangulati élményében tudatosítják az idetartozó eszméket. Ezekről évkönyvünk megelőző rovataiban már jórészt megemlékeztünk. Itt még a hazafias nevelés mozzanataiból c; ak azt említjük, hogy hősi halottaink emlékének tiszteletét állandó éberséggel gondoztuk, s az emléktábla előtt egyenként vagy testületileg elvonuló tanulókat arra szoktattuk, hogy az elengedhetetlen tisztelgést lélekkel, tudatosan végezzék. Kiemelkedőbb alkalmakkor pedig a nemzeti zászló megbecsülését és tiszteletét akartuk előmozdítani az előtte való tisztelgő elvonulással. A vallásos nevelésben nagy gonddal törekedtünk arra, hogy fiainkkal a katolikus élet középponti mozzanatát, a szetmiseáldozatot lehetőleg mélyen átélessük, s ezzel kapcsolatban őket a helyesen való imádkozás módjára is reáneveljük. Ezért rendeztük el lehetőleg változatosan a két őszi és két tavaszi hónap mindennapos szentmisehallgatása idejében a közös cselekmények rendjét: a teljes énekkar csak hetenként háromszor szerepelt a kóruson ; másik három napon csak néhány énekes vezette a kórusról az ifjúság egyszólamú énekét, s ilyenkor mindnyájan közösen imádkozták a főbb miserészek liturgikus szövegeit magyarul; a hét egyik napján orgonaszó és ének nélkül, teljes csendben hallgattuk a szentmisét, hogy mindenki zavartalan alkalmat találjon egyéni áhítatának gyakorlására is. Októberben a hét három napján a szent olvasót imádkoztuk hangosan, de az egyes tizedek közé beiktattunk egy-egy versszakot ismertebb Szűz Mária-énekeinkből is. A szentmiseáldozat teljes megismerését szolgálja az az évek óta gyakorolt eljárásunk is, hogy a hittanár beosztása alapján a rendes ministerek mellett a tanárok rendházi miséin minden tanulónkkal megtanultatjuk az oltárszolgálat módját. A szentmisehallgatás legigazibb módjának, természetesen, azt tekintjük, ha a misehallgatók szentáldozáshoz is járulnak. Ezért örültünk, hogy tanulóink az évi öt közös szentáldozáson kívül önkéntesen máskor is, igen sokan első pénteken, számosan vasárnaponként, sőt jó néhány tanulónk minden nap is szent áldozáshoz járult. Ebből a lelkületből fakad aztán a nap során, tanítás után, téli hónapokban a tanítás előtt rövid szentségimádásra a templomba