Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 26 lakozniolc. Az örvénylő valóságban ugyanis az azonos irányban forgó tengelyű örvények mindenkor közelednek egymáshoz és érintkezésükkor együtt örvénylenek, az ellenirányban forgók pedig távolodnak egymástól. Az előbbiek között tudvalevően energiasűrűsödés, utóbbiak között pegig energiaritkulás foly le. Mindkét sűrűségváltozást a részecskék között fekvő éter veszi át és továbbítja, még pedig a sűrűbb energiájú rendes sugárét nagyobb, a ritkább energiájú rendetlen sugárét kisebb sebességgel. Ezt a tényt a szétvált két sugár törésmutatója igazolja. Ugyanis a különböző kettős törésű kristályos testeken végzett mérések szerint a rendes sugár törésmutatója minden esetben nagyobb értékű szám, mint a rendetlen sugáré. Ezen fölül a sugarak beesési és törési szögeinek megváltozásával mind a két sugár törésmutatója szintén megváltozik, de a rendetlen sugáré nagyobb mértékben, mint a rendesé. A szabálytalan rendszerű, kristályos testen átvonuló és kettészakadt fénysugár egyikében tehát csupa jobbfelé, a másikában pedig csupa balfelé forgó részecskék örvénylenek. A fényüket sarkítottnak (polarizáltnak) szokás mondani. Sarkítottnak azért mondjuk, mert részecskéjük stabil tengelye, miként a Föld tengelyének sarkoknak nevezett két vége nekünk szintén ellenirányban látszik forogni. A Föld északi felén észlelő u. i. a Föld forgását az óramutató járásával ellenirányúnak, a déli felén pedig vele azonos irányúnak határozza meg. E közben azonban megfeledkezik arról, hogy említett két észlelő hely megváltoztatásával az embernek hosszúsági tengelye szintén precessziós mozgást végez. A sarkiasság merőben érzékelésünknek olyan szubjektív fogalma, amely ellentétben áll értelmünknek tárgyilagos megállapításával. Bármely forgó tengely ugyanis csak egy irányban foroghat. — A két részre osztott sarkított fény megtartva jobb, illetve balfelé irányuló örvénylését, gömbfelületeken terjeszkedik tovább az éterben. Ha pedig gömbfelületek helyett szemléletesebben sugarakra gondolunk, akkor az ezeket alkotó részecskék tengelyének precessziós mozgása nyilván szintén térben, de semmiképdn síkban nem foly le. Az örvénylő valóságban tehát csak térben sarkított sugarak vannak, amelyek a kristályos testen át a szemünkbe esve, a fényforrást két külön helyen mutatják. (4. ábra.) A rendetlen sugár görbe pályán látszik a rendes sugár körül forogni. A kristályos testnek bizonyos helyzetében a rendes és rendetlen sugár egybeesnek. Sarkitási síkot csak szemléltetés végett szokás mondani. A fény kettős törését és sarkítását mint térbeli jelenségeket a papir síkjában nyilván csak távlatilag lehet szemléltetni. Erre szolgál a 4. ábra, amely egy szabálytalan rendszerű kristálynak a papír síkjában fekvő főmetszetének nagyított képe. Rajta a pontok azokat a molekulacsoportokat jelentik, amelyek a fönt említett szálakat, illetőleg lemezeket alkotják. Utóbbiaknak