Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 11 — elnyelődését, visszaverődését és törését pedig a fénysugarakon, mint legszemléltethetőbbeken mutatom majd be. A fénysugarak körében végzett megállapításaim lényegtelen változtatással nyilván érvényesek lesznek aztán egyéb sugarakra is. Hiszen mindenfajta sugár ugyanannak az örvénylő valóságnak jelensége, csak az elnevezésük különböző. A sugárzás jelenségének értelmezése előtt helyén való lesz a valóságnak elemi részéről alapfogalmunkba illő fogalmat szereznünk. A természetet alkotó és szakadatlanul összefüggő valóságnak nyilván nem lehetnek különálló részei. Elemi valósági részeket csak. szemléltetés végett vagyunk kénytelenek használni. Elődeink az anyagi világ elemi részeinek a levegőt, vizet és földet tartották. Jelen időnk természettudománya pedig a chemiai elemeket tartja az anyag elemi részeinek. A kutatás ujabb eredményei azonban a chemiai elemek atomait is összetetteknek mutatják. Ha ezt a bontási müveletet gondolatban tovább folytatjuk, végre olyan részekre kell jutnunk, amelyek minőségüleg csakolyan meghatározhatatlanok lesznek, mint maga az anyag. Alapfogalmunk értelmében a természet alkotó valóságnak elemi része tehát szintén egy valósági örvény, amelynek azonban a terjedelme, tömege, szögsebessége és energiasűrűsége egyaránt határozott számokkal teljesen kifejezhetetlen. Kifejezhetetlen maradna utóbbi tényezőknek meghatározhatósága esetében is, mert a részecskének a saját mozgásán kívül még meghatározhatatlan számos más mozgásban is részt kell vennie a valóságnak szakadatlan öivénylésében. Az elemi valósági részecske meghatározhatatlansága ellenére mégsem vétünk józan eszünk értelme ellen, ha az egész természetet és egyes tárgyait elemi valósági örvényekből gondoljuk összetetteknek. Elemi valósági örvényekből összetetteknek gondolhatjuk azokat a részecskéket is, amelyek a fény, meleg és érzékeinkre ható más szubjektív jelenségnek energiáját hordják magukon és szállítják azt sugárzással tova, ha nincs is külön nevük. Közülök például az elektromos energiát szállító részecske kapott elektron nevet. Az elemi valósági örvény, mint a természetet alkotó valóságnak részecskéje, nyílván szintén örvénylő mozgásban van, és mozgási energiát hord magán, amely energiája a részecske gyors forgása, azaz nagy szögsebessége miatt aránylag igen nagy. Ezen felül nagy energiát kölcsönöz a részecskének a gyors forgásából származó szabad (stabil) tengelye is, amelyet az irányából kitéríteni igyekvő minden külső nyomás precessiós, tehát újabb örvénylő mozgásba hoz. A részecske szabad tengelyének stabilitása (állékonysága) rugalmassá, rezgésre alkalmassá és a mozgási energia továbbítására képessé teszi a részecskét. Mozgás tekintetében nincs hát különbség a látható égi testek és a láthatatlan valósági részecskéknek különböző tömegei között. Valamennyi ugyanis egyaránt sokszoros örvénylő mozgásban van. Ezekből az örvénylő mozgásokból állnak elő a természetnek változó jelenségei. [A szabad tengely