Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 12 — nyomását a kezünkben tartott súlyos pörgetyűn érezhetjük. A forgó testeknek kölcsönhatását pedig ugyancsak egy súlyos pörgetyüvel mutathatjuk ki, ha egy forgó zsámolyon állva a pörgetyíínek stabil tengelyét elfordítjuk.] Az elemi valósági részecskékkel szemléletessé tehetjük a természet energiájának sűrűségváltozását is. Jusson ugyanis a szakadatlanul örvénylő valóságban azonos irányban forgó tengelyű két részecske egymás mellé, akkor azok nyilván együttesen egy közös tengely körül fognak őrvényleni és kétszer akkora örvényt fognak alkotni. Ha érintkezésükkor a tengelyeik egyközüek voltak, akkor egy közös síkban, ha pedig tengelyeik végpontjukkal érintkeznek, akkor egy látszólag egyenes vonalban fognak örvényleni. Mind a két esetben az energiájuk összegezó'dik, megsűrűsödik a kiképződött uj örvényben. Ellenirányban forgó tengelyű két részecske pedig kölcsönösen taszítja egymást és távolódnak egymástól. Gondoljunk aztán egy helyre jutott "-számú azonos irányban forgó tengelyű részecskére, akkor az általuk alkotott örvény energiasűrűsége nyilván n-szer lesz nagyobb, mint egy részecskeé. Az egymástól távolodó "-számú részecskének közös energiasűrűsége pedig nagyobb térfoglalásuk miatt nyílván "-szer lesz kisebb, mint egy részecskeé. Mind a két esetet az örvénylő viz színén láthatóan észlelhetjük. Ha pedig csak egy vizörvény harántmetszetére gondolunk, akkor nyilvánvaló, hogy benne egymás mellett síkban, a hosszmetszetében pedig egymás fölött vonalban keringő vízrészek azonos irányban örvénylenek egy közös tengely körül. Maradjunk egyelőre az elemi valósági részecskék körében és szaporítsuk meg gondolatban azoknak a számát addig, míg egy látható testet alkotnak. Ebben az esetben a síkban kapcsolódott részecskék lemezes, a vonalban kapcsolódottak pedig szálas szerkezetet vesznek föl. Egy szóval a nagy tömegben kapcsolódott elemi részecskék kristályt alkotnak. Ugyanez állhat elő más helyen az egymástól távolodó részecskék között is, ha utjukban a maguk tengelyével azonos irányban forgó tengelyű részecskékkel találkoznak, azaz szintén lemezeket és szálakat alkotnak, amikben azonban a részecskéknek közös forgó tengelye nyilván ellenirányú lesz az előbbiekével. A szakadatlanul örvénylő valóságban valamennyi alakulat összeütközve törékeny kristályos szerkezetüket csakhamar elvesztik. Innét van, hogy a természetet alkotó valóság legnagyobb részben minden lehetséges irányban fekvő tengelyű elemi részecskékből van összetéve, vagyis kristálytalan, amorf szerkezetű. Benne csak szórványosan fordulnak elő későbben képződött kristályok. A található kristályokban sem fekszenek a lemezek és szálak mindenkor azonos irányban forgó tengelyűkkel egymás mellett, hanem némely kristályban vagyesen. Amely kristály csupán csak egy irányban fekvő tengelyű lemezekből vagy szálakból alakult ki, azt szabályos rendszerűnek nevezzük. Amely kristályban pedig váltakozva azonos és ellenirányban forgó tengelyű lemezek vagy szálak fekszenek egymás mellett, azt a kristályt szabálytalan rendszerűnek mondjuk.