Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

24 Még- Baja gyáriparáról kell megemlékeznünk. Jelenleg 18 ipartelepen folyik a nagybani munka, legnagyobb a Dunaparton a háború után létesült Mechanikai Posztógyár. A hajtóerőt szolgáltató szén olcsón idejut a Dunán, a városi villamosüzem a baranyai Komlóról távvezetéken hozza az áramot. A 18 üzemben 1938-ban 1032 egyén talált keresetet, a munkásoknak majdnem fele (472) nő. A kifizetett munkabér 807.000 pengő, úgyhogy egy munkás évi átlagos keresete 782 pengő, ami ugyancsak nem sok. Kívánatos volna, ha iparművek létesülésével a kereseti lehetőség javulna. Csak megemlítjük, hogy a bajai gyáripari termelés értéke 1938-ban a tíz milliót meghaladta. Szegényes az ipari életről festett képünk, de ügyes gazdaságpolitikával és szociális gondolkodással e téren is javulás érhető el. Kereskedelem. Baja a XVIII. század második felében Felső-Bácska fő empóriuma, de vonzási ereje ide vonja Pest-megye déli részét is. E tekintetben csak Szeged vetekszik vele. Természetesen a Dunántúlról is ide gravitál Baranya és Tolna jelentős része. E vonzási körbe tartozó vidék ide hozza a bajai piacra eladni való árúját, mert itt biztos vevőre talál. Sokszor az árú átrakásra kerül, vagy vesztegelni kényszerül és beraktározva várja elszállítását. Baja ekkor árúgyűjtő, árúmegállító hely. A termények befogadására a Sugovica-part közelében, aztán a vámházaknál magtárak, — vagy ahogy itt nevezik, —hombárok épülnek. Különböző termelésű területek cserélik ki árúikat Baján, azért a mult század elején a város a gazdasági virágzás tetőfokán áll, s általános a jólét. A gabonakereskedelem külfölddel II. József idejében indult meg, s különösen 1848. óta egyre fokozódik. A magyar búza a világkereskedelem tárgya lett. Az ide Bajára behozott termény azután vízi úton megy tova. Ha az alacsony vízállás miatt a hajók nem tudnak bejönni a Sugovicára, akkor kint a Nagy-Dunán rakódnak. Dunántúllal a bátai réven át közlekedik Baja, onnét pedig a Sugovicán vontatják fel az árút. A gabonaszállítmányok Pest, Komárom, Győr rendeltetési helyekre szállíttatnak, onnan mennek külföldre. A hajózás főkép vontatással történik, gőzhajón alig szállítanak ekkor még terményeket. A gabona mellett fából volt itt nagy tranzité forgalom. A felvidéki fát letutajozták a Dunán, a kereskedők már Komáromban megvették a tótoktól. Itt a Deszkás-telepen mint épületfa kerül eladásra, s viszik tova tengelyen befelé a fátlan Alföldre. A vasutak kiépítése elsorvasztotta ezt a fakereskedelmet, a mai csak halvány árnyéka a réginek. A közeli dunántúli erdők kemény fája hordódongának, pintérfának, faedények és szerszámok készítésére szintén itt került eladásra. Tűzifát a környék nagykiterjedésű ártéri erdei szolgáltatják manapság is, akárcsak régente. Még a hajdan virágzó borkereskedelemről kell megemlékeznünk. A Duna-Tisza homokján az intenzív szőlőm ívelés csak a filloxéra nagy pusztítása'