Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

alkotnak. Az eddigelé fölfödözött sugarak között legkisebb tágassága van a ko/mikus sugarak részecskéinek. A másodpercenkint végzett rezgések számáról pedig tudjuk, hogy az a rezgés tágasságával fordítva arányos. Alapfogalmunkból továbbá önként következik, hogy a rezgő részecskéknek szabad tengelye általában minden lehetséges irányban fekhet az egyes hullámfelületeken és a sugarakban egyaránt. A tengelyük körüli forgásuk azonban csak kétféle lehet t. i. vagy jobbra vagy balra forduló irányú. Valamennyi részecske kinetikai energiájának terjeszkedése azonos sebességgel érthetó'leg csak teljesen egynemű (izotrop) közegben folyhat le. Nem egynemű (anizotrop) közegben különböző sebességgel tapasztaljuk az energiát terjeszkedni. E miatt nem is lehetnek különböző hullámfelületek mindenkor egymáshoz hasonlók. De bárminő sebességgel terjeszkedjék is az energia, sugárnak csak azt a részét nevezhetjük, amelyet érzékelhetünk, a fény esetében tehát azt, amely a szemünkbe esik. A sugár tehát merőben szubjektív fogalom. A sugár a magunk alkotása. A való természetben nincsenek sugarak. A fényt sugárzó forrást a maga helyén csak az egynemű közegen áthaladó sugárban láthatjuk. A fényt visszaverő vagy törő közeg már más helyen mutatja azt. A rezgő részecskéket a forgásuk iránya szerint szétválasztó közeg pedig egyszerre két helyen is mutatja a fényforrást. A sokszorosan visszaverő közegen át már nem is látjuk azt. Ebben a közegben a fény szétszóródik. A közeg átlátszatlan vagy csak áttetsző. A rezgő részecskéket forgásuk iránya szerint szétválasztó közegnek két sugara szintén különbözik egymástól, mert az egyik a fénytörés törvényeihez alkalmazkodik, a másik pedig nem. Különbség van köztük abban is, hogy az egymástól elváló sugarak rezgéssíkjai egymásra merőlegesek. Fényüket sarkítottnak mondjuk. A spektrum külömböző irányú színeit tudvalevőleg azonos irányúakká lehet tenni két azonos prizmával, vájt tükörrel vagy domború lencsével. Ebben az esetben a spektrum színei fehér fénnyé tevődnek össze. Ha pedig a spektrumnak csak néhány színével cselekesszük ugyanezt, akkor keverékszíneket kapunk. Két vagy több keverékszín, ha azok külön a spektrum valamennyi színéből alakultak ki, részleges vagy teljes födésükben ismét fehérré egészítik ki egymást. Ez hát a kiegészítő színek jelensége. A fény terjeszkedése tehát éppen nem foly le mértani vonalban. Sőt ha arra gondolunk, hogy az energia mindenkor a természetet alkotó valóság örvényei mentén támad, akkor a fény terjeszkedése szintén görbe vonalú lehet. A fölsorolt tények tehát szemléletesen értelmezik a fénysugárzás lényegét a természetet alkotó örvénylő valóság bizonyos részecskéinek preceszsziós mozgásával. Ezek közé a valósági részecskék közé azonban már nem számíthatjuk az elektronnak nevezett valósági részecskét. Az elektron a precessziós mozgásával ugyanis sem fényt, sem meleget, hanem elektromosságot és mágnességet alkot. Az elekron tömegének és precessziós sebességének