Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

8 A rezgés tágasságát (amplitúdóját) a kúp AB tengelye és a precedáló AD tengely által alkotott BAD=« szög kétszerese, vagy a DD ív határozza meg. A rezgés tágassága tehát az a szöggel arányos, de csak a derékszögig, mert a <J=R esetében a kúp palástja síkba megy át, amiben a rezgés tágassá­gáról nyilván már nem eshet szó. Gondoljunk arra, hogy a részecske az ör­vénylő' valóságban az elmaradhatatlan precessziója miatt mindenkor csak vala­mely zárt pályában rezeghet. Egyenes vonalban lefolyó, ide-oda irányuló moz­gás csak a precesszió elvonásával jöhetne létre. Az egyenesvonalú rezgés tehát az örvénylő valóságban csak látszatos. A valóságban nincs egyenes­vonalú rezgés. A különböző sugarak származásáról a precessziós mozgás alapján most már egy szemléletes képet alkothatunk. Ugyanis alapfogalmunk értelmé­ben a természetben mindenütt, tehát bármely sugárzó forrásban is jelenlévő valósági részecskéknek különböző irányokban fekvő stabil tengelyét precesz­sziós mozgásba hozza a forrás energiája, vagy a már meglévő precesszióját megváltoztatja. Ez a precesszió a folytonosan összefüggő valóságban nyilván súrlódás nélkül egyedül csak örvényléssel történhet meg. A súrlódás ugyanis szubjektív fogalmunk, aminek csak az egyenesvonalú mozgásban van értelme. A valóságban pedig csak örvénylő mozgás van. A precesszió u. i. szintén örvénylő mozgás. Valamely gép szilárd tengelyének forgása az ágyában su­gárzó forrást alkot. Súrlódáson tárgyilagosan sugárzó forrást kell érteni. Fönti megállapításunk értelmében a valósági részecskék különböző tömegűek. Precedáló tengelyük tehát különböző idők alatt tesz meg egy körforgást, azaz végez el egy rezgést. A pörgetyűn szerzett tapasztalataink alapján ezért mondhatjuk, hogy — egyéb körülményt nem tekintve — a rez­gésidő a részecske tömegével fordítva arányos. Tehát mennél kisebb tömege van a rezgő részecskének, annál gyorsabban rezeg. Erre a tényre kell gon­dolnunk, mikor a fehér fényt különböző színű sugarakra látjuk fölbomlani. Minden egyes színt más tömeg és más precessziós szögsebesség alkot meg átmenetileg. Átmenetileg azért, mert a természetet alkotó mozgó valóságban nyilván nem állhat be állandóság jelenségeinek sem a tömegében, sem a moz­gásában. Érzékszerveink az örvénylő valóságnak csak egyes átmeneti állapo­tait érzékelik. Ezek az állapotok azonban egymástól ép annyira elválasztha­tatlanok, mint a színkép színei. Említett állapotok és színek bizonyos folyto­nosságba olvadnak össze. A színkép, spektrum folytonosságát mégis szétválaszthatjuk a rezgés tágasságának szemléletes fogalmával és a másodpercenkint végzett rezgések számával. Tudomásunk szerint a látható sugarak között legtágabb rezgése van a vörös, legszűkebb az ibolyaszínű fénynek. A vörösnél tágabb, az ibo­lyánál szűkebb rezgések láthatatlanok. Az előbbiek tudvalevőleg különböző fokú melegségi, utóbbiak pedig különböző hatékonyságú cherniai sugarakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom