Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
37 ha meg bevezettjük e foglalkoztatást, akkor mi magunk egyengetjük az útját annak, hogy a tanulók intézményesen lopják el délutánjaikat vagyis a készület idejét. Mivel naponta csak egy órára jönnének össze a fiúk megbeszélés alapján, azért nem sokat vennének el a délutánból, meg nem is minden délutánról van szó, aztán az óra végeztével mindenkit hazaküldenének. A szülőknek tudomására kell hozni a beosztást, és ők követeljék meg fiaiktól az idő megtartását. Ha a tanuló a délelőtti 5—5 órai görnyedő és idegfárasztó munka után egy óra alatt felfrissítheti szervezetét és levezeti a játékban a délelőttről visszamaradt idegizgalmát, akkor szerintem sokkal nagyobb kedvvel és lendülettel fog tanulni, hamarább végzi el leckéjét és egészségesebb marad. Mert meg kell engedni mindenkinek, hogy egy-egy tanuló eredménytelen munkájának igen nagy részben a szervezeti indiszpozició az oka. Nem egy szülő mondta, hogy fia azokon a napokon, amikor eljöhetett játszani, sokkal hamarább megtanulta leckéjét, mint más napokon és nem ásítozott könyve mellett és nem mutatta, hogy mennyire unja a tanulást. Ha valaki komoly gondolkodás után sem lenne híve e foglalkoztatásnak, mégis okosabb lenne talán vele próbát tenni, mint egyszerűen félrevetni; mert meg kell gondolni, hogy sokan vannak már a komolyabb tényezők között is, akik határozottan az ifjúság rendszeresebb sportolása mellett kardoskodnak. 3. A tanuló erre nem ér rá; a túlterhelés kérdése. Van olyan vélemény is, hogy az a tanuló, amelyik komolyan fogja fel munkáját, nem ér rá szórakozni, annak van elég tanulnivalója egész délutánra. Szörnyen szomorú lehet annak a szegény tanulónak sorsa, akit arra kényszerítenek, hogy egész délután szobában ülve könyve mellett görnyedjen, még szörnyűbb szervezetének sorsa. Hogyan fejlődjön egészségesen az ilyen szervezet ? Mi lesz az ilyen ifjúból, ha felnő ? Mivel ifjúkora állandó feszültségi állapotban telt el, idegrendszere nem fejlődhetett egészségesen, azért lesz belőle olyan szerencsétlen, ideges felnőtt, aki nem fogja majd tudni, hogy élete boldogtalanságát kinek köszönhesse. Napi egyórai szórakozás nem akadályozhatja meg munkája elvégzésében. Ha az ifjú naponta egy órát sem szánhat szervezete egészségének ápolására, akkor azt kell mondani, hogy túlzott követelés elé állítjuk ifjúságunkat. Mintha e felfogás ellen írta volna sz. Ágoston e szavakat: „Kívánom végül, hogy magaddal szemben is légy kíméletes, mert méltó a bölcshöz, hogy néha a munkák végzésében megfeszült elméjét is megpihentesse." Vagy nézzük mit írt sz. Tamás a Summa Th. И. II. qu. 168. a. 2-ban. „. . . valamint az embernek szüksége van testi pihenésre a test megnyugtatása végett, mivel
