Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

hető két drótorsóra. Ha egyik orsóba elektromos áramot vezetünk, akkor a másikban indukált és f: C=V: <)' arány szerint átalakult (transzformált) és szintén szaggatott áram keletkezik. Azonban az ilyen módon átalakuló áramban az áram kinetikai energiájának jelentékeny része elektromosság helyett meleggé alakul át, ami miatt gyakorlati célokra nem használatos.

(Áramtranszformálás.) Elektromos áramot indíthat valamely mágneses erőtér is, legyen az akár egy acél vagy vasmágnes, akár elektromos árammal táplált drótorsó erőtere. Tudjuk ugyanis, hogy a mágneses erőtérben lévő gyűrűalakú elektronok bizonyos mértékben előfordult azaz pre- cedált, labilis helyzetben és relatív nyugalomban vannak. Azt is tudjuk, hogy a mágneses erőtérben fekvő vezető elektronainak szintén az erőtér állapotát kell fölvenniök, azaz szintén precedált gyűrűs állapotba kell áttérniük. Ha már most valamely külső energia a mágnes és a vezető kölcsönös helyzetét akár a vezető, akár a mágnes mozgatásával az erőtéren belül megváltoztatja, akkor a vezető precedált elektronainak szintén helyet kell változtatníok, mozgásba kell jönniök. Tengelyük rugalmasságával visszahelyezkednek kezdetbeli helyzetükbe, gyűrűs alakjukat elvesztik és mozgásuk kinetikai energiájával szétáramlanak a vezetőben, azaz elektromos áramot alkotnak, Az ilyen módon származott elektomos áram iránya mindenkor ellentétese a külső energia mozgása irányának. Ez az áram ugyanis negatív eredménye a külső energia ama munkájának, amelyet az elektron tengelye stabilitásán akkor végez, amikor kezdetbeli helyzetéből precessziós mozgásba hozza. Hozzája hasonló a gravitáció munkája, amelyet a föld színéről fölemelt kövön végez. [Egy forgó súlyos pörgettyű stabil tengelye megfordításakor a precesszió nyomása érezhető.)

A gyakorlatban az elektromos áramnak átalakítása (transzformálása) rendszerint olyan gépben történik, amelyben egy elektromágnes forog a vezetőnek lágyvas körül csévélt drótorsók koszorújában. A vezetőben tehát fölváltva egymásután ellenirányú elektromos áramok támadnak, amelyeknek közös neve váltakozó áram.

A váltakozó áram származása és lényegének megismerése végett vegyünk egyelőre csak két szomszédos mágneses erőteret szemügyre. Az első erőtérben kelt áramot jelöljük i’i-gyel, a másodikat í2-vel. Ha ezek az áramok egyenlő erősségű erőterekben egyszerre támadnának, akkor ellenkező irányuk miatt egymást közömbösítenék. Forgás közben azonban 4 előbb támad és a közös vezetőben már ki is terjeszkedett, mire 4 indul meg. A két áram között tehát 4—4 különbség van, amelyet 4'mai jelölünk. Gondoljunk most az áramot alkotó elektronokra, amiknek haladó mozgása 4-ban a mozgó mágnessel szemben álló nyomást fejt ki. Legyen aztán 4-nek és 4_nek fölváltva akár plusz (-j-) akár minusz (—) jele, 4*nak a nyomása mind a két esetben 4*től 4 felé irányul, vagyis a mozgó mágnes-