Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

5 modernségünkben barátságtalan messzeségeket, hideg közönyösséget megvi­lágosító fényszóró. És sokan csak halálakor tudták meg, hogy neki is vergődő ember­szíve volt. Pedig mi mindenféle emberi sebre öntötte ki e szív szorongó lük­tetésével az Evangéliumot balzsamul ?! Sokan a papságban csak a tiara aranyfényét, a bíboros környezet pompáját látják. A szédületes felelőssége^ a hit heroizmusát nem. Pedig ez a szív hatalmas munkát végzett. Ennek sugallatára békült meg a lateráni-szerződésben Olaszországgal. Ez ihlette mélyenkomoly kör­leveleit a szegények s a kizsarolt munkásság védelmére. Ez melengette szeretet-tüzesekké az ifjúság keresztény neveléséről írt sorait. Ennek apos­toli nyugtalansága küldte szét pogány távlatokba a hallatlan lendületre kapott katolikus missziók hittérítőit. Ennek kivirágzott vörösrózsája naptárainkban Krisztus-király dicsőséges ünnepe. Ennek ajándéka volt számunkra, nemzeti feltámadásunk hajnalán, az Eucharisztikus Világkongresszus felejthetetlen magyar diadalmenete. Ez aggódott atyai jóságában a szorongatott egyházért. Ez vérzett az aposztaziába sodort juhokért, bárányokért. Ez ajánltatta fel vele életét a világ veszélyben forgó békéjéért. Ratti Achilles 17 éve Szent Péter örökében a katolikum kézzelfog­ható, mindennél-ékesebbenszóló megnyilatkozása. „Ahogy az ember Isten kezéből kikerült és testének szépségében, érzékisége izzásában, szenvedélyei viharzásában, forrongó szellemű értelmé­vel és erőtől duzzadó akaratával áll, úgy fogja meg őt az Egyház, úgy óhajtja őt, és akként neveli, hogy ez az izzó, viharzó, szabadszellemű és erős ember Istené legyen, hogy eredetileg nyert természetes örökségének mindeme nagy­ságát, fenségét, természetfölötti kapcsolat útján isteni Életokával benső egy­ségre és tökéletességre hozza.“ (Karl Adam, A katolicizmus lényege. 159.1.) XI. Pius pápa a család, az állam és a világ összes, kétségtelenül krisztusi érdekeltségű ügyeiben hallatta szavát. Ez történelmi nagyságán és bámulatos sokoldalúságán túlmenően arról is tanúskodik, mennyire krisztusi jó Pásztor volt, Krisztus sorsának sorsosa, a hódolat és üldöztetés egymást fel­váltó korszakainak és hullámainak szentpéteri hajóján a hű halász, a vég­sőkig helytálló kormányos: Krisztus helytartója. Ezért és ebben őrlődött meg a szíve. Ezért font fejére töviskoszorút a világpolitika pogánysága. — S ezért villant fel dicsőült homlokán gloriolát az örökkévalóság napsugára 1 Deákí Sándor dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom